Saláta és időgép – egy nagy áttörés küszöbén állunk?

A komoly tudósok csak a fejüket rázzák, ha valaki felveti az időutazás lehetőségét. Határozottan az a véleményük, hogy az ilyesmi nem csak a tudomány mai állása miatt lehetetlen, hanem sohasem valósulhat meg. Az időutazás és a következményei ugyanis ellentétben állnak a fizika számos alapvető törvényszerűségével, ráadásul alaposan felforgatnák a logika ma ismert szabályait is. 
 

Ugyanakkor viszont ez a téma a XX. század eleje óta rendkívül népszerű a szórakoztató irodalom és a filmek világában. Nem is tucatjával, de szerte a nagyvilágban százával születtek olyan regények, novellák, rajzfilmek és filmek, amelyek központi témája az idő korlátját lerázó ember. Némelyik történet meglehetősen bugyuta, és az időutazást csak ürügynek használja fel, hogy a hősei elképesztő kalandokat élhessenek át a múltban vagy a jövőben, más alkotások viszont komoly gondolatokat vetnek fel, gondolkodásra késztetnek, arra, hogy megfontoljuk az emberiség és az emberiesség nagy kérdéseit. 

 

Igazi szabadság

Ahhoz pedig nem férhet kétség, hogy ha lehetséges volna kiszabadulni az idő bilincséből, hétköznapi életünk nagymértékben megváltozna. Ehhez talán nem is lenne szükség olyan időmasinára, ami a fizikai valóságunkban átrepít egy másik korszakba. Elég volna egy parányi kulcslyuk, vagy egy időablak, amin keresztül átkukucskálhatnánk a múltba, esetleg a jövőbe. Nem csoda, ha ez utóbbi felvetésen elgondolkozva esetleg önnek is a jövő heti lottószámok jutnak az eszébe.

Nagyon gazdag lesz az, aki képessé válik megmondani, hogy melyik öt számozott golyót sorsolják ki. 

 

A gyors meggazdagodás lehetőségéhez képest meglehetősen prózai témának tűnhet a salátakészítés. Éppen ezért meglepő lehet, hogy német kutatók pont a salátával kapcsolatban jutottak el egy komoly tudományos áttörés küszöbére.

 

Mi lesz pár perc múlva?

A tudományos szakfolyóiratokban nemrég arról olvashattunk, hogy a Bonni Egyetem kutatói egy olyan számítógépes programot fejlesztettek ki, amelyik képes néhány percnyire előre látni a jövőbe. Mielőtt azonban elfogna minket a lelkesedés, és szaladnánk lottószelvényeket venni, meg kell említeni, hogy Jürgen Gall professzor informatikusai nem a szerencsejátékokat, hanem a németek szívéhez oly közelálló saláta elkészítését állították a kutatásuk középpontjába.

Eszük ágában sem volt időgépet készíteni, hanem az érdekelte őket, hogyan lehet megjósolni az emberi viselkedés alakulását. Az új szoftver néhány percnyi távlatban hátborzongató pontossággal képes erre. A bonni kutatók algoritmusa először „megnézett” számos, salátakészítéssel kapcsolatos videofelvételt. Ebből megtanulta, hogy az emberek általában milyen lépésekkel készítik el az ételt. A kísérletezés következő fázisában a program megfigyelt egy salátakészítőt, és megmondta, hogy mik lesznek a következő lépései. Az előkészítő fázisban negyven, egyenként hat perces videofelvételt mutattak az algoritmusnak. Ezek mindegyike húsz, egymást követő lépésből állt.

Az algoritmus megfigyelte, hogy mi a legjellegzetesebb menetrend ,és azt is, hogy az egyes fázisok mennyi ideig tartanak. A kutatók ezt követően olyan videókat vetítettek le, amelyeket a program korábban még nem látott. A „jós számítógép” csak a filmek első perceit láthatta, majd pedig meg kellett mondania, hogy a különböző szakácsok pontosan mit fognak csinálni. A kutatás következő fázisában arra akarják megtanítani a programot, hogy ne csak néhány percre, de akár egy-két órára is előrelásson a jövőbe.

A tudósok tisztában vannak azzal, hogy a jövőbe pillantó programjukkal még csupán egy hosszú folyamat legelején állnak. Egyelőre nem létezik olyan technológia, amelyik képes volna megmondani, hogyan viselkedik az egyes ember egy óra múlva, holnap reggel, vagy a jövő héten. Gallék rövidtávú előrejelzései ugyan meglepően találónak bizonyultak, de a prognózisok pontossága egyre csökkent, ahogy távolabbra próbáltak pillantani az időben.

 

Hasznos vagy veszélyes?

Nagy kérdés, hogy az ilyenfajta kutatások előnyt vagy fenyegetést jelentenek-e az átlagember számára. A bűnmegelőzés szempontjából nem lenne éppen rossz, ha pontosan meg lehetne jósolni, ki akar valamilyen bűncselekményt elkövetni. Ezzel emberéleteket lehetne megmenteni, hiszen a kellő időben letartóztatott gyilkos vagy terrorista nem tudja majd ártatlanok vérét ontani. Ugyanakkor, ha egy ilyen „érett” technológia rossz kezekbe kerül, akkor komolyan veszélyeztetheti emberi jogainkat és személyes szabadságunkat. Egy elnyomó rendszer fegyvernek használhatná fel különböző csoportok és egyének ellen. Az is kényes kérdés, hogyan változnának meg a reklámok, ha a marketingesek egész pontosan meg tudnák jósolni, hogyan viselkedik az egyes lehetséges vásárló.

Mindezektől azonban egyelőre nem kell tartanunk, mert a számítógépes viselkedés előrejelzés még csak gyerekcipőben jár. A világon azonban számos helyen folynak ilyen kutatások, mivel az eredményeit ugyanúgy felhasználhatják az állami szervek, mint a nagyobb piaci befolyásra törekvő óriásvállalatok.