A változatlanság hullámhossza – Szepes Mária művének feldolgozása a Várkert Bazárban

Az Aldebaran Kompánia 2005 óta működik. A maga sajátos eszköztárával jó néhány nonverbális elemet megragadva próbálja meg újszerű módon eljuttatni a mai táncszínházi közönséghez Szepes Mária klasszikusnak számító regényének tanulságait. Első hallásra meglehetősen meglepőnek tűnhet, hogy egy szövegközpontú irodalmi művet akarnak ily módon tolmácsolni.

Olyan nagy kérdésekre keresik a választ, hogy mennyire vagyunk önálló lények. Miközben végighaladunk a magunk útján, gyakorolunk-e hatást az embertársainkra? Képesek vagyunk-e arra, hogy beleszóljunk mások életébe? És ha ez sikerülhet, mit tanulunk belőle? Ha elősegítettük azt, hogy mások magasabb szintre emelkedjenek, lesz-e annyi bátorságunk, hogy egy-egy kényszerű szembesülés után a felismeréseinket a saját életünkben is alkalmazzuk?

 

Válságból a szabadságba

Szepes Mária nagyon jól ismerte az emberi lélek mélységeit. A változatlanság hullámhossza című regénye Tem Asvint (a darabban Kaszás Gergő), egy fiktív helyen élő, de nagyon is hétköznapi problémákkal küzdő férfit mutat be nekünk. A történet „hősére” több pofon zúdul és a magánélete teljes válságba kerül. A mindennapjai során központi szerep jut a nőknek, csakhogy ő se velük, se nélkülük nem tud élni. Nem próbál meg bátran szembeszállni a kihívásokkal, inkább menekülne. Ekkor azonban könyörtelenül lecsap rá a sors vagy talán a karma: agyvérzést kap, és kómába kerül.

Az élet és a halál között azonban nincs nyugalom. Megszólal a lelkiismeret hangja (a darabban Huszárik Kata), és az önáltatás, a hazugság fátylát letépve arra kényszeríti, hogy szembesüljön a hazugságaival. Megjelennek mindazok a nők, akik fontos szerepet játszottak az élete során. Tem Asvin így szembesül az anyával, a feleséggel, a szeretővel. 

A regényt ma elolvasva furcsának tűnhet, hogy a rendszerváltás előtt a szerző miért pont a tudományos-fantasztikus irodalom köntösébe bújtatta a mondanivalóját. Erre Szepes Mária életútjában találjuk meg a magyarázatot.

 

Mester és tanítványai

Szepes Máriának ezer arcát ismerték a kortársai és az utókor. Hívták Scherbák Magdolnának, de Papír Máriának, Orsi Máriának vagy éppen Papír Magdának is. Van életrajza, amelyik forgatókönyvírói munkásságát emeli ki, másutt azt olvashatjuk róla, hogy elsősorban költő vagy éppen színész volt.

A hazai ezotéria széles táborában spirituális vezetőként néznek fel A Vörös Oroszlán és a Raguel sorozat megalkotójára. A műveivel, remekül megalkotott karaktereivel azonban azok is egészen biztosan találkoztak, akik nem érdeklődnek az elvont spirituális dolgok iránt. Gyerekek egymást követő nemzedékei nőttek fel Pöttyös Panni kalandjain. A népszerű mesesorozatot ugyanaz az alkotó írta, mint az előbb említett két spirituális történetet, közel egy tucatnyi tudományos-fantasztikus regényt és a mindennapi élet mágiájával foglalkozó könyvek hosszú sorát.

Szepes Mária 1908-ban született. Mivel a szülei színészek voltak, a kislány már hároméves korában felkerült a színpadra. Egész életében a bátyját, Viktort tartotta példaképének. Az író, filozófus, asztrológus és zenész ugyanazt az utat járta be, mint az ezotéria majdani nagyasszonya.

A kis Marika gyermekszínészként a némafilmek korai sztárja lett. Már gyermekként is felkeltette a figyelmét az irodalom. Alighogy megtanulta a betűket, elkezdett novellákat és verseket írni. Pontosan tudta magáról, hogy író lesz.

 

Sikerek és megpróbáltatások

1930-ban hozzáment Szepes Béla olimpiai érmes atlétához, a sikeres újságíróhoz. Az ő vezetéknevét használta több könyve megírásakor. Férje magával vitte fiatal feleségét Berlinbe, Hitler hatalomra jutása azonban haza kellett költözniük.

A világháború hajnalán ihletet kapott a fiatal nő. Belekezdett legismertebb műve, A Vörös Oroszlán megírásába. Közben megismerte e korszak legismertebb sztárjait, közöttük Karády Katalint, akinek két filmforgatókönyvet is írt. A második világháború utolsó hónapjai során a származása miatt a bátyjával együtt életveszélybe került. 

Nagy műve, A Vörös Oroszlán csupán 1946-ban jelenhetett meg. Népszerűnek bizonyult, de nem maradhatott sokáig a boltok polcain, mert 1948-ban tiltólistára helyezték, és majdnem az összes példányát megsemmisítették. A művet azonban a nyolcvanas években újra felfedezték. Van, aki izgalmas kalandregénynek, mások beavatási útmutatónak tekintik.

Szepes Mária a 20. század második felében is sokat írt. Tudományos-fantasztikus regényei megjelenhettek, majd a rendszerváltást követően kiadhatta a metafizika nagy titkait sorra vevő, mindaddig eltitkolt kéziratait. Munkásságáért a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, majd a középkeresztjét kapta meg. Művei töretlen népszerűségnek örvendenek ma is. Olvashatunk bennük a mindennapi élet, a szerelem, a gyógyító öröm, az álom és a fény mágiájáról, valamint világunk nagy misztériumairól.

Ezek közé a titkok közé tartozik az is, amit a november 14-i előadást létrehozó művészek a táncszínházi darab középpontjába állítottak. Megtartva a regény legfontosabb tanításait, a mozgás nyelvével mutatják meg, mennyire sokoldalú lehet egy férfi és egy nő kapcsolata, de arra is rávilágítanak, hogy a lelkiismeretünk az utunk legvégéig elkísér minket, így a hazugságokba menekülés helyett inkább az ő szavára érdemes odafigyelni.

A nézőknek igazi kulturális különlegességben lehet részük az ezoterikus alapú, fantasztikus regény és a flamenco szenvedélyességének találkozása során.