Az újrakezdés öröme – Borza Teréz Hajnalfénye a Gesztenyés kertben

A legtöbb művész élete ellentmondásokkal van tele: már fiatalon ég bennük a vágy, hogy habozás és megalkuvások nélkül fessenek, szobrokat faragjanak, zenét szerezzenek, verseket és könyveket írjanak, ám ahhoz, hogy valóra válthassák a nagy álmaikat, először elkerülhetetlen a tanulás és egy önfegyelmet, valamint lemondást igénylő időszak. Ahhoz, hogy megértsék és meghaladhassák a régi mestereket, először éveken át nagy türelemmel és odaadással kell tanulmányozni a korábbi korok alkotásait.

Megállva Borza Teréz szobra előtt a Gesztenyés kertben, azonnal felfigyelhetünk egy hasonló ellentétpárra: a szilárdságát és a keménységét tekintve nincs még egy olyan anyag, amely annyira eltérne a kő keménységétől, mint a törékeny és gyakran leheletvékony porcelán. A kerületünkben élő porcelán-szobrászművész azonban ugyanolyan könnyedén alkot mélyen spirituális, ihletett műveket porcelánból, mint kőből vagy a legnemesebb carrarai márványból.

 

Galamb vagy angyalszárny?

A Hajnalfény címet viselő szobor előtt a tekintetünk önkéntelenül is a kék ég felé mozdul el, követve a finom vonalakat. Az alkotást átjárta a spiritualitás és a vágy, hogy részesei lehessünk egy magasabb szintű létezésnek. A Kontur András szobrászművész közreműködésével elkészített mű a súlya dacára is szinte lebeg. Mintha csak egy magasba emelkedő békegalamb tárná szét a szárnyát, hogy felemelkedhessen a márványfehérségű felhők között keringő társai közé.

Vagy talán egy „angyali üdvözlet” gondolata merült fel Borza Teréz elméjében, amikor úgy döntött, hogy korábbi porcelánmunkái minden finomságát megőrizve, de a márvány erejét és keménységét felhasználva hagy valamilyen maradandó emléket a későbbi nemzedékek számára?

Ráadásul nem egy kiállítóterem falai mögé eldugva, hanem a köztéren, a zöldellő fák árnyékában, vagyis egy olyan helyen, ahol a kikapcsolódásra és megnyugvásra vágyók megpihenhetnek? Ez esetben a Gesztenyés kert a létező legjobb választás volt.

Jó érzés felnézni a márványszárnyra, a kőbe álmodott Hajnalfényre. Szépen megragadható benne mindaz, amire a mai ember vágyik. Borza Teréz munkája egy új nap ragyogását ígéri; olyan hetek, hónapok, évek beköszöntését, amelyek során – a járvány legyőzését követően – már nem kell maszkot viselnünk, hanem a nap melengető sugarai és a kék égbolt felé fordíthatjuk az arcunkat.

A művész korábbi műveiben is gyakran foglalkozott az újjászületéssel. Évről évre ihletett merített a természet ébredéséből és abból, ahogy egy-egy komor időszak után visszatér az élet, diadalmaskodnak a növények, a bokrok, a fák és a virágok.

 

Inspiráció és élénk képzelőerő

Borza Teréz még húszéves sem volt, de máris erős elhivatottságot érzett a képzőművészetek iránt. A legfontosabb lépést a hetvenes évek elején tette meg: beiratkozott Zebegényben a nyári művészeti szabadiskolába. Művészek között, hozzá hasonlóan gondolkodó és az alkotás iránt elkötelezett mesterek társaságában megszilárdult benne az akarat, hogy ő maga is ezt az életutat válassza. 1974-ben beiratkozott a Magyar Iparművészeti Főiskolára. Józsa Bálint és Litkei József keze alatt szökkent szárba a mai napig tartó szerelme a porcelán iránt. Soha nem titkolta, hogy mennyire fontos számára a szakrális eredetű vagy a természet ajándékának tekinthető ihlet.

Amikor törékeny porcelánból vagy éppen hófehér márványból teremt meg valami újat, abba nem csupán a szívét és a lelkét, de a felülről érkező sugallatot is beleteszi. Alkotásai között jó néhány olyat találunk, amely a nyíló virág szirmára emlékezteti a szemlélőt. Merészen nyúlt a porcelánhoz, ehhez a nagyon törékeny és érzékeny anyaghoz. A főiskolán emiatt nehézségekkel kellett megküzdenie, mivel a porcelán hagyományos mesterei apró, filigrán remekműveket alkottak, és őt is ebbe az irányba szerették volna terelni. Borza Terézt azonban nemcsak ámulattal és tisztelettel töltötte el ez az anyag, de azt suttogta a fülébe, hogy olyan dolgokat is kihozhat belőle, amelyekre korábban senki nem gondolt.

 

A tűz és az égbolt között

A porcelán a lángok között születik. Komoly tudást igényel a kiégetése, a rétegelt, a kézzel mintázott technikák alkalmazása. Ha valamit rosszul csinál az alkotó, akkor kudarc fenyegeti. Tisztában kell lennie egy adott anyag tűrőképességével és határaival. Ugyanakkor az áttetsző, friss porcelán minden más anyagnál alkalmasabb a fennkölt témák kifejezésére. Lehet belőle lebegő angyalszárnyat vagy testet öltött imádságot, fohászt is formálni.

A következő lépést az alkalmazott anyagok körének kiterjesztése jelentette. A saját műhelyében dolgozó mester ma már kőből, carrarai márványból, fából és merített papírból is készít műveket. Pályafutása során rengeteg egyéni és csoportos kiállítása volt, találkozhattunk vele hazánk több városában, kiállítótermében, de Hollandiában, Olaszországban, Horvátországban, Csehországban, Ausztráliában, Egyiptomban, sőt még Japánban is.

Ráadásul a finom porcelánnál lényegesen ellenállóbb kő lehetővé tette, hogy köztéri szobrokat is készítsen. Bár több évtizeden keresztül foglalkozott a porcelánnal, mégis örömmel mozdult el a köztéri szobrok felé. Ezekkel ugyanis még jobban lehet szolgálni az embereket, akik egy utcán vagy egy köztéren járva csodálkozhatnak rá Borza Teréz valamelyik jellegzetes, hófehér, tiszta szellemiségű, reményt adó alkotására.