Akitől A tengert kaptuk ajándékba – legendák a MOM Kulturális Központban

Ez az izgalmas korszak nem múlt el nyom nélkül. A párizsi, londoni, bécsi és budapesti utcákat járva rengeteg olyan gyönyörű épületet találhatunk, amelyet a szecesszió időszakának építészei hagytak reánk örökségül. Bécs és Budapest ugyanúgy a változások fő csapásvonalában haladt, mint az akkori világ kulturális központjának számító Párizs.

Egy hozzánk sokkal közelebb eső kulturális központban, a Csörsz utcában Bősze Ádám és László Ferenc tesz kísérletet arra, hogy a Páratlan Párok sorozatban elénk állítsák az elmúlt másfél évszázad legkiemelkedőbb alkotóit, gondolkodóit, zsenijeit.

Olyan hírességeket válogattak össze, akik ugyanakkor éltek, és a maguk területén kiemelkedőt alkottak. Január 13-án Gustav Klimt osztrák festőművészt, a szecesszió talán legnépszerűbb képviselőjét, valamint Claude Debussy francia impresszionista zeneszerzőt mutatják be. Mivel Klimt életével nemrég 

részletesebben is foglalkoztunk, ezért most a zeneművészet területén tevékenykedő kortársára, a La Mer (A tenger) című zenekari mű megalkotójára összpontosítunk.

 

Küzdelmes élet

Claude Debussy 1862-ben született. Egy nehéz korszak gyermeke volt, amikor művészek egész generációja fordult a megújulás lehetőségét ígérő új irányzatok, többek között az impresszionizmus és a szecesszió felé.

A kis Claude családja egy kisváros vezető rétegéhez tartozott, ismeretségi körükben azonban jó pár művész és értelmiségi is akadt. A legendák szerint Paul Verlaine feleségének, Mathilde Mauthe-nak az édesanyja figyelt fel arra, hogy a Debussy család ifjú sarja milyen tehetségesen zongorázik. Rövid idővel később már nyilvánvalóvá vált, hogy a kisfiú igazi csodagyerek.

Szóba sem jöhetett, hogy a hagyományos módon iskolázzák be, ehelyett átléphette a párizsi Zeneakadémia küszöbét. Az ifjú Claude azonban távolról sem volt olyan lelkes, mint kortársai. Egyre inkább úgy érezte, hogy fojtogatja a Zeneakadémia régimódi hozzáállása a tanuláshoz. Nem számított, hogy 12 évesen könnyedén el tudta játszani a legnehezebb zongoraversenyeket is, mert a tanárai nem tudtak mire menni tehetségével, és megpróbálták rákényszeríteni a másoknál jól bevált, ám az ifjút fojtogató módszereiket.

 

A siker rögös útján

A párizsi Zeneakadémia azonban így is sok tanítványát támogatta, mert felismerték, hogy egy zseni ül az iskolapadban. Debussy kezdetben sokat koncertezett, és hamarosan zeneszerzőként is letette a névjegyét. 1884-ben neki ítélték a XIV. Lajos király által létrehozott Római-díjat. Megismerkedett Csajkovszkij pártfogójával, aki őt is felkarolta, és elvitte magába Olaszországba, Svájcba és Oroszországba.

Itáliában hosszabb időt tölthetett, ám nem barátkozott meg a helybeliekkel, és erős ellenérzéseket táplált a kortárs olasz zene iránt.1887-ben hazatért, hogy minden erejével a zeneszerzésre összpontosíthasson. Érdeklődést tanúsított a múlt titkai iránt. Szerette a 16. században alkotó Giovanni Palestrina zenéjét, és felfedezte a hermetikus filozófiát. 

Sajátos életmódját az tette lehetővé, hogy miközben kialakult a maga markáns stílusa, a műveivel lenyűgözte a közönséget és a darabjait nagy sikerrel mutatták be. A 20. század hajnalán a legismertebb francia zeneszerzők közé tartozott. Ekkoriban született meg népszerű zenekari műve, A tenger.

 

Viharok és elismerések

A jólét és a siker azonban nem kedvezett a magánéletének. Otthagyta a feleségét, és egy gazdag úri hölggyel kezdett új életet Jersey szigetén. Óriási botrány támadt, amikor elhagyott feleségén eluralkodott a téboly és öngyilkosságot kísérelt meg. Nem csupán a közvélemény fordult Debussy ellen, de a barátai is elhagyták. Finom hatásokra építő, érzékeny darabjai azonban továbbra is sikert arattak. 1910-ben Budapesten járt. A zeneszerző ekkor meglepődve figyelt fel arra, hogy a magyarok sokkal jobban ismerik a munkásságát, mint francia honfitársai. Bartók Béla és Kodály Zoltán is tisztelte őt.

A szecesszió és az impresszionizmus korszaka azonban nemsokára véget ért. Európában 1914-ben kitört az első világháború. Debussy életének utolsó éveire a világháborúval járó megpróbáltatások nyomták rá a bélyegüket. 1915-ben súlyosan megbetegedett és meg kellett operálni. A beavatkozás nem járt sikerrel, emiatt jó néhány szenvedés és megpróbáltatás várt rá. 

Utolsó koncertjét 1917 szeptemberében adta. Annyira megrendült az egészségi állapota, hogy végleg ágynak esett. A halála napján német bombák hullottak a francia nagyvárosokra. A hatóságok nem engedték meg, hogy dísztemetést kapjon. Miközben közeli barátai elkísérték a temetőbe, a távolból jól hallatszott az ellenséges ágyúk dübörgése. Óriási hatást gyakorolt a kortárs európai zeneszerzőkre, és évtizedekkel később újra és újra felfedezték.
 

Január 13-án Bősze Ádám és László Ferenc ezt az életutat veti össze Gustav Klimt munkásságával. Igazi kulturális csemege vár azokra, akik eljönnek és meghallgatják az előadásukat.

 

Jegyinformáció

Jegyek kaphatók a momkult.jegy.hu oldalon, az Interticket hálózatában, valamint a MOMkult jegypénztárában.