Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2017-08-01

Virágok kelyhében tündérek ülnek – válogatás a legszebb nyári versekből

Virágok kelyhében tündérek ülnek – válogatás a legszebb nyári versekből

Nyáridőben elképzelni se nagyon lehetne annál szebb dolgot, mint amikor a dolgos nap után kellemesen elfáradva egy lugas hűvös árnyékában talál menedékre az ember. Itt aztán kedvenc italát kortyolgatva, a világ bújáról-bajáról megfeledkezve olvashat néhány szép verset a legmelegebb, napfényben ragyogó évszakról. Ebben akartunk segíteni egy kicsit, amikor összeállítottuk ezt az augusztusi válogatást a hazai irodalom legszebb nyári gyöngyszemeiből.

Devecsery László felfedezte, hogy alkonyatkor milyen csodálatos, már-már mesés dolgokkal telik meg körülöttünk minden. Olvassuk, vagy inkább hallgassuk a zenéjét?
 
Nyári este
 
Minden muzsikál!
Csodaszép, csodaszép!
Ágak közt a fészek
pelyhes menedék.
 
Virágok kelyhében
tündérek ülnek,
s csendesen nékünk,
nékünk hegedülnek.
 
 
Van néhány sor, amit mindenki kívülről tud, ha egy magyar iskolába járhatott. Arany Jánosnál jobban senkinek sem sikerült megragadni a nyári hőség elemi erejét. Elég elolvasni, hogy megszomjazzon tőle az ember:
 
Toldi – első ének
 
Ég a napmelegtől a kopár szik sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
 
 
Wass Albert pedig elvezet minket a fák hűvösébe, ahol titokzatos, ám ugyanakkor meseszép dolgok történnek, mert nem csak mi jártunk arrafelé:
 

A nyár ment át az erdőn 
 
Lehajtott fejjel, nesztelen haladt.
Hiába volt felhőbe-halt a lelke:
azért az erdő mégis észrevette.
 
Egy szél indult valahol: csoda-könnyű,
s az izgatott fák halk morajra keltek.
Harangvirágok összecsilingeltek,
s egyszerre feldalolt minden madár:
„A Nyár! a Nyár! a Nyár!”
 
Vagy épp megmutatja azt a titkos, titokzatos helyet, ahol még tiszta és érintetlen a természet:
 
Nyár 

Az alkonyat szellőuszálya lebben,
A nyárfa lombja halkan megremeg,
Zöldpázsitos, árnyékrejtő ligetben
Már nyári dalt zúgnak a csermelyek. 
 
Akácvirágtól illatos az utca,
S a réteken virágtenger fogad,
Virágporát az alkonyatra fújta
A zöldbe-omló fenyves boltozat. 
A rét felett, szelíd lejtésű lankán
 
Búzavirág és vadpipacs terem,
Tücsök nevet a fürjek pity-palattyán,
Sötét színű szomszéd vetéseken. 
 
Ha pedig kétségeink támadnának a nyárral kapcsolatban, akkor Gazdag Erzsi azonnal a segítségünkre siet:
 


Hol van a nyár? 
 
Kati, kató, katibogár,
mondd meg nekem: hol van a nyár?
Ott, hol a fülemüle,
fagyalbokor közepébe,
nádirigó víg sípjában,
patak csobogó fodrában,
kinyílott a hajnalka.
 
Itt a meleg, itt a nyár!
Mezítláb jár a madár;
ha elvásik a talpa,
felrepül a bokorra.
 

 
A nyári hónapok kiválóan alkalmasak arra is, hogy kikapcsolódjunk és kiszakadjunk kicsit a hétköznapok pörgéséből. A megfelelő pihenőhely kiválasztásában segíthet Zelk Zoltán:
 
Vakáció 
 
Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán,
vagy pusztára?
 
Folyópartra,
vagy erdőre?
Faluszéli
zöld mezőre?
 
Lepkét fogjunk,
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
hegyet másszunk?
 
Akár erdő
akár folyó,
Gyönyörű a
vakáció!
 


Szabó Lőrinc
a lepkék táncában fedezte fel a tündérek varázslatos világát. Érdemes követni az útmutatását:

 
Nyár
 
Nézd csak, bolondul, karikázva
hogy összecsap az a két sárga
lepke! hogy kezd tündéri táncba! 
hogy gyúrja egymást, hogy forog!
Négy szárnyuk százfelé lobog,
pedig egyhelyben kavarog.


 
Weöres Sándor pedig egy csodálatos, magával ragadó költeményben örökítette meg a nyári esték hangulatát:
 
Nyári este 
 
Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sürü raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.
 
Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.
 
Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgő-fü a feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja.
 
 
Juhász Gyula csodálatos emlékek között indul sétára a ragyogó napfényben. Ő persze tisztában van azzal, hogy a zabolátlan nyári érzelmeket a mértéktartóbb őszi napok követik:
 

Nyár 
 
A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.
/Annára gondolok, ki szőke, s messze rég./
Kaszálók illatát üzenik esti rétek.
/Annára gondolok, emléke enyhe, szép!/ 
A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek.
/Annára gondolok, ó, én letűnt nyaram./
Őszünk be közeleg, falevél földre téved.
/Annára gondolok, és siratom magam./
 

 
József Attila mesés színekkel fest gyönyörű képet a legmelegebb hónapok csodáiról. Az ő verse is arra figyelmeztet minket, hogy a mostani forróság sem tart örökké. Addig adjuk át magunkat a nyári örömöknek, amíg lehet:
 
Nyár
 
Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél -
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.
 
Nagyon jó, tartalmas versolvasást kívánunk minden kedves olvasónknak!

Ajánló
Ajánló
A Hegyvidéken dübörög a Zenevonat!

A Hegyvidéken dübörög a Zenevonat!

November 10-én egészen különleges élményben lehet részük azoknak, akik szeretik a magyar...

Novemberi kavalkád

Novemberi kavalkád

Késő ősszel sem áll meg az élet a Hegyvidéken! Nézzük meg programokkal várnak minket a kerületben...

Csodálatos indián nyár – szeptemberi programajánló

Csodálatos indián nyár – szeptemberi programajánló

A naptárra pillantva egyértelműnek tűnik, hogy tényleg ránk köszöntött az ősz, bár kint néha...