Kristálytiszta rezgések – a zongora és a videójáték nagy találkozása

December első napján valószínűleg nem a megszokott közönséggel találkozhatunk a MOM Kulturális Központ Színháztermében. Elképzelhető, hogy olyanok is eljönnek, akik eddig csekély érdeklődést mutattak a klasszikus zene, a fennkölt hangzás és a legkülönfélébb érzelmek visszaadására képes zongorajáték iránt. London, Stockholm, New York, Los Angeles, Boston és Bécs után Budapestre is ellátogat Nakajama Hirojuki japán zongoraművész, hogy válogatást nyújtson az eddig több mint százötven millió példányban eladott videójáték-sorozat muzsikájából.

Erre a koncertre nem csupán a magyar Final Fantasy-rajongóknak érdemes elmenniük, de mindazon zenebarátoknak is, akik kíváncsiak arra, milyen muzsikát hallgat több száz millió szerepjátékos, miközben minden idők egyik legnagyobb példányszámában értékesített sorozatával játszik.

Aki meghallgatja Uemacu Nobuo alkotásait, az megtapasztalhatja, hogy a szigetország egyik legsikeresebb komponistája miért a rajongók kedvence immár több mint három évtizede.

 

Nincsenek határok

A Final Fantasy japán videójátékot először 1987-ben lehetett kipróbálni. Szakagucsi Hironobu fejlesztő a vállalkozása beindításakor bizonyára még nem is sejtette, hogy a tudományos-fantasztikus és fantasyelemeket ötvöző játéka a 21. században is leköti rajongóinak egyre szélesebb táborát.

Ráadásul egészen példátlan a Final Fantasy anyagi sikere is. A bevételei meghaladták a tízmilliárd dollárt. A népszerűség egyik titka alighanem a játék sokoldalúsága. Megtaláljuk benne a hagyományos szerepjátékok, az akcióműfaj, a harcművészeti játékok, valamint a ritmusjátékok több fajtáját. Ez utóbbi furcsának tűnhet.

Azt láthatjuk ugyanis, hogy egy vagy két játékos áll egy furcsa, villódzó műszerszőnyegen a hatalmas képernyő előtt, és táncolva, szteppelve, ugrálva irányítja, vezeti győzelemre a szereplőket. Mindezt ritmusos zenére teszi. Nem csoda, hogy a játék gyorsan elterjedt Észak-Amerikában, Európában és Délkelet-Ázsiában.

 

Szórakozás mindenkinek

A kirobbanó siker felkeltette a szakértők figyelmét, akik megpróbálták kielemezni, hogy mi a játék népszerűségének a titka. A Final Fantasy képi világát ugyanúgy egyből fel lehet ismerni, mint jellegzetes zenéjét.

A szereplők mintha a filmvászonról léptek volna le, fotorealisztikus hősök és gazfickók mozognak a képernyőn. 1987 óta a hősök küzdelme több mint tucatnyi folytatást kapott. Az egyes részeknek elkészült az amerikai és az európai piacra szabott változata is. Az első részek megjelenése óta több egymást követő nemzedék élhette át a hősök kalandjait.

A sorozat erejét mutatja, hogy sikerült megtartania az „idősebb” rajongóinak a nagy részét is. Ma már játszhatjuk számítógépen, konzolon és mobilon is.

 

Fenséges hangzás

Amikor szóba került, hogy a játék harmincötödik születésnapját különleges módon kellene megünnepelni, nyilvánvalóvá vált, hogy erre a zene lesz a legalkalmasabb. A rajongók első nemzedéke ugyanolyan lelkesen ül be a koncerttermekbe, mint mai fiatal társaik. A sorozat és a hozzá kapcsolódó filmek, videójátékok egyik erősségének Uemacu Nobuo zenéje számított. A zeneszerző viszonylag fiatalon rátalált a maga útjára. 1959-ben született Japánban, és tizenegy éves korában kezdett zongorázni. Folyékonyan beszél angolul, és jól ismeri az amerikai, valamint a brit irodalmat és popkultúrát.

Mielőtt csatlakozott volna a Final Fantasyt megteremtő Square Enix cég tulajdonosához, Szakagucsi Hironobuhoz, billentyűsként amatőr együttesekben ért el sikereket. Az elmúlt néhány évben örömmel tapasztalta, hogy a játékhoz írt dalait már a klasszikus zenét sugárzó rádiók is a műsorukra tűzték. Amikor szóba került, hogy egy különleges megemlékezésre van szükség, logikus volt, hogy az idősebb, érettebb közönséget megcélozva a klasszikus zenei előadások fellegváraiba, a nagyvilág legigényesebb koncerttermeibe vigyék el e sajátos szubkultúra világslágerekké vált darabjait.