Keverjünk padlizsánkrémet!

Bár a padlizsán Ázsiában már az i. e. III. századtól nagy népszerűségnek örvendett, európai térhódítása sokáig nehézkes volt. Ma már nem is gondolnánk, de talán a nadragulyával való rokonsága miatt, talán azért, mert néhányan betegek lettek az éretlenül fogyasztott padlizsántól, a növény – hasonlóan a paradicsomhoz – igen sokáig nagyon rossz hírnévnek örvendett.

Mérgezőnek vélték, okolták az epilepsziáért és a lepráért, épp ezért nagyon sokáig csak díszítésre használták a több színben is fellelhető, fényes héjú gyümölcsöket. Az európai uralkodók közül XIV. Lajos francia király volt az, aki nagyon kedvelte a padlizsánt, de csak mint dekorációs elemet. Enni még ekkortájt sem merték, mert attól tartottak, hogy aki padlizsánt fogyaszt, azt elviszi valamilyen rejtélyes láz. Európa nagy részén a XVIII. századig a padlizsán nem is volt képes megmutatni magát a konyhákban. Aztán a francia felvilágosodást követően szinte minden akadály elhárult előle.

 

Fényes héj mögött rejtőző egészség

Igazán kár lett volna, ha nem jövünk rá itt, Európában, hogy érdemes a padlizsánt beilleszteni az étkezésünkbe, hiszen kalóriában szegény, de tápanyagokban gazdag zöldség, amelynek magas rosttartalma hozzájárul a megfelelő emésztéshez és jó néhány krónikus betegség megelőzéséhez.

A padlizsánban található rostok nemcsak az emésztésünket javítják, de a vércukorszintre is kiegyensúlyozó hatással lehetnek. A rostok ugyanis lassítják a cukrok felszívódását a véráramba, így a vércukorszint sokkal egyenletesebb marad, és pedig ezzel megelőzhető a vércukorszint hirtelen emelkedése, majd süllyedése. Ha tehát valaki padlizsánt eszik, tovább érezheti magát jóllakottnak, nem fog rátörni étkezés után rövid idővel a farkaséhség.

Ásványi anyagokban és vitaminokban is gazdag, nagyobb mennyiségben találhatunk benne rezet, mangánt, káliumot, magnéziumot, B-vitaminokat és K-vitamint. A padlizsánban emellett olyan fitonutriensek is vannak, amelyek antioxidáns tulajdonságaiknak köszönhetően védik a sejtjeinket az oxidatív stressz okozta károsodásoktól.

Az oxidatív stressz a szív- és érrendszeri problémák, például az érelmeszesedés rizikóját is növeli, a rendszeres padlizsánfogyasztással azonban védhetjük a vérereinket is. A padlizsánban található egyik legfontosabb hatóanyag a nazunin nevű vegyület, amely többek között a zöldség héjának ragyogó lila színét adja. A nazunin megvédi a sejtmembránokat a károsodástól.

 

Krémként kenve a legnépszerűbb

A padlizsánt párolhatjuk, süthetjük, főzhetjük, grillezhetjük is, de nyersen nem fogyasztható. Keverhetünk belőle krémeket, adhatjuk salátákhoz, főételekhez is. A padlizsánból készíthető előételek közül talán legkedveltebb a padlizsánkrém, amelynek jó néhány változata ismert. A Gyugyi’s Bistróban erdélyi padlizsánkrémet kóstolhatunk roppanós zöldségekkel, magvas barna kenyérrel. Ha pedig magunk szeretnénk kikeverni otthon, íme a recept.

 

Erdélyi padlizsánkrém

Hozzávalók:
360 g kisült padlizsán húsa, 1/2 fej lilahagyma, 3 gerezd fokhagyma, 2 nagy csipet só, fekete bors (őrölt), 100 g majonéz 

A fogyasztáshoz: pirítós 

 

Elkészítés:

1. Félbevágjuk a padlizsánokat, és 180 fokon légkeverés nélkül kb. 50 perc alatt átsütjük őket. 

2. Amíg sül a padlizsán, a lilahagymát finomra vágjuk, a fokhagymát áttörjük. 

3. Ha a padlizsánok kisültek, a belüket egy krómkanállal kikaparjuk, krómvillával összetörjük. Fontos, hogy króm evőeszközzel dolgozzunk, mert az alumíniumtól befeketedik a padlizsán. 

4. Végül sózzuk-borsozzuk, hozzáadjuk a lilahagymát, a fokhagymát, a majonézt, aztán villával összekavarjuk. 

5. Egy napig hűtőben érleljük, majd pirítóssal fogyasztjuk az elkészült padlizsánkrémet.