Csak megfontoltan - Nemzetközi Ne Vásárolj Semmit! nap

A nagyvilág pénzügyi szakemberei, a bankárok, a nagyvállalatok igazgatói és a marketingesek ki nem állhatják november utolsó péntekét. Ezen a napon ugyanis emberek tízmilliói tiltakoznak a meggondolatlan vásárlások és a mindennapjainkat elöntő reklámok ellen. 

 

Mi a boldogság ára?

Hány kisautóra vagy babára van szüksége egy gyereknek ahhoz, hogy boldog legyen? Tényleg lenéznek minket barátaink, ha nem vásároljuk meg kedvenc márkánk legújabb, méregdrága termékeit? Béna vesztesek vagyunk, ha a munkába vagy iskolába menet nem a legeslegújabb mobiltelefon képernyőjét nyomkodjuk?

Logikusan belegondolva, egyértelmű, hogy a fenti kérdésekre egy határozott nem a válasz. Az emberi méltóság nem váltható pénzre! A jellemünket, a belső értékeinket nem az határozza meg, hogy hány márkás holmit zsúfolunk be otthon a szekrénybe. Sajnálatos módon azonban sok embertársunk nem a logika józan szavára hallgat a fizetésnapján, hanem odafigyel a tévéből, az internetről áradó kéretlen reklámokra. Csábító, ámde felesleges termékekkel elhitetik velük, hogy habzsolniuk, mindenfélét felhalmozniuk kell.

A túlfogyasztás azonban nagyban hozzájárul a környezeti problémák megnövekedéséhez. Nem csoda, hogy mind több ember mond nemet a reklámokra. Így született meg az a nap is, amikor sok tudatos vásárló egyszerűen nem vásárol.

Eddig és ne tovább!

Ted Dave, kanadai művész és aktivista a múlt század kilencvenes évei elején figyelt fel először a nagyvárosokat elnyeléssel fenyegető hulladékhegyekre.

Meglepte, hogy a szemétben felbontatlan csomagok is hevernek, olyan termékek, amit valaki sok pénzért megvásárolt, aztán egyszer sem használt. Mivel maga is a reklámok területén dolgozott, gyorsan felismerte az összefüggéseket.

A fejlett országokban egyfajta „agymosás” folyik. Ravasz módszerekkel a nagyvállalatok túlfogyasztásra ösztökélik az egyszerű embereket. Dave-et ezt felháborította, és úgy döntött, hogy tesz ellene valamit. Így született meg a Ne Vásárolj Semmit! nap gondolta. Az emberek szélesebb körben először akkor értesülhettek róla, amikor a témával kapcsolatban cikk jelent meg az Adbusters magazinban. Az első ilyen napot 1992-ben még szeptemberben tartották, ám az időpontja hamarosan átkerült november végére. 

Ennek az az oka, hogy az USA-ban a kereskedelem számára nagyon fontos a késő őszi és a decemberi időszak. A családok hagyományosan összegyűlnek a Hálaadás napján, majd pedig az ünnepet követő első pénteken (Black Friday) kezdetét veszi a karácsonyi vásárok időszaka. Ugyanakkor pont itt különösen sok környezettudatos ember figyelt fel a túlfogyasztás veszélyeire.

Azt látták, hogy az egyszerű amerikaiak egyre kevésbé tudnak ellenállni a reklámok pergőtüzének. Sokszor olyan dolgokat is megvesznek, amikre semmi szükségük sincsen. Az emberi túlfogyasztás már bolygónk élővilágát is komolyan megterheli.

A kukába hajított különféle termékek előállításának ugyanis igen komoly az energia- és a nyersanyag igénye. Az is nagyban terheli a környezetet, ahogy a Távol-Keleten előállított olcsó árukat hajón, aztán vonaton, vagy teherautón, esetleg repülőgéppel juttatják el a más kontinenseken, több ezer kilométerre lévő boltokba. 

Az elmúlt években a magyar tévécsatornák is beszámoltak arról, milyen nagy a „fekete péntek” időszakban az őrület. Vannak, akiket a zombifilmek félelmetes jeleneteire emlékeztet, ahogy a mind ingerültebb tömeg feszülten várja, hogy kinyissák végre az akciózó boltok ajtaját. Visszataszító, ahogy egymás letaposva berontanak, és az eladókat félresodorva rávetik magukat a felhalmozott, óriási kedvezménnyel kínált portékákra. Sokan ilyenkor akarják pár dollárért megvenni az összes karácsonyi ajándékot, ám végül egész más, felesleges dolgokra költik a pénzüket.

Gondoljunk az emberre!

Nem véletlen, hogy a megfigyelők egy része éppen a zombikra gondolt, látva a manipulált fogyasztók sokszor agresszív tömegeit. A boltokban őrjöngők egészen egyszerűen nem viselkednek megfontolt, tudatos emberek módjára.

A túlfogyasztás azonban más szempontból is veszélyes. A bankok egy része csábító hitelajánlatokkal eléri, hogy az emberek erejükön felül költekezzenek. Ez már számos országban vezetett tragédiákhoz. A környezeti károkon túl komoly pszichés problémák is jelentkeznek, a fejlett országokban mind többen menekülnek bele a költekezésbe, és ugyanazokat a tüneteket mutatják, mint a szenvedélybetegek.

Embertársaink egy része magányos és szomorú. Nincsenek igazi barátaik, bensőséges bizalmasaik, ezért az életükben tátongó űrt vásárlással próbálják meg kitölteni, amit a reklámok igyekeznek is kihasználni. Mindenekelőtt a fiatalok vannak nagy veszélynek kitéve. Rájuk nagy hatással van közvetlen környezetük, és a reklámok megpróbálják rávenni őket arra, hogy „majmolják” a hírességeket, a dúsgazdag celebeket. Elhitetik velük, hogy csak az „menő”, akinek rengeteg vadonatúj, márkás holmija van, ami több okból is nagyon rossz üzenet.

Ne legyünk magányosak!

Felszínessé, üressé válik a következő nemzedék, nem ismerik meg a közösségbe való tartozás élményét, fülükön fejhallgatóval, drága, divatos okostelefonjukat bámulva, elszomorító módon magányosak. Nem is gondolnánk, hogy ezek a mobileszközök mennyire veszélyesek. Olyanok is vesznek maguknak új mobilt, akik még évekig használhatnák a régit. A kidobott, de egyébként még működőképes készülékek miatt évente harmincöt-negyvenöt millió tonnányi elektronikus hulladék halmozódik fel. Ennek újrahasznosítását egyelőre nem sikerült megnyugtatóan megoldani.

November utolsó pénteke, a Nemzetközi Ne Vásárolj Semmit! nap lehetőséget ad a túlfogyasztás elleni tiltakozásra. Semmi baj nincs azzal, ha megfontoltan megvesszük magunknak mindazokat a lehetőleg hazai vagy a környező országokból származó termékeket, amikre szükségünk van. Természetes, hogy az ünnepek közeledtével meg akarjuk lepni szeretteinket, de vásárlás előtt tájékozódjunk, és az impulzusvásárlást elkerülve felesleges termékekre ne adjunk ki pénzt! 

Ezen a napon töltsünk kicsivel több időt barátaink, szeretteink társaságában. Velük beszélgetve, egy meghitt, nyugodt órát eltöltve sokkal boldogabbak lehetünk annál, mintha a reklámoknak engedve a környezetet terhelő dolgokra pocsékolnánk el becsületes munkával megkeresett pénzünket.