Szelíden, de szilárdan – Szabó Magda a Várkert Bazárban

Gajdó Delinke színművész Sepsiszentgyörgyről érkezett közénk. Több nagyszerű alakítását láthattuk a színpadon. Már egész korán felfigyelt Szabó Magda munkásságára. Lenyűgözte az életereje, hite és ragaszkodása szülőföldjéhez, Debrecen hagyományaihoz, múltjához. Szabó Magda életútja ugyanilyen nagy hatást gyakorolt Daragics Éva rendezőre, és ez a magyar irodalmat és történelmet tanárként igen ismerő erdélyi hölgy kapott a lehetőségen, amikor felmerült, hogy dramaturgként és rendezőként egy egész estet szentelhetne példaképének.

Ők ketten közös erővel hozták létre a Szabó Magda életét, gyermekkorát, tanulmányait, szüleihez fűződő kapcsolatát, szerelmét és párválasztását, valamint íróvá érésének folyamatát bemutató programot. Egy olyan embert láttak maguk előtt, aki nőként, feleségként, irodalmárként is példát mutatott a környezetének, hiszen a gyengeségét a gyengédségével, a sors csapásait az erejével és a hitével ellensúlyozta.

 

Debrecenből kelt útra

Szabó Magda 1917-ben született, Debrecenben. Az első világháború szörnyűségei szeretett városát sem kerülték el. A kis Magda útja a Dóczi Leánynevelő Intézetbe vezetett. 1935-ben itt tett sikeres érettségi vizsgát. Elég tehetséges és szorgalmas volt ahhoz, hogy ne érje be ennyivel, hanem továbbtanuljon. Latint és magyart tanult a Debreceni Egyetemen. A diplomája megszerzését követően tanárként helyezkedett el a helyi református közösségben.

1945-ben ő is azt remélte, hogy jobbra fordul az élete. Minisztériumi állát kapott. Nem volt egyszerű beilleszkednie Debrecen után Budapest kulturális életébe. Tehetsége, elszántsága és nyitottsága miatt azonban hamarosan sok új barátra lelt.

 

Nehéz évek

Egy darabig úgy tűnt, valóra válhatnak a reményei. Bekapcsolódott a fővárosi irodalmi életbe és 1947-ben megjelent első verseskötete, a Bárány. Megismerte az Újhold-kör tagjait, és több estét töltött együtt Nemes Nagy Ágnessel, Lengyel Balázzsal és Ottlik Gézával. Az irodalmi esteknek köszönhette, hogy bemutatták Szobotka Tibornak.

A szép debreceni lány azonnal beleszeretett a vonzó férfiba. Nem törődött barátai jó tanácsaival, hanem igent mondott, amikor Szobotka megkérte a kezét. A férje haláláig, 1982-ig boldog házasságban éltek. Nagy szükség volt erre a boldogságra, mert nehezebbé vált az életük, 1949 sorsdöntő esztendőnek bizonyult.
 

Magda örömmel értesült arról, hogy megjelenik következő verseskötete, ráadásul felterjesztették a nagy elismerésnek számító Baumgarten-díjra. A második világháború idején támadások érték a díjat, majd 1945 után felmerült az is, hogy idejétmúlttá vált, mivel a magyar irodalmároknak „hála a szocialista állam bőkezűségének” már nincs szükségük ilyen „alamizsnára”. Utoljára 1949-ben osztották ki. Szabó Magda ekkor arról értesült, hogy Németh Lászlóval együtt ő is megkapta. Az öröme azonban csak egy napig tarthatott, mert mind a kettejüket megfosztották a rangos elismeréstől.

Az állam elbánt a fiatal költőnővel. Vélt bűnei megtorlásául kirúgták az állásából, és majdnem egy évtizeden keresztül nem engedték, hogy egyetlen sora is megjelenhessen. Úgy tűnt, hogy az államhatalomnak sikerült megtörnie.

Bántotta, hogy nem írhat, és egy alkalommal kalapácsot ragadott, és azzal akarta szétverni az írógépét. Az ugyancsak feketelistára került férje azonban rávette arra, hogy folytassa a munkát. Szobotka Tibor folyamatosan biztatta és tartotta Magdában a lelket.

Szabó Magda fájó szívvel elköszönt a versektől. A nevét csupán 1956 után ismerhették meg újra a hazai irodalombarátok. Miután megjelent a Freskó és Az őz című regénye, bekerült a legnépszerűbb magyar írók közé. A sikere azt is lehetővé tette, hogy minden idejét az írásnak szentelhesse.

 

A siker évtizedei

A múlt század hetvenes éveiben már ő volt a legnagyobb hatású, magyar írónő. Önéletrajzi ihletésű történeteiben nemcsak gyermekkorát, de a század első felének hazai valóságát is bemutatta. 1970-ben jelent meg az egyik legnagyobb hatású munkája, az Abigél. Szabó Magda ugyanis otthonosan mozgott az irodalom jó néhány műfajában. Írt történelmi regényt, drámát, családregényt, esszéket, de vidám, szívhez szóló történeteket is a gyerekeknek és a tizenéveseknek.

A nyolcvanas években nem akadt olyan család, amelynek a könyvespolcán ne sorakoztak volna ott a munkái. Munkásságát 1978-ban Kossuth-díjjal ismerték el.

Az életében nagyon fontos szerepet játszott a hit. Öt éven át főgondnokként szolgálta a Tiszántúli Református Egyházkerületet. Élete utolsó évtizedeiben elhalmozták díjakkal és kitüntetésekkel. Napjainkban már külföldön is jól ismerik a munkásságát, mivel rengeteg könyvét fordították le idegen nyelvekre.

Az elhivatottságának, a kitartásának és a kemény munkájának köszönhette, hogy a múlt század végére a magyar irodalom ünnepelt nagyasszonya lett belőle. Életével, pályafutásával szemelvényeken keresztül január 23-án, a Várkert Bazár Rendezvénytermében ismerkedhetünk meg alaposabban.