Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2021-09-16

Szent Gergely lovagja – Bárdos Lajos és a Magyar Kórus

Szent Gergely lovagja – Bárdos Lajos és a Magyar Kórus

A huszadik századi magyar történelem legvészterhesebb évtizedeiben működött kerületünkben a legjelentősebb hazai kórusok egyike. Bárdos Lajos lenyűgöző életművet hagyott maga után, személyes példájával pedig követendő utat mutatott a magyar zeneszerzők, karnagyok és zenetudósok egymást követő nemzedékei számára.


A Kiss János altábornagy utcában sétálva érdemes egy pillanatra megállni az 55-ös számú ház előtt. Ennek falán márványtábla jelzi, hogy 1935 és 1950 között ebben az épületben működött a Bartók Béla, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc és több nagyszerű zeneszerző kórusműveit itthon elsőként közreadó Magyar Kórus. Az, hogy oly sokáig sikerrel ápolhatták a magyar zeneművészet legszebb hagyományait, két szakembernek, Kertész Gyulának és Bárdos Lajosnak köszönhető.
 
Az emberi hang bűvöletében

A múlt század húszas éveinek derekán egy jól ismert és népszerű kórus működött a Városmajori templomban. Amikor ennek élére új vezetőre volt szükség, jelentkezett egy fiatal énektanár az Attila úti gimnáziumból. Elmondta, hogy korábban négy éven át Kodály Zoltánnál tanult. A lelkes fiatalember kiválasztása bölcs döntésnek bizonyult. A városmajori Cecília Kórus néhány év alatt nemzetközileg is elismert énekkar lett a vezetése alatt. Az tehetséges ifjú énektanár Bárdos Lajos volt.

A hazai kórusművészet leendő megújítója 1889 őszén született a fővárosban. Értelmiségi családból származott, az apja bánya- és kohómérnök volt. A kis Lajost azonban nem vonzották a műszaki tudományok, mivel a muzsika érdekelte. A tehetségére nagyon hamar felfigyeltek, és végül az a döntés született, hogy ha valóban komolyan gondolja, akkor folytasson a lehető legmagasabb szinten zenei tanulmányokat.

A sikeres érettségit letéve beiratkozott a Zeneakadémiára. Itt egy éven keresztül a híres zeneszerző Siklós Albert volt a tanára, majd Kodály Zoltánnál tanulhatott. A gimnáziumi tanárság mellett volt ideje a Cecília Kórus irányítására is. A gyakorlati életben tanulhatta meg, mi kell ahhoz, hogy tehetséges és lelkes emberek kis csoportjából összetartó, kiforrott hangzású profi kórust formáljon.

A budapesti zenei életben hamar felfigyeltek rá. Még harmincéves sem volt, amikor Harmat Artúr katolikus egyházi zeneszerző felkérte arra, hogy óraadóként tanítsa a Zeneakadémián az egyházkarnagy szakos diákokat. Tehetsége, szorgalma és lelkesedése hamar meghozta az eredményt. Nem csupán tanári állást kapott, de szabad kezet is. Bárdos Lajosnak köszönhetjük, hogy a legkorszerűbb zeneelmélet, stilisztika és összhangzattan megjelent Magyarországon.
 
Nehéz évek kapujában

Szerette volna elérni, hogy a magyarországi énekkarok világszínvonalúan működjenek. Segítséget nyújtott, ha valahol új kórust akartak alapítani, tudományos előadásokat tartott, kórusműveket komponált és az országot járta, hogy személyesen is közreműködhessen a mindennapi feladatok elvégzésében. 1931-ben megalapította a Magyar Kórus kiadóvállalatot. Körülbelül kétezer kórusművet jelentetett meg.

Rájött arra, hogy a magyar zenei élet jövője szempontjából mennyire fontos az iskolai zeneoktatás, éppen ezért barátaival együtt megszervezte és beindította az Éneklő Ifjúság mozgalmat. A világháború árnyékában sem csökkent a lelkesedése. 1939-ben Európa már a második világháború küszöbén toporgott, Bárdos Lajos azonban még ekkor is turnézni vitte a tanítványait. A kórusa jó néhány helyen fellépett Nyugat-Európában. A magyar művészek így lélekben búcsút vehettek egy olyan világtól, amit néhány hónappal később elsöpört a háború.

1941-ben alapította meg a Palestrina kórus és a Városmajori Társulat egyesítésével a korszak legjelentősebb énekkarát, a Kiss János altábornagy utcában működő Magyar Kórust, majd 1942 augusztusában kinevezték a Mátyás-templom karnagyává. A világháború szörnyűségeit azonban elismert zenészként sem kerülhette el. Menedékhelyet az otthona jelentette, ahol a feleségével, Waliczky Irénnel és tizenegy gyermekükkel élt.

1944 decemberében azonban semmivé foszlott a látszólagos békesség. A nyilasok vérfürdőt rendeztek a magyar fővárosban, és hajtóvadászatot indítottak mindenkire, akiről azt gondolták, hogy ellenzi a Hitlert kiszolgáló rendszerüket. Bárdosék kinyitották a lakásuk ajtaját a rejtőzködők előtt. Rengeteg menekültet fogadtak be, és megvédték őket. A veszélyt azonban nem csupán az utcán garázdálkodó fegyveresek jelentették, hanem a magasban dübörgő bombázók. A karnagy minden tőle telhetőt megtett azért, hogy vigasztalást és reményt adjon a bujdosóknak. Szenteste koncertet rögtönzött, és megpróbálta zenével túlharsogni a bombák hangját. Végül a családnak és a védelmüket élvezőknek is le kellett menekülniük az óvóhelyre, mert a házuk kis híján elpusztult.
 
Páratlan életmű

A rábízott feladatokat 1945 után is megpróbálta lelkiismeretesen elvégezni. Az ötvenes évek elején azonban nyilvánvaló vált, hogy nem lesz könnyű dolga: az ő kis zenei kiadóvállalatát is államosították. Az új rendszer azonban nagyon is tisztában volt azzal, hogy Bárdos nem csupán egyházi karnagy, de a magyar népzene egyik legodaadóbb kutatója.

Barátai, egykori tanítványai is segítettek. Munkát kapott a Zeneművészeti Főiskolán. 1962-ig állt a Mátyás-templom kórusa élén, súlyos betegsége miatt azonban el kellett köszönnie a tanítványaitól. Örömmel írt műveket a gyerekeknek és előszeretettel dolgozott fel magyar népdalokat. Elméleti munkásságáról úgy vélték, hogy ha a műveit nem magyarul írja, hanem angolul, akkor Bárdos Lajos lehetett volna a világ legnagyobb huszadik századi zenetudósa.

Az életműve több elismerésben részesült. 1948-ban megkapta a pápától a Szent Gergely-rendet, majd hét évvel később bekerült a Kossuth-díjasok közé. Egykori tanítványai a hetvenedik és a nyolcvanadik születésnapján is ünnepi hangversenyekkel köszöntötték fel az ország minden részén. Igazi érdekesség, hogy 1979-ben szinte ugyanakkor kapta meg a Magyar Népköztársaság babérokkal ékesített Zászlórendjét és a Vatikántól a Szent Gergely Lovagrend parancsnoki fokozatát. 1986-ban hunyt el. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét nem csupán márványtáblák őrzik, de jó néhány magyar iskola vette fel a nagyszerű zeneszerző, karnagy és zenetudós nevét.

Ajánló
Ajánló
A „széptan” nagymestere – Greguss Ágost

A „széptan” nagymestere – Greguss Ágost

A 19. század első felében fellendült hazánk kulturális élete. Nemcsak a nyelvünk vált...

A fém lelkének megszólítója – Vígh Tamás városmajori szobrászművész

A fém lelkének megszólítója – Vígh Tamás városmajori szobrászművész

A modern hazai szobrászművészet egyik legnagyobb hatású újítója, a Kossuth-díjas Vígh Tamás...

A béke szigete - Szani

A béke szigete - Szani

Zugliget nemcsak a kirándulási lehetőségek és a vendéglátóhelyek sokaságától volt népszerű a...