A magyar női atlétika első olimpiai bajnoka – Csák Ibolya

A magyar sportolók 1936 júliusában arra készültek, hogy minél sikeresebben vegyenek részt az olimpián. Kétszáztizenhat hazai atléta készült arra, hogy összemérje az erejét a világ legjobbjaival. Senki nem sejtette, hogy a berlini olimpia egy korszak végét jelenti. Négy évvel később már esély sem volt egy újabb nemzetközi sportünnep megszervezésére a második világháború miatt.

Hogy ez mennyire más világ volt, mint a mai, jól mutatja, hogy a magyar sportdelegációban a 197 férfi mellett csupán 19 hölgy akadt. Akkoriban ugyanis még nem számított természetes dolognak, hogy a nők is sportoljanak és versenyeken induljanak. A magyar delegáció tagjaként ott vonult Csák Ibolya is. A tehetséges magasugró remélte, hogy szép eredményt ér el, ám arra valószínűleg csak a legmerészebb álmában gondolt, hogy Berlinben felállhat a dobogó legmagasabb fokára.

Pedig ez történt, Csák Ibolyának köszönhetjük, hogy az olimpián először szólalt meg egy női atlétának a magyar Himnusz.

 

Elszánt és kitartó

A leendő olimpiai bajnok 1915-ben született, Budapesten. Az ő gyermekkorára is rányomta a bélyegét az első világháború. A húszas évek elején, ahogy lassan önmagára talált az ország, a Csák család otthonában mind nyilvánvalóbbá vált, hogy érdemes időt és energiát szánni a kis Ibolya sportoltatására. A lányka ugyanis gyors volt, erős és kitartó. 

A húszas évek végén Magyarországon is voltak olyan sportágak, amelyek tárt kapukkal várták az érdeklődő hölgyeket, ezek közé tartozott a tenisz és a torna. Az előbbivel Csák Ibolya már kislánykorában megismerkedett, csakhogy a szülei meglepődve figyeltek fel arra, hogy a lelkes ifjú teniszező mit csinál esténként. A pályán maradva ugyanis azzal szórakozott, hogy átugrált a teniszháló fölött. Ekkor még senki sem sejthette, hogy e különös hobbijának köszönhetően hamarosan nagy dicsőséget szerez Magyarországnak.

Tizennégy éves korában kezdett el aktívan sportolni. Belépett a Nemzeti Torna Egyletbe, mégpedig tornászként. Egy évvel később már versenyeken indították. 1933-ban fontos eseményre került sor az egyesületben, ugyanis megalakult az atlétikai szakosztály. Ibolya úgy döntött, hogy a tornánál jobban érdekli ez a sportág. A 166 centi magas, kiváló erőnlétű ifjú hölgy már a legelső versenyén is megugrotta a 135 centimétert. A közvélemény ekkor még nem figyelt fel rá, de az edzők és az atlétikai szakosztályok annál inkább. Ibolya távolugróként is szépen szerepelt, de a tehetsége mindenekelőtt magasugrásban mutatkozott meg. A harmadik versenyén sikerült beállítania az új magyar csúcsot.

 

Irány az olimpia

A következő három esztendő során jó néhány hazai és nemzetközi versenyen is részt vett. A magyar bajnokságon magasugrásban 1933-ban, 1934-ben és 1935-ben is megszerezte az aranyat. A sikeres szereplését segítette az is, hogy ekkor már a világhírű távolugró, Balogh Lajos irányította a felkészülését. Egy újszerű ugrótechnikát tanított meg a fiatal nőnek, aki azzal a külföldi versenyeken is szépen szerepelt.

Az 1936-os olimpia izgalommal töltötte el a magyar sportolókat, sok atléta szeretett volna részt venni a nagy erőpróbán. A résztvevőket gondosan kiválogatták. Csák Ibolya közel húsz centivel magasabbra tudott ugrani, mint a többi vetélytársa. Olyan jó eredményt ért el, ami alig négy centiméterrel maradt el az akkori világcsúcstól. Szüksége is volt erre a sikerélményre, mert előtte szeretett volna elhelyezkedni a Nemzeti Bank pénzjegynyomdájában. Megpályázott ott egy állást, ám elutasították.

Ahogy azt korábban már említettük, a magyar olimpiai csapatban kevesebb mint húsz nő indult el Berlinbe. Ibolya részvétele némi meglepetést jelentett a szervezők számára, akik nem tudták megoldani, hogy az edzője is elkísérhesse az olimpiára. Éppen ezért a felkészülés utolsó napjaiban csak magára számíthatott.

Nem volt könnyű dolga. A vetélytársai között ott volt a világcsúcstartó angol Dorothy Odam és a házigazda németek kiválósága, Elfriede Kaun. Végül épp ők hárman küzdöttek meg az aranyért. A nem mindennapi összecsapás során többször is próbálkozniuk kellett, mert bár a 160 centiméteres magasságot a magyar, az angol és a német sportoló is simán hozta, a siker mindhármójuktól elpártolt, amikor két centivel magasabbra tették a lécet. A holtverseny miatt újra ugorhattak. Csák Ibolya a negyedik nekifutásra átugrotta a 162 centimétert, így felállhatott a dobogó legtetejére.

 

Sikeres életút

A magyarok nagyon jól szerepeltek Berlinben. A nemzetközi éremtáblázaton a harmadik helyre kerültek Németország és az USA után. Sportolóink tíz arany-, egy ezüst- és öt bronzérmet szereztek. Ráadásul a hazai közvélemény azonnal értesült Ibolya szép sikeréről, a magyar rádió ugyanis most először élőben tudósított az olimpiáról, Pluhár István sportriporter számolt be arról, hogy Ibolya olimpiai bajnok lett.

Csák Ibolya pályafutása ezzel még nem ért véget, Bécsben 1938-ban megnyerte az Európa-bajnokságot. A világháború kitöréséig 9 alkalommal lett magyar bajnok, mégpedig úgy, hogy 1937-ben és 1939-ben nemcsak magasugróként, de távolugróként is felállhatott a dobogó legtetejére.

A Nemzeti Banknál ezek után már két kézzel kaptak a világhírű bajnok után. Állást kapott és egészen 1970-ig a pénzjegynyomdánál dolgozott. Férjhez ment és két gyermeke született. A családjával együtt itt élt a Hegyvidéken, 91 éves korában hunyt el. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.