Az élet harmóniája – Kürthy Hanna kiállítása a Hegyvidéki Kulturális Szalonban

Az egész ország megismerhette egy pöttöm szőke kislány nevét és arcát 1959 januárjában. Abban az évben Budapesten nemzetközi rajzkiállítást szerveztek. Amikor az előkészületek során elküldték a helyszínekre a neves fotóst, Tormai Andort, az MTI szakembere meglepődve látta, hogy az egyik szobában egy kislány ül a vastag szőnyegen, és előtte rengeteg rajz fekszik a padlón.

Tanárai és a családja egyaránt tudták a pici Hannáról, hogy milyen ügyesen rajzol. A lány jó néhány vízfestménnyel készült a nemzetközi megmérettetésre. A fotóművész abban a pillanatban örökítette meg, amikor a külvilágról megfeledkezve éppen azt próbálta eldönteni, melyik alkotásával nevezzen be az erőpróbára.

A felvétel fekete-fehérben készült. Éppen ezért csak sejthetjük, hogy milyen színeket használt a kisgyermek. Alkotásai azonban így is önmagukért beszélnek. Jól tetten érhető bennük mindaz, ami évtizedekkel később, az immár befutott művész kiforrott munkásságát jellemzi.

A padlón fekvő vízfestményekből az élet harmóniája árad.

 

Egy gyönyörű életút

Ahogy azt a bevezetőben is említettük, Kürthy Hanna kiállítását január 28-áig tekinthetjük meg a Kulturális Szalonban, a Tamási Áron teremben. Nem véletlen, hogy erre a programra épp a Cziffra György életét és munkásságát bemutató rendezvénysorozat keretében kerül sor. A magyar zeneművészről több cikkben is megemlékeztünk az évek során.

Nem titok, hogy ő és az öröksége ezer szállal kötődött és kötődik ma is a Hegyvidékhez. Túl azon, hogy pályafutása során páratlan alkotásokkal öregbítette a magyar zeneművészet jó hírét, Cziffra György elkötelezetten törekedett arra, hogy a fiatal tehetségeknek megadja mindazt a segítséget és támogatást, amelyek hiányoztak az ő ifjonti éveiből.

Hanna is azon kiválasztottak közé tartozott, akiket a mester támogatott. A fiatal nőnek azonban hosszú utat kellett bejárnia ahhoz, hogy eljusson Franciaországba, és 1975-ben lenyűgözze tehetségével az ottani közönséget.

A világhírű zongoraművésszel Budapesten találkozott. A mestert lenyűgözte Hanna lelkesedése, őszinte derűje, ráadásul örömmel értesült arról, hogy a zseniálisan rajzoló kisgyerekből a hetvenes évekre építészmérnök lett. Hanna ugyanis túl azon, hogy remekül szerepelt az itthoni gyermekrajzversenyeken, szép sikert ért el a hasonló nemzetközi rendezvényeken.

Kamasz korában fontos döntés várt rá: szentelje az életét a képzőművészeteknek, vagy keressen magának tisztes megélhetést biztosító szakmát?

 

Az arany középúton

Végül megtalálta az arany középutat. Mivel jó tanuló volt, bekerült a kőkemény feltételeket támasztó Budapesti Műszaki Egyetemre. Szorgalmasan tanult, rengeteget rajzolt, és közben nem feledkezett meg gyermekkori álmairól. Továbbra is rajongással tekintett a fényekre, a vonalakra, a mozgásra, és mindenben az élet harmóniáját kereste. Ez a lelkesedés nyűgözte le Cziffra Györgyöt. Felajánlotta a Középület-tervező Vállalat ifjú építészmérnökének, hogy vegyen részt az akkoriban megalapított Cziffra Alapítvány emblémapályázatán.

Hanna megnyerte a pályázatot, és jutalmul három hónapra kimehetett Franciaországba.

Mintha csak időutazásra indult volna a középkorba. Senlis városa valóságos kincseskamra volt a késő középkori építőművészet szerelmeseinek. A Liszt Ferenc-díjas és a Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztikeresztjével kitüntetett Cziffra Györgyöt jó barátság fűzte az egykori francia kulturális miniszterhez, André Malraux-hoz. Az író javaslatára telepedett le Senlisben, ebben az észak-franciaországi kisvárosban. Cziffra megvásárolta az igen rossz állapotban lévő St. Frambourg-kápolnát. Az egykori szakrális helyet korábban autószerelő műhelynek használták. A felújítása során nagy szolgálatot tett a budapesti építészmérnök éles szeme és jó tanácsai.

 

A boldogság bűvöletében

A hetvenes évek derekán Cziffra György úgy döntött, hogy megírja a saját életrajzát, a mű az Ágyúk és virágok címet kapta. Belül, az impresszumoldalon ott találjuk Kürthy Hanna nevét is. A mester ugyanis rábízta az illusztrációk elkészítését. Hanna egészen különleges ajándékot kapott ezzel a sorstól. Esténként egy hatalmas faasztal mellett ülve rengeteg mindent megtudhatott Cziffra életéről. Napközben pedig akár tíz órán keresztül is hallhatta a művész játékát.

Bár a Cziffra Alapítvány mindenekelőtt a fiatal, kezdő művészeket célozta meg, az idősödő zenész támogatta a magyar kulturális élet más ágain tevékenykedő, már ismert tehetségeket is. Így történhetett, hogy a szépen felújított egykori kápolnában sok magyar festőművész is átmeneti, új otthonra talált.

Hanna ott, Franciaországban ismerkedett meg élete nagy szerelmével. Az esküvőjüket követően bejárták a világot. Éveken át éltek Afrikában, Amerikában vagy éppen Görögországban. A távoli kultúrák ihletet jelentettek a festőművésznek. Ugyanígy fontosnak tartotta, hogy a zene és a tánc lelkét is megragadja az alkotásaiban. Az ilyen, érzelmekkel teli képeit is megtekinthetjük január végéig a Hegyvidéki Kulturális Szalonban a Fény, vonalak és mozgás – az élet harmóniája című kiállításon.