Állandó orrdugulás? Lehet, hogy orrpolip okozza!

Az orrpolip az emberek 1-4 százalékát érinti, ám meglepő módon a boncolási eredmények azt mutatják, hogy előfordulása elérheti a 25 százalékot is. Az orrpolippal sűrűn találkozhatunk olyan elváltozások kísérőbetegségeként, mint az asztma (a betegek 31 százalékánál fordul elő orrpolip is) vagy a cisztikus fibrózis (20 százalék). Ez utóbbi a váladéktermelő mirigyek betegsége, amely a nyák rendellenes termelését okozza. Az orrpolippal diagnosztizált betegek egy része alkoholintoleranciát is mutat, 80 százaléknál másodlagos melléküreg-gyulladást találnak.

 

Az orrpolip okai

Az orrpolipok az orrüreget és az orrmelléküregeket borító gyulladt nyálkahártya-burjánzásából alakulnak ki, a hátterében ezért elsősorban krónikus nyálkahártya-gyulladást kell keresni. Az elváltozás kóreredete egyelőre nem teljesen egyértelmű, de több okra vezethető vissza.

A nyálkahártya-gyulladás kialakulásáért a levegő szennyezettsége, az allergiás kórképet okozó tényezők, a nem allergiás eredetű asztma és az anatómiai eltérések (pl. orrsövényferdülés) következtében a melléküregek gátolt szellőzése tehetők felelőssé.

Az orrpolip tünetei

• Az orrpolip tünetei a képződmény növekedésével párhuzamosan súlyosbodnak.

• A kezdeti stádiumra a szaglás és ízérzékelés romlása, az orr teltségérzete, a gátolt orrlégzés, orrfolyás és a garat felé csorgó váladék jellemző.

• A kisebb polipoknál a testhelyzettől is függ, hogy mennyire akadályozzák a légzést: hanyatt fekvésben elmozdulhatnak, szabad orrlégzést biztosítva, álló helyzetben pedig ismét elzárhatják a levegő útját, vagy éppen fordítva.

• A nagyobb orrpolipok teljesen elzárhatják az orrüreget, ennek következtében a beteg áttér a szájon át való légzésre. Emiatt a torok és a garat nyálkahártyája kiszárad, a torok érzékennyé válik, begyullad. Az orrmelléküregek, az arcüregek és a homloküreg nyílásainak elzáródása ezek gyulladásához vezet, mivel nem tudnak kielégítően szellőzni. Beterjedhet a rostasejtekbe, amelyeket az orrüreg csontos fala határol, valamint a melléküregekbe is. Ennek következményeként a betegek arctáji fájdalomra és fejfájásra panaszkodnak.

• Ha az orrpolip teljesen kitölti az orrjáratokat, megjelennek az orrdugulás miatti alvási apnoe (légzéskimaradás) tünetei: a horkolás, az erőltetett légzőmozgás, az alvás alatti elhúzódó légzésszünet és ezek következményeként csökken a vér oxigénszintje. Az orrgaratba nőtt polip orrgarati váladékcsorgást és teltségérzetet okoz.

• A szaglászavar – csökkent vagy megszűnt szaglási képesség – gyakran csak annak kapcsán derül ki, hogy a betegnek feltűnik, hogy nem érzi az ízeket.

 

Az orrpolip kezelése

Az orrpolipok kezelésének optimális megoldását az ok terápiája jelentené, az azonban nem mindig világos. Mivel az esetek döntő többségében gyulladásra utaló jelek is vannak, a kezelés a gyulladás nem specifikus csökkentésére irányul. A gyógyszeres kezelés kis méretű orrpolipok esetén a helyi szteroidorrspray használatát jelenti. Ezeket hónapokig használva lassítható, esetenként megállítható az orrüregi polipok növekedése, azonban a betegség gyökere, a melléküregekben növekvő polipok, ezzel a módszerrel nem érhetők el. A rövid ideig – általában hat napig – alkalmazott szteroidtabletta szintén hatásos lehet.
 

Ha a gyógyszeres kezelés nem jár eredménnyel, a polipokat sebészileg távolítják el. Egészséges ember esetén ez csak ambuláns beavatkozást igényel, és az egyszerű orrpolipok eltávolítása nem jár komoly műtéttel. Az endoszkópos beavatkozás biztonságosabbá és elviselhetőbbé teszi az orrpolip eltávolítását.

A melléküreg műtétje altatásban vagy érzéstelenítéses kábításban történik. Kivitelezésében a CT-felvétel nyújt segítséget az orvosnak. A műtéttel szabaddá, átjárhatóvá teszik az orrüreget és az orrjáratokat, valamint eltávolítják a melléküregekből a polipokat, és megnyitják a lezáródott melléküreg-szájadékokat, így helyreáll az orrlégzés és a melléküregek szellőzése. A polipok ismételt kialakulásának megelőzése érdekében fontos az allergiás nátha gyógyszeres kezelése, illetve az említett – helyileg vagy tabletta formájában alkalmazott – szteroidterápia. Komoly eredmény, hogy a diagnosztikus és a műtéti technika fejlődésével az elváltozás egyre ritkábban újul ki.