Két zseni találkozása – Rossini és az idősebb Dumas

Bősze Ádám zenetörténész évtizedek óta igyekszik minél szélesebb tömegeket közelebb hozni a magas kultúrához. Az egykori ferences rendi szerzetes a Zeneakadémián szerzett diplomát, később kulturális újságíróként dolgozott. László Ferenccel közösen tízrészesnek szánt sorozatba kezdett. A Rossini és Dumas életét bemutató beszélgetésekre eredetileg egy évvel ezelőtt került volna sor.

Akiknek volt türelmük kivárni az új időpontot, azoknak rengeteg érdekességben lesz részük. A Bősze, László páros ugyanis a tudomány és a művészet legkülönfélébb területéről gyűjti össze azokat a hírességeket, akiknek nem hétköznapi élete izgalmas hasonlóságokat is rejteget.

Így kerülhet párba a költő az operaház dívájával, a táncosnő a zeneszerzővel, a filozófus a festővel, az olasz zeneszerző a francia történelmi regényíróval.

 

Sokat adtak nekünk

Az előadás mindkét hőse a 19. században alkotott. Átélhették a régi világrend bukását, kamaszkorukat a napóleoni háborúk határozták meg, felnőttként átélhették a nagy társadalmi átalakulásokat, a nacionalizmus születését, a nagy forradalmakat, majd szemtanúi lehettek annak, ahogy a modernizáció és az ipari forradalom átalakítja az európaiak hétköznapjait. Mindketten nagyon sokat adtak nekünk.

Egy fekete bőrű rabszolganő unokájának, vagyis Alexandre Dumas-nak köszönhetjük a Monte Cristo grófját és A három testőr filmben és színpadon is feldolgozott kalandjait. Az író 1802-ben született, az apja, Thomas-Alexandre a francia hadsereg tábornoka volt, aki származása miatt mindenáron bizonyítani akart a kortársainak. Dumas nagyapja ugyanis egy francia gyarmaton szolgált katonaként, ahol feleségül vett egy fekete bőrű rabszolganőt. Félvér gyermekük, Thomas-Alexandre sokat szenvedett a faji előítéletek miatt.

A korra jellemző, hogy törvényes gyermekként is kénytelen volt az anyja nevét használni, mert az apja családja úgy vélte, sötétebb árnyalatú bőre miatt beszennyezte volna az arisztokrata család ősi nevét. Az író apja éppen ezért örömmel átállt a forradalom oldalára, és fiatalon bekövetkező haláláig több csatatéren kitüntette magát.

A halála miatt azonban szegénység várt a fiára. A kis Alexandre a könyvekben keresett menedéket. Lenyűgözték apja kalandjai és hőstettei. Nemesi rokonai sokáig nem tudtak segíteni, mert a forradalom földönfutóvá tette őket. Az ifjú sorsa csupán a húszas években fordult jobbra, amikor állást kapott Párizsban. A bürokratikus munka azonban nem szerzett örömet neki, ezért újra a képzelet világa felé fordult. 1829-ben óriási sikert aratott III. Henrik királyról szóló drámájával.

A következő évben – forradalmár apja szellemét követve – segített elűzni X. Károly királyt. Ezt követően a trónra Dumas támogatója, Lajos Fülöp ült. A fiatalember művei tetszettek a művelt polgárságnak és a tömegeknek. Úgy döntött, hogy az írásból fog megélni. Az elsők között jelentette meg regényeit folytatásban az újságok oldalain. Feljegyezték róla, hogy nagy kanállal falta az életet. Szerette a remek ételeket, a jó borokat és igencsak odavolt a hölgyek társaságáért. Három nőről is tudni lehet, hogy gyermeket szült neki. Ezek egyike, az ifj. Alexandre Dumas ugyanolyan sikeres író lett, mint az apja.

 

A pesarói hattyú

A világ egyik legismertebb operaszerzője az Adriai-tenger partján, Pesaróban született. A rajongói később emiatt nevezték pesarói hattyúnak. Hasonlóan Dumas-hoz, Rossini ősei között is előkelőségeket, nemes urakat találhatunk. Tíz évvel korábban született a nagy francia írónál, ezért gyerekként tudatosabban élte át a Napóleon háborúi miatti zűrzavart.

Mindkettőjüknek nagy hatású, vakmerő, a forradalmi eszmékben hívő férfi volt az apja. A Rossini család azonban kegyvesztett lett, így az ifjú Gioachinóra nehéz gyerekkor és éhezés várt. Állítólag rossz gyerek volt, és csínytevései miatt sokszor megbüntették. A változást a muzsika és a zongora megismerése hozta meg. Végre hazatérő apja megtanította kürtön játszani, és egy helyi pap felfedezte a fiú tehetségét. Ő mutatta meg Rossininek Haydn és Mozart műveit. Az első sikerekre nem kellett sokat várni. Muzsikusként és zeneszerzőként lenyűgözte a milánói és a velencei közönséget. Hamarosan Nápoly is a lábai előtt hevert.

1815-ben érdekes megbízást kapott. Rómában megmutatták neki A sevillai borbély szövegkönyvét. Ebből írta meg pályafutása és az egész korszak leghíresebb operáját, amelyhez csupán tizenhárom napra volt szüksége. Öt év alatt egész Itáliát lenyűgözte és hamarosan a művelt világ is ismerte Rossini nevét.

Jó néhány vígoperáját telt ház előtt játszották szülőföldjén, valamint Európa nagyvárosaiban. Megismerve a francia nagyopera hagyományait, Dumas-hoz hasonlóan a legfontosabb történelmi események bemutatására törekedett. Óriási hatást gyakorolt a zeneszerzők következő nemzedékére, és mind a mai napig – a koncerttermeken kívül – több helyen hallhatjuk a Tell Vilmos nyitányát vagy A sevillai borbély muzsikáját.

November 18-án a MOM Kulturális Központ Kupolájában Bősze Ádám és László Ferenc tolmácsolásában rengeteg érdekességet tudhatunk meg róla és az idősebb Dumas-ról.

 

Jegyinformáció:

Jegyek kaphatók a momkult.jegy.hu oldalon, az Interticket hálózatában, valamint a MOMkult jegypénztárában.