Menü
Lélek

 2018-11-09

Harcoljunk kedvességgel!

Harcoljunk kedvességgel!

Manapság jellemző az agresszió a kommunikációban, ez pedig felemészti mindenki erejét. Létezik azonban egy hatásos „fegyver”, amit érdemes kipróbálni ilyen esetben: legyünk kedvesek, meglátjuk, lefegyverzőbb, mint a veszekedés. 

Mindannyian vágyunk arra, hogy szeressünk és szeretve legyünk. Ezért rengeteg dolgot megteszünk, erőnkön felül dolgozunk, rohanunk, és teljesítménykényszertől vezérelve éljük mindennapjainkat. Ám közben lassan megfogalmazódik bennünk a gondolat, hogy miért is tegyük mindezt, úgysem hálálja meg senki fáradozásainkat. Így aztán egyre cudarabbul érezzük magunkat, egyre kevesebbet beszélgetünk, és egyáltalán, egyre mufurcabbak vagyunk. Végül már mosolyogni is elfelejtünk, hogy a kedves gesztusokról ne is beszéljünk.

Rosszkedvünkre, morózusságunkra válaszul pedig mi is egyre kevesebb jó szót kapunk. Pedig érdemes lenne akár minden nap megpróbálni, hogy csak egy kicsit legyünk kedvesebbek mindenkivel, még az ismeretlenekkel is. Nemcsak megszépülnek a napjaink, hanem viselkedésünk az egészségünkre is jótékonyan hat.

Sok-sok kellemes hatás

Egy közelmúltban végzett vizsgálat újfent igazolta, hogy a mások felé megnyilvánuló kedvesség pozitív hatással van nemcsak a kedélyállapotunkra, hanem az agyunkra is.

A The Conversation brit lapban közzétett tanulmányában a Sussexi Egyetem két pszichológus kutatója, Jo Cutler PhD. és Dr. Robin Banerjeenem nem kevesebbet állít, minthogy a mosoly „fertőző”. Kutatásuk során egyebek mellett ugyanis azt tapasztalták, hogy a mosoly reflexszerűen működésbe lépteti azokat az agyterületeket, melyek nemcsak a kedvességet kapóra, hanem a mosolyt indítóra is pozitív hatással vannak, azaz, a kezdeményező is hasonló érzést él át, mint a címzett.

Állításuk szerint hasonló hatással bír az empátia is, amikor szomorú helyzetében vagyunk kedvesek valakivel. Vizsgálódásuk során kiderítették azt is, hogy a kedvesség kölcsönösségen alapszik. Aki a bajban már megtapasztalta, hogy milyen jóleső a segítség, az nagyobb valószínűséggel fog ő maga is kedvességgel mások segítségére sietni hasonló esetben. 

Lépésről lépesre

Manapság azonban nem ennyire egyszerű a képlet, mert mintha elfelejtettünk volna kedvesnek lenni nemcsak a vadidegenekkel, de még saját otthonunkban a szeretteinkkel is. Pedig nem csak testi, de szellemi egészségünk szempontjából is fontos, hogy minél többször gyakoroljuk magunkkal és másokkal szemben is ezt a dolgot. Ha pedig elkezdjük, akkor hamarosan megtapasztaljuk, hogy nem is olyan nehéz a kedvesség gyakorlása, hiszen megannyi fajtája van, és ha valóban őszintén és belülről jön a nagylelkűség, akkor igen hatékony is. 

Persze elsőre nem kell grandiózus dolgot véghezvinni, e téren is hasznos lehet apró lépésekkel indulni. Elsőre talán elég egy jól irányzott mosoly a családtagunk felé, egy érdeklődő e-mail egy rég látott barátnak, vagy egy apró segítség egy idős szomszédnak.

Ezek a kicsiny lépések arra jók, hogy megtapasztaljuk, hogy a kedvesség hat ránk is, hiszen szétárad bennünk a jóérzés, és rájövünk arra is, hogy nem ér minket sem bántódás, sem kár, nyugodtan ráléphetünk erre az új útra.

Megéri, hiszen amellett, hogy jót teszünk másokkal, mások is kedvesek lesznek hozzánk, a környezetünket is szebbé és jobbá varázsolhatjuk. 

Ne csak másokkal, magunkkal is!

Mivel a testi-lelki egészséghez hozzájárul a kedvesség, érdemes nemcsak mások felé gyakorolni ezt a gesztust, hanem saját magunk felé is. Érdekes, hogy általában magunkkal vagyunk a legszigorúbbak, illetve gyakoroljuk ezt a gesztust a legkevésbé és a legkevesebbszer. Pedig, ha kedvesek vagyunk magunkkal, akkor az megváltoztatja az egész bensőnket, ami aztán kisugárzik a környezetünk felé, és a másokkal való bánásmódunkban és viszonyulásunkban csapódik le. Ez pedig visszahat ránk abban, ahogy mások viselkednek velünk. Tehát mindenképpen megéri magunk felé is megtanulnunk kedvesnek lenni. Persze itt sem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni.

Első lépésként érdemes megtanulnunk például hálásnak lenni! A legtöbben ugyanis elfelejtettük mára a rohanó, felhalmozást ösztönző világunkban, hogy megálljunk, és örömmel gondoljunk arra, mennyi mindenünk van, mennyi okunk is van a boldogságra. Pedig ez adhatja meg annak az alapját, ami táptalaja lehet a bennünk mások felé áramló kedvességnek.

Gyakoroljuk minden nap a hála érzését, lehetőség szerint minél többször, akár munkahelyre menet, vagy napindítóként reggelente vagy lefekvéskor, ágyba bújás előtt.

A következő lépésben fogadjuk el önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és hagyjunk fel önmagunk kritizálásával. Sőt, tárjuk fel, ha kell, írjuk össze a jó tulajdonságainkat és képességeinket, és erősítsük a tudatunkban ezt. Emellett tanuljuk meg tiszteletben tartani magunkat és a szükségleteinket. Ha kell, lelkiismeret-furdalás nélkül legyünk mi a legfontosabbak önmagunk számára. Azaz, ha úgy érezzük, hogy énidőre, pihenésre, kikapcsolódásra van szükségünk, ne habozzunk a saját vágyainkat is kielégíteni. Önvád és lelkiismeret-furdalás nélkül. Csak azért, mert megérdemeljük.
 
Hogyan legyünk kedvesek másokkal?

1. Naponta tegyünk apró, kedves gesztusokat!

A mai őrült, rohanó tempó és életvitel mellett könnyű elfeledni, hogy apró gesztusokon keresztül legyünk kedvesek, empatikusak másokhoz.  (Segítek egy idősnek felszállni a buszra, viszek egy kávét az elfoglalt kollégámnak, bepakolom a mosógépbe a ruhákat otthon más helyett stb.). Forduljunk szeretettel mások felé. 

2. Legyen nyitott másokra!

Hányszor kapjuk magunkat azon, hogy a végletekig ragaszkodunk saját álláspontunkhoz, és nem vagyunk hajlandók megismerni (nemhogy elfogadni!) mások véleményét, nézőpontját.

Pedig igazából semmit nem vesztünk azzal, ha megpróbáljuk megérteni a másik oldalt, sőt még nyerhetünk is vele. Türelmesnek, kedvesnek fognak bennünket tartani, olyannak, akivel jó együtt dolgozni.

3. Ha kritizálunk, csak mértékkel!

Nem örömteli olyanok társaságában lenni, akik mindig mindenkit csak megszólnak. Ha szeretnénk, hogy mások is jól érezzék magukat a társaságunkban, ne pocskondiázzunk senkit. Inkább keressük meg benne a megdicsérhető tulajdonságokat, ha pedig elkerülhetetlen, alkalmazzuk az építő kritikát, de megértő, biztató szavakkal téve azt. 

4. Emlékeztesse magát!

Mivel a kedvesség visszaszáll ránk, ezért ne feledjük gyakorta emlékeztetni magunkat azokra a szituációkra, amikor gyakoroltuk ezt a képességünket. Ez nemcsak ösztönözni fog újabb jó cselekedetre, de lelkileg bennünket is nemesít, újra és újra segít átélni a pozitív életélményeket.

Ajánló