A legfontosabb döntés – Válasszuk a boldogságot!

Szeptember 11-én különleges előadásra kerül sor a MOM Kulturális Központ színpadán. A népszerű hazai színészházaspár, Tenki Réka Junior Prima és Jászai Mari-díjas színművésznő, valamint Csányi Sándor Jászai Mari-díjas, érdemes művész első közös színházi munkáját Székely Csaba közreműködésével állítják színpadra. Az előadás különös utazásra invitálja a nézőket.

E kaland nem lesz egészen felhőtlen, mert ellátogathatunk a történelem egyik legsötétebb korszakába és legkegyetlenebb helyszínére: Auschwitzba, a haláltáborba, majd dr. Edith Eva Eger útmutatását követve alászállhatunk az emberi lélek fájdalommal teli részeibe is.

Az előadók és a szerző azonban gondoskodnak arról, hogy a sötétséget minden alkalommal felváltsa a fény, a reménytelenséget elűzze a boldogság iránti vágy, a felszabadulás, a megbocsátás és a gyógyulás.

 

Álmok és rémálmok

Edith Eva Eger 1927-ben, Kassán született. A szülei, Lajos és Ilona magyar anyanyelvű zsidók voltak. Dacára annak, hogy meglehetősen szerény körülmények között éltek, mindent megtettek azért, hogy a három lányuk a lehető legjobb oktatásban részesüljön. A kis Edith tehetséges sportolónak bizonyult. Örömmel balettozott, majd az atlétikával próbálkozott. Hamarosan a város legtehetségesebb sportolónőjének számított.
 

Kis kamaszként volt szemtanúja annak, ahogy a családja körül gyökeresen megváltozik a világ. Németországban Hitler ragadta magához a hatalmat, és a horogkeresztes bombázók nemsokára Csehszlovákia fölött dübörögtek. Az országot felosztották, és Edith szülővárosa, Kassa visszakerült Magyarországhoz.

A sportélet irányítói felfigyeltek a tehetséges lányra. Edith továbbra is sportolhatott, sőt bekerült a magyar olimpiai válogatottba. Nővérei a zenét választották: Klára hegedült, Magda pedig zongorázott. Jó okuk volt arra, hogy a zenében keressenek menedéket. Magyarországon egyre szigorúbb zsidóellenes törvényeket vezettek be, ami miatt Edithet kitették az olimpiai csapatból.

 

Kék Duna a pokolban

1944 márciusában Klára kivételével az egész családot bekényszerítették a kassai gettóba. Itt kaptak először ízelítőt abból, milyen kegyetlenek lehetnek kiszolgáltatott embertársaikkal a hatalom birtokosai. Edithék helyzete áprilisban még szörnyűbb lett. Tizenkétezer társukkal együtt embertelen körülmények között egy téglagyárban zsúfolták őket össze.

A földi pokol minden szörnyűsége májusban tárult fel a kamaszlány előtt. A foglyokat az auschwitzi haláltáborba szállították. Edith itt az egyik legkönyörtelenebb nácival, a brutális kísérletei miatt hírhedté vált Joseph Mengelével is találkozott.

Emlékeit könyvében, A döntésben örökítette meg. Ebből kiderül, hogy kénytelen volt a Kék Duna keringő dallamára táncolni, nem sokkal azután, hogy Mengele gázkamrába küldte a szüleit.

Edith és Magda nővére túlélte Auschwitzot. 1945 tavaszán a nácik már Gunskirchenben őrizték a foglyaikat. A tábort az amerikai hadsereg szabadította fel. Ez volt az a pillanat, amikor igazi csoda történt Edithtel.

 

Indulás a boldogság felé

Az amerikai katonák nem akartak hinni a szemüknek, amikor körbejárták a tábort. Rengeteg temetetlen holttest feküdt a földön. Az egyik katona ekkor észrevette, hogy egy halott megmozdul. Azonnal orvost hívott, majd hordágyra tették az alig harminckét kilós, törött hátú női testet. A holtak közül Edithet emelték ki.

A katonai kórházban megmentették, kigyógyították a tífuszból és a tüdőgyulladásból. Edith itt ismerkedett meg a szintén holokauszt-túlélő Eger Bélával, akivel hazatértek Kassába. Négy éven keresztül nehéz körülmények között, de legalább nem életveszélyben próbáltak újra talpra állni. Edith hozzáment Bélához és megszületett a kislányuk. A fiatal nő nehezen talált önmagára. A haláltáborokban iszonyatos pszichés trauma érte, amit sokáig egyáltalán nem tudott feldolgozni.

Csehszlovákiában egyre nehezebbé vált a család sorsa. Kénytelenek voltak kivándorolni Amerikába. Edith továbbra is sokat szenvedett a múlt emlékei miatt, és úgy döntött, hogy harcba száll az iszonyattal. Pszichológiát tanult, praktizálni kezdett, a nyolcvanas években már tanított is. A döntés című könyve feldolgozta az emlékeit. Ez a mű egyszerre memoár és útmutató, amiben azt tanácsolja, hogy mindenki szabaduljon ki az elméje börtönéből.

Tenki Réka és Csányi Sándor nem csupán bemutatja Edith élettörténetét, de továbbadja a túlélő felemelő üzenetét is. Arra biztatják a nézőiket, hogy az életkörülményeiktől függetlenül mindig a szabadságot és a boldogságot válasszák. Dr. Edith Eva Eger példája útmutatást jelenthet mindannyiunk számára.