Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2021-05-13

Öreg bajnok, nem vén bajnok – Gerevich Aladár hétszeres olimpiai aranyérmes vívó

Öreg bajnok, nem vén bajnok – Gerevich Aladár hétszeres olimpiai aranyérmes vívó

A magyarok kezdetektől fogva jól szerepelnek az újkori olimpiákon. Hazánk több kiváló atlétával ajándékozta meg a világot, közéjük tartozik minden idők egyik legsikeresebb magyar sportolója, a hétszeres olimpiai aranyérmes Gerevich Aladár. Halálának harmincadik évfordulóján e nagyszerű sportemberről emlékezünk meg.


Sokan úgy vélik, hogy a Farkasréti temető egyfajta nem hivatalos nemzeti Pantheon. Rengeteg olyan honfitársunk alussza itt örök álmát, akik kiérdemelték Magyarország megbecsülését, mivel küzdelmes életük során nagyon sokat tettek hazánkért. A márványtáblákon tudósok, gondolkodók, színművészek, politikusok és elismert sportolók nevét fedezhetjük fel. Itt található a sírhelye Gerevich Aladárnak, aki sokat tett azért, hogy a nagy világversenyeken gyakran felhangozzon a magyar himnusz.
 
A legyőzhetetlen

Gerevich Aladár dicsőséglistája lélegzetelállító: pályafutása során hét alkalommal álhatott az olimpiai dobogó legfelső fokára.

A magyar sport képzeletbeli aranykönyvében azt is feljegyezték róla, hogy tizennégyszer lett világbajnok és harmincnégyszer magyar bajnok. Ráadásul a legendás Ali bácsi örömmel továbbadta a tudását. Edzőként a fiatal tehetségek egymást követő nemzedékeit készítette fel az eredményes szereplésre. Manapság a legtöbben harmincas éveikben járva abbahagyják a profi versenyzést, és a terepet átengedik a fiataloknak.

Gerevich Aladár azonban még ötvenévesen is olyan nagyszerű formában volt, hogy elindult Rómában az olimpián. Persze a felkészülés során sok fiatal sportoló morgott amiatt, hogy egy ilyen idős férfi képviseli Magyarországot az ötkarikás játékokon. Gerevich Aladár azonban nem a korábbi aranyérmeire hivatkozott, nem a befolyásos barátai támogatását kérte, hanem azt tette, amit egy született harcos.

Kezébe fogta a kardját, kiállt a vívópástra, és sorban megküzdött a fiatalokkal. Az olimpiai keret minden tagját legyőzte, és ezek után bizonyított az olasz fővárosban. Los Angeles, Berlin, London, Helsinki és Melbourne után itt is aranyérmet szerzett, megmutatva ezzel, hogy az öreg bajnok nem vén bajnok. 
 
Hősök példaképe

A vívásért rajongók már 1932-ben felfigyeltek egy tehetséges magyar sportolóra. A Los Angeles-i olimpián több remek sportoló fogott kardot a kezébe, ám nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez az elegáns magyar óriásként magasodik ki a többi zseniális vívó közül. Tökéletes volt a technikája és elképesztő az állóképessége. A jóképű fiatalember igazi úriemberként viselkedett, így nem csoda, hogy felkerült az akkori újságok címlapjára. 

A leendő olimpiai és világbajnok 1910-ben Jászberényben született. Édesapja, idősebb Gerevich Aladár maga is a penge mestere volt. A családra nehéz évek vártak az első világháború után, jó vívókra azonban szükség volt. 1920 tavaszán az apa Miskolcon nyitott vívóiskolát. Szigorú volt, és pontosan tudta, mi kell ahhoz – a tehetségen kívül –, hogy valakiből bajnok lehessen. Abban egy pillanatig sem kételkedett, hogy a fiának éles a szeme, remeg a helyzetfelismerő képessége és jók a reflexei. Erre alapozva olyan pluszt akart adni a gyermeknek, amivel kirobbanhat az amúgy nagyon erős magyar vívómezőnyből is.

A két világháború között jóval többen gyakorolták a kardforgatás művészetét, mint napjainkban. Az úriemberektől, de a katonatisztektől is elvárták, hogy jól tudjanak vívni, bár a párbajozás szokása ekkorra már kiment a divatból. Gerevich Aladár sporttársai között is több aktív katonatiszt akadt. Mielőtt azonban összemérhette volna a tudását velük, be kellett bizonyítania türelmét, kitartását és elszántságát. Az édesapja ugyanis egy éven keresztül nem engedte meg a fiúnak, hogy kardot vegyen a kezébe.

Figyelemre méltó kitartással, napról napra hosszú órákon keresztül csakis a lábmunkát gyakoroltatta a gyerekkel. Az előrelátó apa így olyan ajándékot adott a fiának, ami évtizedeken át meghozta a maga gyümölcsét a világversenyeken. 1926 végén már a fővárosban is felfigyeltek rá. A Magyar Vívószövetség nagyszabású juniorverseny szervezett, amin az akkor még ismeretlen Aladárnak csak a második körben jutott hely. Briliáns technikával küzdve azonban először beverekedte magát az első körbe, és az egész ország előtt bizonyíthatott.
 
A fővárosból a világhírbe

Magyarországon 1875 óta működött egy nemzetközileg is elismert sportegyesület, a kerületünkben is igen aktív Magyar Atlétikai Klub (MAC). A kiegyezés után gyorsan megélénkülő kulturális életben komoly igény merült fel a testkultúra és a sportolás fejlesztésére is. Esterházy Miksa gróf és Molnár Lajos erdélyi jogász kezdeményezésére született meg az atlétikát népszerűsítő klub. A Nemzeti Lovarda épületében hamarosan megrendezték az első versenyüket.

A közösség gyorsan nagy tekintélyre tett szert, és magához vonzotta a legkiválóbb hazai sportolókat. Elnöke, gróf Andrássy Géza sokat tett azért, hogy a korszerű sportágak szélesebb körben is ismertté váljanak idehaza. A klub vezetése azonnal felfigyelt Gerevich Aladár váratlan sikereire. A fiatalember felköltözhetett a fővárosba, ahol a korszak egyik leghíresebb mesterének, Italo Santellinek lett a tanítványa. A családja továbbra is támogatta, így a nagybátyjánál, Gerevich Tibor művészettörténésznél lakhatott.

Gyorsan meghálálta a MAC-nak a belévetett bizalmat. 1931-ben az Európa-bajnokságon már dobogóra került, a következő évben pedig a kardcsapat tagjaként Los Angelesben akasztottak aranyérmet a nyakába. Pályafutása a második világháború után is folytatódott. Bogen Erna világbajnok tőrvívót vette feleségül. Pál és György fia is szépen szerepelt vívóként és edzőként. A jó néhány díjjal kitüntetett mester 1991. május 14-én hunyt el. Az emléke azonban a mai napig elevenen él, és több tanítványa a magyar vívósport legkiemelkedőbb személyiségeként emlékszik vissza rá.

Ajánló
Ajánló
A magyar női atlétika első olimpiai bajnoka – Csák Ibolya

A magyar női atlétika első olimpiai bajnoka – Csák Ibolya

A múlt század derekán a Böszörményi úton sétálva gyakran találkozni lehetett egy mindig jókedvű,...

A zugligeti „barbár zseni” – Aba-Novák Vilmos festőművész

A zugligeti „barbár zseni” – Aba-Novák Vilmos festőművész

A múlt század húszas éveiben kerületünkben élt és dolgozott Aba-Novák Vilmos, a 20. századi hazai...

A Szép Juhászné fogadó és vendégei

A Szép Juhászné fogadó és vendégei

Zugliget és a szomszédos Budakeszi-erdő egykor a magyar királyok vadaskertje volt. Szívesen járt...