Sorsok, dalok, mesék – népzene, vers és próza Grecsó Krisztiánnal

Életünk legizgalmasabb kérdéseire keres választ a népdalok, a jazz és az irodalom eszközeivel Balogh Kálmán, Bognár Szilvi és Grecsó Krisztián. Műfajok keverednek, felragyognak az élő népzene drágakövei és igazi különlegességként a nézők előtt felzendülnek több száz éves latin, héber és magyar imák szövegei is.

A Barabás Villában június 7-én három művész várja a különleges irodalmi és zenei programok iránt fogékony közönséget. Összefogva, és a maguk sajátos eszközeivel – dúdolással, mesével, cimbalomjátékkal, lírikus prózával, élő népzenével – vezetnek minket végig a különféle műfajok hosszú történetén, hogy feltárják közös eredetüket, és megmutassák a hasonlóságot és a különbségeket.

A Magyar Örökség és Prima Primissima díjas Balogh Kálmán cimbalmon játszik, az Artisjus és Kodály Zoltán-emlékdíjas Bognár Szilvi énekel, a Faludy György- és József Attila-díjas Grecsó Krisztián pedig verseiből és dalaiból válogat.

Szegvárról a világhírbe

Grecsó Krisztián nevét világszerte jól ismerik az irodalombarátok. Műveit lefordították többek között német, cseh, horvát és török nyelvre is. Pályafutását Csongrád-Csanád megyében kezdte. A múlt század hetvenes éveinek végén nem sokan gondolták volna, hogy egy paraszti családból út vezethet a hazai siker és a nemzetközi elismerés felé.

A szegvári általános iskolát egy csongrádi gimnázium, Békéscsabán a főiskola, végül Szegeden a Tudományegyetem követte. Az olvasók a 20. század utolsó éveiben ismerhették meg a nevét szélesebb körben is. A Békés Megyei Napnál dolgozott, amit a Délmagyarország, aztán a Bárka irodalmi folyóirat, majd a Nők Lapja követett. Első versei 1996-ban, Békéscsabán jelentek meg. Kötetben az elbeszéléseit 2001-ben olvashattuk. 2005-ben került a könyvesboltokba az első regénye, majd a következő esztendőben már a filmvásznon is találkozhattunk az alkotásaival.

Forgatókönyvek mellett szövegkönyveket és színdarabokat is írt, amelyeket a Katona József Színházban és a Vígszínházban adtak elő. A június 7-i zenés irodalmi esten nem csak íróként mutatkozik be. Grecsó Krisztián ugyanis több dalszöveget írt, sőt maga is szívesen énekel. A Rájátszás énekelt vers alkotóműhely tagjaként sokszor találkozhattunk vele.

Gyönyörű hangzás

Az est három előadója közül a klasszikus, a jazz, a kortárs és a népzene területén otthonosan mozgó Balogh Kálmán Miskolcról hódította meg a nagyvilág koncerttermeit. Tizenegy éves kora óta cimbalmozik. Nem csupán rengeteg helyen lépett fel, de elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát is. A világot járva nagyon sokat tett azért, hogy a külföldi közönség is megismerje a cimbalmot és a magyar cigány muzsikusok kulturális örökségét.

A közönségét lenyűgözte játékával és hangszeres tudásával. Talán nincs is olyan autentikus magyar népzenét előadó együttes, amellyel ne játszott volna. Ráadásul megismerte és megszerette a kortárs zenét is. Külföldön járva a legnagyobb mesterektől tanulhatott, és mind gyakrabban lépett fel a legismertebb jazzcsapatokkal is. Előszeretettel hívták meg közös fellépésekre a legjelentősebb amerikai és európai szimfonikus együttesek is. Elismerésben először 1985-ben részesült, amikor méltónak bizonyult a Népművészet Ifjú Mestere címre.

Kristálytiszta ének

Hasonlóan két fellépőtársához, a népdalénekes Bognár Szilvia pályafutása is vidéken kezdődött. Szombathelyen járt iskolába, majd Kőszegen, és végül Budapesten az ELTE néprajz szakán tanult.

Gyorsan elsajátította a furulyázás és a furulya mesterfogásait. Csupán tizenhat éves volt, amikor feltárult előtte a népzene világa. Először Vas megyében állt színpadra, majd énekesként is tanúbizonyságot tehetett a tudásáról. Három éven keresztül kísérletezhetett a kortárs zene és a népdal ötvözésével az Anima Sound Systemben.

1995-ben ő is elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. Óriási lelkesedéssel mélyült el a népi hagyományok megismerésében. Miközben Grecsó Krisztián Szegeden lediplomázott, Bognár Szilvi az ELTE-n tanult néprajzot, és alaposan megvizsgálta, hogyan alakult át a 21. század elejére az énekes néphagyomány. 1995-től a Magyar Állami Népi Együttessel énekelt, majd a Makám együttesben lépett fel.

Sikeresen lediplomázott, és nem csupán a Kárpát-medence különböző népcsoportjainak zenei kincseit ismerte meg, de a Balkán félszigetét is. Igazi érdekesség, hogy segített feldolgozni középkori latin himnuszokat és a magyar reneszánsz emlékeit.

Június 7-én mindhármukkal találkozhatunk a Városmajor utcában. A programra a Zsidó Művészeti Napok keretében kerül sor.