Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2022-11-03

Festékcseppek tánca – Istenes Emília kiállítása

Festékcseppek tánca – Istenes Emília kiállítása

Az emberi lélek csodákkal van tele. A ragyogás felé vezető úton nem könnyű elindulni, ám ha valaki ismeri a szakrális tánc titkait, megnyílnak előtte a korábban zárt kapuk. Istenes Emília képei egy magasabb spirituális szint felé vezetik az érdeklődőt.

November 9-én egy különleges kiállítás rendhagyó, ünnepélyes és látványos megnyitójára kerül sor a Hegyvidéki Kulturális Szalonban. A falakon Istenes Emília képeit láthatjuk. Cseppet sem megszokott módon körtánc nyitja meg a kiállítást.

A művész ugyanis nem csupán a vizualitás módszereivel vezeti tovább a hozzá csatlakozókat, hanem a szent mozdulatok, a szakrális körtánc ősi energiákat megidéző, csodálatos kavargó ritmusával is. Ő ugyanis mind a két terület szakértője, mestere és tanítója.
 
Cseppben a tenger

Közel harminc évvel ezelőtt ismerkedett meg a természetgyógyászat ezernyi módszerével és az ezotériával. Egy képzett építész szemével figyelte a különféle tanítók próbálkozásait, és olyasvalamit keresett magának, aminek megvan az erős struktúrája, logikus rendszere, amire támaszkodva az ember biztos léptekkel juthat fel földi létezése következő szintjére.

Amikor első alkalommal elment egy körtáncfoglalkozásra, még nem tudta, hogy ott olyan tanításokkal találkozhat, amelyek megváltoztatják az életét. Felelevenítették a táncolás legősibb mozgásformáit, a résztvevők körbeálltak, megfogták egymás kezét, és úgy mozogtak, mint a régi korszak lányai, akik kapcsolatba akartak lépni a titokzatos felsőbb hatalmakkal. E különös élmény elmélyítette a művésznő önismeretét, magabiztosabbá tette és felszabadította addig szunnyadó alkotó energiáit.

Ahogy teltek az évek, már nem érte be azzal, hogy „csupán” táncoljon. Személyes fejlődésének útja a képi megjelenítés irányába vezetett. Megvolt ehhez a szükséges technikai tudása. Míg korábban egyenes vonalakat vetett a papírra, a 90-es években már hagyta, hogy a tánc ritmusa vezesse a kezét, és magával sodorja a színek világába. Ösztönösen érezte, hogy a természetből kell ihletet merítenie. Sokat fejlődött a látásmódja és a rajztudása is, egyre elvontabb képeket alkotott. Elfogadta a festéssel járó felséges szabadságot, és ösztönösen, a lelke sugallatát követve minden korábbi megkötöttséget lerázó, spirituális töltésű szín- és formavilággal töltötte meg a vásznat.

Miközben festett, átadta magát a szabad táncok ritmusának, majd megismerte a körtáncot. Egész sajátos felfedezést jelentett, hogy milyen hatalmas energia lüktet olyankor, amikor egy tucatnyi ember – többnyire leány és asszony – mozog együtt.
 
Festékcseppek tánca

A körtánc mozgásformáihoz hasonlít, ahogy körülöttünk a kozmosz kering. Az emberi szem számára a makrovilág és a mikrokozmosz hatalmas, ám olykor parányi változásait legjobban a vízen elterülő festékcseppek játékával lehet visszaadni. A színek vízibalettjét úgy lehet felfogni, ha a Hegyvidéki Kulturális Szalon kiállítótermében a képeket nemcsak a szemünkkel, hanem a szívünkkel is szemléljük. 

Körülöttünk a galaxisok, a csillagködök úgy örvénylenek, mint a szakrális körtáncban résztvevők. E különös kapcsolattal már az őseink is tisztában voltak. Az ókor sok vallása biztatta a hívőket arra, hogy táncolva lépjenek közelebbi kapcsolatba az égi hatalmakkal. Talán már a barlangrajzok is ennek az emlékét örökítik meg, és sok ókori ábrázolásról tudjuk, hogy táncoló halandókat, sőt istenségeket ábrázolnak. A fáraók Egyiptomából, de a hettiták birodalmából is maradtak ránk olyan domborművek és falfestmények, amelyekből a táncmozdulatok egy része is sejthető. Indiában is fontos szerepet kapott a vallásos áhítatot kísérő tánc.

Síva egyik formája nem más, mint a kozmikus táncot, a tandavát eljáró Natarádzsa. A középkori dervisek meditálva és körben pörögve akarták elmélyíteni a kapcsolatukat a természetfölötti erőkkel. Az ő mozgásformáikra figyeltek fel a 19. századi misztikusok. El kezdték kidolgozni a különféle szent táncok alapjait, amelyeket két nemzedékkel később Észak-Amerikában, illetve Európában fejlesztettek tovább.

A hetvenes évek végén Skócia lett a hagyományos táncokat és a sajátos spirituális mozgásformákat ötvöző szakrális körtáncmozgalom középpontja. A mesterek és a tanítványaik nem csupán rendszeresen együtt táncoltak, de elmélyülő meditatív közösségeket hoztak létre.
Felemelő élményt jelentett az egyidejű mozgás.

Istenes Emília képein megtalálhatjuk a körtánc magával ragadó sodrását, szakrális erejét és az alakzatokat szemlélve ahhoz hasonló örömben lehet részünk, mint a legősibb civilizációk hagyományait napjainkban felelevenítő táncosoknak. A kiállítás megnyitóján teával várják az érdeklődőket, majd egy újabb tánc következik.

Csakhogy ekkor már nemcsak a művésznő tánccsoportja mutatja be a feszültséget, valamint felszabadulást és kiegyensúlyozottságot hozó mozdulatokat, hanem felkérik az ott lévőket, hogy álljanak be közéjük, és éljék át az időtlen bölcsességet, a legősibb szakrális formák öngyógyító folyamatokat beindító energiáját.

Ajánló
Ajánló
Szilveszter éjjel

Szilveszter éjjel

Az év utolsó napján, szilveszter éjjelén nem egyszerű hazajutni, ezért szétnéztünk, hogy itt a...

Közös otthoni programok a téli szünetre

Közös otthoni programok a téli szünetre

A karácsony és újév közötti napokban, a néha hosszúnak tűnő téli szünetben sok elfoglaltságot...

A zenegyűlölő – Operasokk a MOM Kulturális Központban

A zenegyűlölő – Operasokk a MOM Kulturális Központban

Hámori Máté karmester, a Danubia Zenekar művészeti vezetője azt szeretné, ha minél többen...