Menü
Aktuális
Hegyvidéki Történetek
Ági vagyok BLOG
Ajánló
Egészség
Gasztro
Zöld környezet
Nagyvilág

 2022-07-28

A szóda és a fröccs története a Hegyvidéken

A szóda és a fröccs története a Hegyvidéken

A szóda, vagy más néven szikvíz mindig is a vendéglők elhagyhatatlan itala volt, ami közel kétszáz év óta jó barátja a bornak fröccs formájában. Habár a híresztelésekkel ellentétben a szóda nem magyar találmány, jól mutatja a „nemzeti ital” identitását, hogy 2013-ban mind a szódavíz, mind a fröccs bekerült a Magyar Értéktárba, ami a hungarikummá válás előszobája.


A szóda és a fröccs története Magyarországon szorosan összefonódik, miután létrejöttük pár évvel követi egymást, és mindkettő szorosan kapcsolódik Jedlik Ányoshoz. A szódavíz igazából nyomás alatt lévő szénszavas ital, amit Magyarországon csak akkor lehet szódavíznek nevezni, ha szifonfejes palackból vagy üvegből töltik ki.
 
Szikvíz, csípősvíz, savanyúvíz

A savanyúvizeket, más néven borvizeket előszeretettel fogyasztották Magyarországon, főleg Erdélyben, de Európa-szerte több hasonló forrás volt ismert. Mesterségesen először Joseph Priestley angol lelkész, kémikus elegyítette a szén-dioxidot vízzel, így őt tekinthetjük a szódavíz atyjának. Találmányáért kitüntették 1772-ben, de az eljárása még nagyon kezdetleges volt, így azt többször fejlesztették mire forgalomba került. Később az angolszász területeken egyre ismertebb ital lett.

Magyarországon Jedlik Ányos ért el új eredményeket a szódavízzel kapcsolatban, amiket 1829-ben le is írt a Mesterséges savanyúvizek című tudományos értekezésében. Tulajdonképpen az ő nevéhez fűződik a szikvíz olcsó nagyüzemi gyártása és több olyan újítás, ami miatt nem véletlenül tartják a mai szódavíz egyik legnagyobb újítójának és megalkotójának.

Rendkívül gyorsan elterjedt Magyarországon is, nem véletlen, hogy hamar helyet kapott a hegyvidéki éttermek állandó kínálatában, amit előszeretettel fogyasztott mindenki. Az újságok több helyen is beszámoltak róla, hogy az éttermek szinte mindenhez adtak szódát. Az egyik iskolai kirándulás beszámolójában azt olvashatjuk az 1900-as évek elején, hogy: „Majd kerülőt téve a Béla király úton, felkeresték a »Fácán« vendéglőt, ahol a vendéglőssel történt megállapodás szerint a magukkal hozott ebédelemózsiát fogyasztották el, de a vendéglőből szódavizet és kenyeret azért elég bőven fogyasztottak.”

A Bolond Istók nevezetű vicclap egy egész oldalt szentelt az 1880-as években annak, hogy a vízzel és a szódával ki milyen verset és dalt tud a Hegyvidékhez kötni.

Itt olvashatjuk például a következő remekművet:
 
„Szóda keresztvíz! loccsanj! Lőj János tetejére, 
Drága királynénk hol ormi nyeregbe be ült!
Lába porát zápor szódával s hála könnyekkel
Öntözi most Szódász, míg Buda él s Havas áll!” 
 
A fröccs története

A legenda szerint 1842-ben született meg az első fröccs egy fóti szüreten, Vörösmarty Mihálynak köszönhetően. Valószínűleg, ahogy a bor és a szóda keveredik a fröccsben, úgy keveredik a valóság és a legenda az első fröccs megszületéséről.

A történet szerint 1842. október 5-én Fáy András hatalmas fóti birtokán kóstolhattak először fröccsöt, mivel Fáy András, aki akkor a szellemi élet egyik kiemelkedő alakja volt, meghívta Vörösmarty Mihályt és néhány barátját a szüretre, köztük Czuczor Gergely költőt, aki magával hozta barátját, Jedlik Ányost is. A legenda szerint Jedlik elhozta magával az első általa fejlesztett szódásüveget, és a házigazda, valamint a vendégek nagy örömére bemutatta találmányát. Itt készítette el az első fröccsöt borból és szódából a Fáy-birtokon.

A vendégek kérdezősködtek az ital neve felől, ő németesen spriccernek nevezte. Vörösmartynak ez nem tetszett, így ezen a szüreten el is nevezte fröccsnek.

Az elbeszélés szerint ez ihlette Vörösmarty Fölfelé megy borban a gyöngy című versét. Később Márai Sándor fogalmazott így: „S a magyar, mikor feltalálta ezt a csodálatos bölcs és óvatos vegyüléket, mely elég tömény ahhoz, hogy sarkalja a borozgató férfi képzelőerejét, s ugyanakkor eléggé szelídített, hogy ne ártson a nemesebb szerveknek, mély élettapasztalatról tett tanúbizonyságot.”

A szikvíz és a fröccs igazi magyar italként kezdett terjedni, és az 1850-es évektől szinte minden vendéglő egyik legkeresettebb portékájává vált. A Disznófő vendéglőben is előszeretettel fogyasztották, amit több beszámoló is megemlít az 1870-es években. „Nemsokára ismét az árnyas fák alatt andalogtam, egy óra múlva át volt hágva az előttem tornyosuló hegyhát, s valamivel később a disznófő szellős teraszán a borkotyogás a szódavíz zúgásával kellemes harmóniává vegyült poharamban.”

Hamarosan egész szikvízgyárak létesültek, és a szódásüvegeket szekereken, majd kocsikon szállították ki a kívánt helyekre. Sokszor a kirándulók is vitték magukkal a szódásüveget, amikor kiültek pihenni a zöldbe.

A szóda és a fröccs népszerűségét mutatja, hogy 2013-ban bekerültek a Magyar Értéktárba. Ez a népszerűsége azóta is történetlen: egy-egy melegebb nyári napon máig igazi hűsítő italként szolgál.

Ajánló
Ajánló
A magyar balettművészet nagyasszonya – Ugray Klotild

A magyar balettművészet nagyasszonya – Ugray Klotild

Több mint negyed évszázadon keresztül egy fejedelmi tartású hölgy lakott kerületünkben a Zalai...

Egy lenyűgöző példakép – díszpolgárunk Taróczy Balázs

Egy lenyűgöző példakép – díszpolgárunk Taróczy Balázs

Minden idők legsikeresebb magyar teniszjátékosa, a Wimbledonban, a Roland Garroson, Ausztráliában...

Nyilasi Tibor – egy örökös bajnok a Hegyvidéken

Nyilasi Tibor – egy örökös bajnok a Hegyvidéken

Az elmúlt három évtized során a Normafa környékén sétálva gyakran találkozhattunk a magyar...