Jim Morrison és a The Doors költészete – Zenetörténeti előadás a Lóvasúton

A múlt század hetvenes éveiben rengeteg panasz érkezett a párizsi Père-Lachaise temető igazgatóságára. A látogatók azért háborogtak, mert odalett a világ egyik leghíresebb temetőinek korábbi nyugalma. Hangoskodó fiatalok mászkálnak mindenfelé, kulturálatlanul viselkednek és még franciául sem tudnak. E zarándokok azért jöttek el tömegével erre a helyre, mert a Père-Lachaise egyik nehezen megtalálható zugában helyezték örök nyugalomra egy cseppet sem feltűnő sírban a korszak egyik leghíresebb amerikai rockzenészét, a huszonhét éves korában elhunyt Jim Morrisont.

A zenész több megpróbáltatás, óriási sikert arató emlékezetes szám, valamint koncert után jutott el Floridából Párizsba.

 

A rockzene mérföldkövei

Gimesy Péter tisztában van azzal, hogy a 20. század második felétől kezdve mennyire megváltozott a nyugati civilizáció hozzáállása a zenéhez. Már korábban is voltak híres együttesek és énekesek, ám a hatvanas évek legelején beköszöntött a világszerte bálványként tisztelt szupersztárok mai napig tartó korszaka. Ahogy teltek az évtizedek, az egykori lázadó tizenévesekből jól szituált ötvenes és hatvanas úriemberek és hölgyek lettek. Ők a mai napig örömmel hallgatják és vásárolják az ízlésüket formáló nagylemezeket.

A művészettörténész szerette volna bemutatni az új nemzedékek tagjainak is az elmúlt hetven év legkülönlegesebb művészi kidolgozottságú, drámai vagy éppenséggel költői nagylemezeit. Az olyan alkotásokat, amelyek nem csupán sok százmillió zenei rajongók ízlését formálták, hanem szerepet játszottak a később alakult rockegyüttesek fejlődésében is. E nagyszerű alkotások közé tartozik a The Doors együttes 1967-es nagylemeze.

 

Vad, költői és karizmatikus

Aldous Huxley brit író és filozófus két évvel azelőtt hunyt el, hogy 1965-ben Los Angelesben zenekart alapított volna Jim Morrison énekes, Ray Manzarek billentyűs, John Densmore dobos, valamint Robby Krieger gitáros. A fiúk úgy döntöttek, hogy Huxley egyik regényéből kölcsönzik az együttes nevét.

Példaképüket társadalomkritikus, ugyanakkor lírai művei miatt hét alkalommal is jelölték irodalmi Nobel-díjra. Az érzékelés kapui című könyvével nagy hatást gyakorolt a legelső hippikre. Nem csoda, hogy Jim, egy szigorú katonatiszt fia is felfigyelt rájuk. A lázadó fiatalember ihletet talált a merész író gondolataiban, és hamarosan ő is zabolátlan, de lírai mélységű szövegekkel kápráztatta el a rajongóit.

A The Doorsnak egész hamar meglepően nagy rajongóserege támadt. Bár a pályafutásuk nyolc évig sem tartott, mégis sikerült százmillió lemezt eladniuk. 1967-ben megjelenő, az együttes címét viselő albumuk ráadásul nem csupán a közönséget nyűgözte le, de a szórakoztatóipar órásait is.

Az Electra Records lemezkiadó igazi aranybányára bukkant. A pszichedelikus rock aranykorszakát sokak szerint ez a lemez jelentette. Az albumot a hollywoodi Sunsent Sound stúdióban, alig egy hónappal vették fel. Meglepően kevés hangszert használtak hozzá, csupán elektromos gitárt, basszusgitárt, dobot és a billentyűsöket.

A hangulat remek volt, és a csapat lendületét jól mutatja, hogy ilyen gyorsan elkészültek. A legtöbb számot már az első nekifutásra sikerült rögzíteni.

 

Gyorsan kihunyt a fénye

Jim Morrison hamar bekerült a hatvanas évek legnagyobb sztárjai közé. Vadságával és kicsapongásaival lenyűgözte a rockzenészek következő nemzedékét, míg az amerikai sajtó döbbenten és felháborodva írt a zabolátlanságáról. A koncertjeiknek megvolt a maga sajátos, lenyűgöző hangulata. 

Jimről sokan úgy vélték, hogy a hatvanas évek legszebb férfija. Százával hevertek a lába előtt a nők, ám ő csak rövid ideig élvezte a kirobbanó sikert, mert gyorsan kiábrándult a sztárok felszínes, aljassággal és hazugságokkal teli világából. A keblében ugyanis minden vadsága ellenére egy költő érzékeny szíve dobogott.

Több nagy költő volt rá komoly hatással, úgy, ahogy ő is megihlette a legkiválóbb kortárs zenészeket és a következő nemzedékek énekeseit. A The Doors című albumot jogosan tartják számon a rocktörténet legsikeresebb bemutatkozó lemezei között.

 

Menekülés a szenvedés elől

A dalok szövegében tetten érthető Jim Morrison költőisége. Az idősebb rajongók felfigyeltek egy érdekes dologra: amikor tizenéves fejjel hallgatták meg a Break On Through (to The Otherside) vagy a The End című számot, azt gondolták, hogy az énekes talán csak egy lánytól, egykori szerelmétől búcsúzik. Ahogy telt az idő, egyre inkább megváltozott az, ahogyan a rajongók a The End szövegét értelmezték. Jim Morrison is arról beszélt, hogy a dalban benne van a fájdalom és az elmúlás iránt érzett félelem. Azért tartotta a barátjának a halált, mert az megváltást jelenthet az addigi szenvedésére. Az énekes arra biztatta a zenésztársait, hogy bátran próbálkozzanak a dalok írásával, és mutassák meg, hogy mi rejlik bennük.

Bár lenyűgöző személyiségnek tartották, a szemére hányták, hogy nem tudott ellenállni a kábítószereknek. Elképzelhető, hogy azon a végzetes párizsi napon ezek okozták a halálát. Az orvosok hivatalosan azt állapították meg, hogy szívinfarktust kapott. A rajongók között viszont gyorsan elterjedt az a nézet, hogy esetleg az amerikai titkosszolgálat ölte meg, mert attól tartottak, hogy megrontja a fiatalságot.

Gimesy Péter előadását eredetileg 2020 áprilisára tervezték. A járvány miatt többször is el kellett halasztani, a legutóbbi hírek szerint 2022. májusában láthatjuk majd az előadást a Lóvasúton. Emiatt azonban ne bánkódjunk, inkább hallgassuk meg, ahogy Jim Morrison előadja a The Doors legszebb és legemlékezetesebb számait.