Élet és szerelem – séta a szív hídjain át

1992-ben egy addig ismeretlen író regénye került fel Amerikában, majd hamarosan az egész világban a sikerlisták élére. A Madison megye hídjai nemcsak az olvasók, de a kritikusok tetszését is elnyerte, így a történetből hamarosan musical, film és színdarab is készült. Ez utóbbit Udvaros Dorottya és László Zsolt főszereplésével tekinthetjük meg július 3-án, vasárnap este a Városmajori Szabadtéri Színpadon.

 

A boldogság keresése

Clint Eastwood hosszú, sikerekben és megpróbáltatásokban egyaránt gazdag életútra tekinthet vissza. Az évtizedek során gyűjtött tapasztalatai arra ösztönözték, hogy producerként és rendezőként komolyabb témákat feldolgozó alkotásokkal álljon a nézők elé.

Waller regénye azonnal felkeltette az érdeklődését, mert úgy vélte, az USA-ban játszódó történettel nem csupán az amerikai nézőket tudja megszólítani. A film nemcsak azért bizonyult annyira sikeresnek, mert Eastwood mellett az egyik legismertebb amerikai színésznő, Meryl Streep játszotta a főszerepet, hanem mert egy fontos témát járt körül, a boldogság kérdését.

A felkavaró, ugyanakkor szívhez szóló történet főszereplőnője Francesca (a filmben Streep, a színdarabban Udvaros Dorottya) évtizedek óta új hazájában, Amerikában él. Fiatal lányként a második világháborút követően fordított hátat szülőföldjének, Olaszországnak, hogy az óceán túlsó partján kezdjen új életet.

A külső megfigyelő számára úgy tűnhet, hogy Francesca jól választott. Két gyermek anyjaként él a férjével egy farmon. Biztonságra és nyugodt otthonra talált. Az évek múlása azonban kikezdte a házasságát. A mindennapjaiból eltűnt a fény, a ragyogás, az izgalom.

A sors ekkor megajándékozza egy lehetőséggel.

 

Egy asszony nehéz döntése

A színdarabban Udvaros Dorottya nagyszerűen adja vissza Francesca kétségeit, fellángoló érzelmeit és az ezeket kísérő félelmeit. Amikor a férje és a gyermekei rövid időre elutaznak a városkából, a nő még nem is sejtheti, hogy élete egyik legmeghatározóbb, boldogságot, ugyanakkor fájdalmat ígérő élménye vár rá. A környékre ugyanis megérkezik Robert Kincaid (a filmben Eastwood, a színpadon László Zsolt), a National Geographic munkatársa.

A fényképész szeretné megörökíteni a környék különlegességeit, Madison megye fedett fahídjait. Francesca segítségét kéri, aki szóba elegyedik a jóképű férfival. Úgy dönt, hogy elkíséri a Roseman hídhoz. A két magányos és szeretetre vágyó ember közel kerül egymáshoz, és fellángol az a szenvedély, ami annyira hiányzott mindekettejük életéből. Négy felejthetetlen napon keresztül a nő boldog lehet. Csakhogy ezt követően élete legnehezebb döntése vár rá.

Hallgasson a szíve szavára, fordítson hátat a férjének és a gyermekeinek, vagy mondjon le az egyéni boldogságról és összpontosítson inkább a családjára?

Francesca a családot választja, miközben hitet tesz tiszta érzelmei mellett is. Úgy akarja ugyanis megőrizni az elemi erejű szerelmet, amilyennek abban a pillanatban érzi. Mindez lemondással jár, ám egy olyan csodálatos emléket kap, ami az élete végéig elkíséri.

 

Valóság vagy csak egy történet?

Az olvasókat, a film és a színdarab nézőit egyaránt érdekelte, hogy Waller vajon egy igaz történetet vetett-e papírra, vagy csupán a képzelete teremtette meg Francesca és Robert alakját. Ők ketten annyira mindennapi emberek, hogy nehéz lenne róluk elképzelni, csak az író elméjében öltöttek testet.

Waller életét megnézve elképzelhető, hogy a saját múltjából merített, és a történetbe belevette mindazokat az eseményeket, amelyeket tanári pályafutása során valóban átélt. Waller ugyanúgy Iowa szülöttje, mint Francesca férje. Ugyanolyan körülmények között cseperedett fel, mint a regénye főhősének a gyermekei.

1992-ben sikerült meglepnie a környezetét, de az amerikai irodalomtudósokat is azzal, hogy letette az asztalra a nagy sikerű Madison megye hídjait. Az író nagyjából akkor nősült meg, amikor Francesca története is játszódik. A felesége, Georgia nemcsak a külsejében hasonlított Francescára, de nagyon sok lemondásra kényszerült, amikor férje mellett a családnak szentelte az életét.

Az Orlai Produkciós Iroda jól döntött, amikor Francesca szerepét a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Udvaros Dorottyára bízta. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja hitelesen formálja meg a boldogság felé vezető úton gyakran elbizonytalanodva, mégis elszántan tartó asszonyt.

Francesca gondosan megőrizte élete nagy titkát. Csupán a halála után derül ki minden, amikor a gyermekei megtalálták a leveleket és a naplóját.

A múlt titkainak feltárulása az új nemzedéket is nehéz feladat elé állítja. A fiatalok is kénytelenek lesznek szembenézni önmagukkal, az elmulasztott lehetőségekkel, a mindennapok megalkuvásaival. Édesanyjuk példája útmutatást is jelenthet. Arra biztatja őket, hogy törekedjenek a boldogságra, és őrizzék meg a legszebb emlékeiket.