Menü
Lélek

 2018-08-01

Imposztor-szindróma - Ha úgy érzi, nem elég jó

Imposztor-szindróma - Ha úgy érzi, nem elég jó

"Nem vagyok elég jó!" - ismerős ez az önkorlátozó mondat? Korunk egyik legelterjedtebb problémája az imposztor-szindróma, amely sokszor a kétségbeesésig vihet minket. Az érzés, hogy nem érünk semmit, nem vagyunk elegek, vagy éppen nem értünk semmihez igazán, jelentkezhet az élet bármely területén, legyen az párkapcsolat, munka, gyermeknevelés vagy épp a testkép. Íme, néhány lelki praktika, amellyel megszüntethetők ezek a negatív önképet megerősítő gondolatok. 

A mai felgyorsult világban, ahol a közösségi oldalak elvárják tőlünk, hogy a legszebb arcunkat mutassuk, és életünk legsikeresebb, legizgalmasabb pillanatait osszuk meg másokkal, ahol okosan kell étkeznünk, keményen kell edzenünk ahhoz, hogy sikeresek lehessünk, nos, ebben a világban egyre többeket érint az imposztor-szindróma. A Harvard Business Review egyik száma úgy definiálja ezt az új jelenséget, mint korunk krónikus önkritikáját, amely kétségbe vonja az összes képességünket, aláássa az önbizalmat, és csupán a külvilágtól várja az önigazolást. 

Tökéletes insta-világ

Manapság egyre nehezebb a sikereinket elfogadni, és nem a következő elérendő célra gondolni. Aki imposztor-szindrómában szenved, folyamatosan fél attól, hogy leleplezi környezete, és így kiderül mindenki számára, hogy valójában semmihez sem ért. Ezt az irreális, alulértékelt önképet az önbizalomhiány táplálja. A filterezett insta-világban, ahol mindenki tökéletesnek tűnik, sokkal nehezebb a jó tulajdonságainkra fókuszálni.

Ma már nemcsak a filmvásznon vagy a magazinok lapjain mosolyognak ránk a tökéletes és sikeres példaképek, de a közösségi média is egy eltorzított, megszépített valóságot tár elénk, melynek fényében sokkal egyszerűbb a hiányosságainkra fókuszálni az erényeink helyett. Annak, aki imposztor-szindrómában szenved, az anyagi, magánéleti vagy munkahelyi sikerek dacára folyamatosan olyan érzése van, mintha nem ért volna el eleget, és csak elszélhámoskodná az eredményeit. Akik ebben a szindrómában szenvednek, azok a gyermekkori kudarcokat nem úgy könyvelik el, mintha egy leckét kaptak volna, amelynek segítségével jobban megismerték magukat, hanem sokkal inkább egy eseményként, melyben a külvilág beigazolta, hogy valóban nem jók semmiben, és nem értenek semmihez. 

Nem kell az imposztor-szindróma legsúlyosabb szintjére eljutni, hogy így érezzük magunkat. Bizony nagyon sokak küzdenek az irreálisan negatív önkép nyomasztó mindennapjaival. De mit is tehetünk mindezek ellen? Hogyan előzhető meg, vagy épp hogyan kezelhető az imposztor-szindróma? 

Hogyan állíthatja vissza az egészséges önképét?

Linda Caroll, nemzetközi sikereket elért családterapeuta, szerző és coach négy hatékony tippje segít megszabadulni az önkorlátozó és mérgező gondolatoktól, illetve félelmektől. 

1. Ismételjük el: „Ma a tőlem telhető legtöbbet nyújtottam.”  - Ha tetteinket és eredményeinket folyamatosan az általunk standardizált tökéletességhez hasonlítgatjuk, akkor csak veszíthetünk, és hibázhatunk. Tudatosítsuk magunkban, hogy hibát elkövetni emberi dolog. Hibázni nem jelenti azt, hogy egyek vagyunk a hibával. Kudarcot vallani pedig nem jelenti azt, hogy mi magunk vagyunk a kudarc. Hibát elkövetni az élet része. Csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit. Fogadja el szégyen és ítélkezés nélkül a kudarcot. Fedezze fel, mit tanulhat belőle önmagáról és a világról. 

2. Ne hasonlítsa össze azt, ahogy belül érzi magát, más emberek látszólagos sikereivel. – A nagy buddhista tanító, Pema Chödrön sokszor mesélte el saját példáját a nagyközönségnek: egyszer a tettrekészségről és a kedvességről állított össze egy példabeszédet, és rendkívül felidegesítette, hogy unokája folyamatosan megzavarja ezt a készülési folyamatot. Ekkor elszégyellte magát, végiggondolta, vajon mit szólna a közönsége, ha pont a kedvességről szóló előadásán levetítenék nekik videón hirtelen azt, ahogy az unokájával beszélt akkor, amikor a kicsi idegesítette őt. Az, hogy Pema nyíltan beszélt erről a dologról, megmutatta közönségének, hogy bárki elbukhat céljai és vágyai elérésében, még akkor is, ha a világ egyik legbölcsebb tanítójának tartják, ő is csak egy tökéletlen ember, mint bárki más. Épp ezért felesleges összehasonlítani magunkat mások látszólagos sikereivel. 

3. Beszéljen önmagáról és önmagához úgy, ahogy szeretné, hogy mások szóljanak önhöz. – Igyekezzen felismerni és tudatosítani azokat a pillanatokat, amikor negatívan beszél önmagáról, legyen az mások előtt vagy csak gondolatban. Ha észrevesszük, hogy mikor húzzuk le magunkat, vagy hisszük, hogy nem vagyunk elegek, akkor átfordíthatjuk ezt a negatív energiát. A negatív, önlehúzó gondolatok ugyanis sokszor automatizmusok, szokássá vált reakciók és monológok. Vigyázzunk arra, hogy milyen történetet mesélünk el magunkról, mit kommunikálunk, hiszen végül is szeretnénk, hogy mások is elismerjenek minket. Ehhez viszont nekünk kell megtenni az első lépést: el kell ismernünk magunk előtt is a saját sikereinket, és meg kell tanulni elfogadni a hibáinkat is. Ha meghallja a belső önkritikát, gyengéden állítsa le azt, majd tudatosan beszéljen magához, épp úgy, mint egy szeretetre vágyó kisgyermekhez.

4. Fogadja el, hogy a jó és a rossz is az emberi léttel jár. – Gondoljon arra, hogy nincs egyedül. Nincsenek csak szépek és sikeresek. A látszat sokszor csal. Hányszor derült már ki manapság egy híres YouTube-sztárról, hogy nem mer kimenni az utcára, mert fél, hogy mások nem a legjobb formában látják. Ezen a bolygón mindenki küzd valamivel, mindenkinek van egy története. Ha a társadalmunkban felüti a fejét egy olyan kifejezés, mint az imposztor-szindróma, akkor az azt mutatja, hogy nagyon sokan félnek a saját hibáiktól, kritizálják önmagukat, vagy épp folyton legjobb arcukat keresik.

Épp emiatt, vegyen egy mély lélegzetet, álljon meg egy pillanatra, tudatosítsa magában a negatív gondolati és viselkedési mintát, és keressen olyan elfoglaltságot, ami megtöri ezt az ördögi kört. Meditáljon, jógázzon, túrázzon, vesszen el a természet szépségében, sportoljon rendszeresen.

Ossza meg aggodalmait barátaival vagy azon ismerőseivel, akiknek számít a véleménye. Kérje őket, hogy segítsenek önnek elfogadni saját magát. Nézzen körül a világban, és ahelyett, hogy most a saját gyenge pontjaira koncentrálna, vegye észre, hogy sokan küzdenek saját emberi tökéletlenségük elfogadásával. Ezért mindenki örül egy kis segítségnek. Segítsen másoknak, akár hétköznapi apró kedvességekkel is. Ez segít az önközpontú gondolkodás átalakításában is.

Ajánló