Telkes Mária, a magyar Napkirálynő

1934-ben egy nagyon fontos névsort közölt Amerikában az ország három vezető újságja, közöttük a híres New York Times. Az újságírók arra tettek kísérletet, hogy összeállítsák az USA legsikeresebb és egyben legfigyelemreméltóbb hölgyeinek névsorát. A szupersztárok és a hírességek közé csupán egyetlen tudós került be. Itthon a hazai lapok büszkén számolhattak be arról, hogy ez a figyelemreméltó asszony nem más, mint a Napkirálynőnek is becézett Telkes Mária magyar kutató.

Decemberben megemlékezünk egy kiváló magyar kutatóról, Pavlics Ferencről, aki azzal öregbítette a hazai mérnökök jó hírét, hogy sikeresen irányította az első amerikai holdjárművek kifejlesztését. Miközben Pavlics az Apollo-programon dolgozott, élt az USA-ban egy másik, híres magyar fejlesztőmérnök is, aki a maga területén világraszóló eredményeket ért el. A környezetvédelem nagyon sokat köszönhet Telkes Máriának, a 20. század egyik legjelentősebb energetikai szakértőjének, a napenergia-kutatás igazi úttörőjének. Érdemes közelebbről is megismerkedni e figyelemreméltó hölgy pályafutásával.

A boldog békeidők gyermeke

Telkes Mária 1900 decemberében született a magyar fővárosban, a családja nyolc gyermeke közül ő volt a legidősebb. Jómódban éltek, így semmi nem állt annak útjában, hogy a tehetséges lány felsőfokú tanulmányokat folytasson. Mária imádta Budapestet és a gyönyörű budai erdőket. Szüleivel és testvérei társaságában gyakran járt kirándulni a mai 12. kerületbe. Talán éppen az egyik napfényben fürdőző hegyoldalon megpihenve gondolt először arra, hogy mennyire fontos életünkben a Nap energiája.

Gyermekkora a boldog békeidők idejére esett, ám a kamaszéveire rányomta sötét bélyegét az I. világháború. A rossz hírek elől a tanulásban talált menedéket, már egész kiskorában nagyon érdekelték a természettudományok, mindenekelőtt a kémia és a fizika. Az egyetemen fizika szakon tanult, de a szakdolgozatában már kémiai témák is foglalkoztatták. A háborút követően szerencséje volt, mert elkerülte a gyilkos spanyolnátha járvány, és a családja sikerrel vészelte át a monarchia felbomlását követő zűrzavaros hónapokat is.

Mária töretlen lelkesedéssel folytatta tanulmányait. 1920-ban nem csupán sikeresen lediplomázott, de tehetségéről meggyőzve a professzorait, bekerült a neves tudós, ifjabb Rybár István tanszékére. Ez azért volt nagyszerű siker, mert egy évszázaddal ezelőtt távolról sem számított gyakori dolognak, hogy rátermett fiatal hölgyek taníthatnak természettudományokat az egyetemen.

Irány Amerika

Telkes Mária életében 1924 jelentette a fordulópontot. Ekkor megkapta a doktori fokozatot, majd a nagybátyja segítségére támaszkodva útra kelt, hogy onnantól kezdve az Egyesült Államokban, a világhírű Clevelandi Klinika laboratóriumában dolgozhasson. Az amerikai kutatókat meglepte a magyar nő tehetsége és szorgalma, ráadásul az új munkatársuk egészen elképesztő dolgokkal is foglalkozott. Az agyvelő infravörös sugárzását vizsgálta, és közben kifejlesztett egy olyan szuperérzékeny fényképezőgépet, amivel mérni lehetett testünk szövetének infravörös sugárzását. Hamarosan már vezető beosztásban dolgozott a Biofizikai Intézetben.

Sikeres amerikai pályafutása következő fontos lépését az jelentette, amikor a II. világháború előestéjén Bostonban a világhírű MIT kutatója és tanára lett. Napjainkban a környezetvédelem egyik fontos területe a napenergia felhasználása. Telkes Mária mind nagyobb lelkesedéssel tanulmányozta a napenergia tárolásának és hatékony felhasználásának problémáit. Közben az USA belépett a világháborúba, és a behívott férfiak milliói húzták magukra a katonai egyenruhát.

Komoly gondot jelentett a távoli frontokon harcoló állomány ellátása ivóvízzel. Az elismert magyar kutató ekkor alkotta meg legsikeresebb találmányát. Az amerikai pilóták hamarosan már nem ültek repülőgépbe anélkül, hogy ne lett volna náluk a Telkes-féle lepárlókészülék. Ez a felfújható berendezés alig volt nagyobb egy labdánál, mégis képes volt arra, hogy a tengervízből ivóvizet pároljon le. Ily módon sikerült sok ezer bajba került katona életét megmentenie.

Kutatásainak középpontjában a világháborút követően az energiatermelés és a sugárzó hő tárolása állt. A Napból származó energiát olyan különleges vegyületben akarta tárolni, amelyik a fázisátalakulásai során képes a meleg felvételére, tárolására és a leadására. Arra törekedett, hogy olcsó, széles körben felhasználható módszereket dolgozzon ki.

Nemcsak elméleti kutatómunkát folytatott, de számos szabadalom is fűződik a nevéhez. Kidolgozott egy elektromos biztosítékot, és foglalkozott a dohány nemesítésével is. Hosszú élete végéig elképesztő szellemi frissességről és munkabírásról tett tanúbizonyságot. Utolsó szabadalmát kilencvenéves korában jegyeztette be!

A Napkirálynő

Kereken hetven évvel ezelőtt, 1948-ban az Amerikában élő Némethy család úgy döntött, hogy új házat építtet. A doveri ingatlan kivitelezését Eleanor Raymondra bízták, ám a fűtési rendszer megalkotásának nagy feladata a leghíresebb magyar származású, amerikai tudós asszonyra, Telkes Máriára hárult. A kutató nem hazudtolta meg magát, és egy egészen különleges rendszert alkotott meg. A családi házat akkoriban forradalmi újdonságnak számító módon, kizárólag napenergiával fűtötték.

Az amerikai sajtó ekkor már jól ismerte Telkes Máriát, így munkatársai nagyon odafigyeltek a tevékenységére. Pályafutása során számos energetikai céggel működött együtt, és megoldásai, szabadalmai széles körben elterjedtek. Komoly eredményeket ért el a környezetkímélő megoldások terültén is. Az USA-ban gyakran Telkes-háznak hívják a passzív épületeket, és a Napkirálynőről nevezték el a napenergiával működő, hordozható sütőlapot is.

Munkásságát elismerték, és a legkiválóbb tudósok között tartották számon. 1952-ben ő volt az első amerikai női mérnök, aki életműdíjat kapott.

1995-ben úgy döntött, hogy visszatér szülőföldjére. Szeretett városában, Budapesten akarta örök álomra hajtani a fejét. Kilencvenöt éves korában itthon, Magyarországon hunyt el. Halálát követően az amerikai újságok, például a cikkünk elején említett New York Times is megemlékezett róla.