Liszt Ferenc leghíresebb tanítványa – Thomán István

Liszt Ferencet az egyik legnagyobb magyar zeneszerzőnek és előadóművésznek tartják. A 19. század második felének zenetörténetében kissé jobban elmélyülve azonban kiderül, hogy ez a zseni pedagógusként is nagy odaadással szolgálta a zenei képzést Magyarországon.

Dacára annak, hogy külföldön elhalmozták kitüntetésekkel, elismeréssel, és a legjobban fizető állások közül válogathatott, arra törekedett, hogy elősegítse honfitársai zenei kiművelését. Éppen ezért sokat segített például a magyar Zeneakadémia létrehozásában és a zenei képzés alapjainak lerakásában. 1875-ben Liszt Ferencen kívül csupán két kinevezett tanár tanított az új intézményben. Erkel Ferenc mellett Volkmann Róbert német származású zeneszerző tartotta meg az első órákat. Liszt Ferenc itt találkozott egy szerény, de annál tehetségesebb homonnai fiatalemberrel, Thomán Istvánnal.

Azonnal felfigyelt arra, hogy a Zemplén megyei ifjú még az amúgy nagyon tehetséges diáktársai közül is kitűnik, ezért kiemelt figyelmet fordított a képzésére. Hetente négy órát tartott a Zeneakadémián, majd amikor vissza kellett térnie németföldre vagy Itáliába, Erkel Ferencet kérte arra, hogy támogassa Thomán István pályafutását.

 

Híd két nagy nemzedék között

Dr. Thomán Dávidnak és a feleségének, Weisberger Rózának 1862 őszén fia született. Istvánról nagyon hamar kiderült, hogy az élet több területén is tehetséges. Zemplén megyében azonban az úri társaságban senki sem gondolta volna azt, hogy különösebben „pallérozni” kellene a gyerek zenei tudását, mivel úgy vélték, a muzsikálásból nem lehet megélni, ezért István sokkal jobban jár, ha a felmenői nyomdokában haladva inkább valamilyen „komoly szakmát” tanul. A fiút éppen ezért először Bécsbe küldték, ahol jogi tanulmányokba kezdett. Ezt követően Budapesten készült ügyvédnek.

A sors azonban nem akarta, hogy Thomán István az igazságszolgáltatásban dolgozzon. 1881-re ugyanis már annyira egyértelművé vált zenei tehetsége, hogy felvételt nyert az újonnan indult Zeneakadémiára. Erkel Ferencnek, Volkmann Róbertnek és Nikolits Sándornak ugyanolyan jó véleménye volt róla, mint Lisztnek.

Thomán ez utóbbit tekintette leginkább a példaképének, hiszen hatalmas zenei-pedagógiai örökséget hagyott rá a korszak legnagyobb zsenije. 1883-ban és a következő évben is ösztöndíjat kapott tőle, majd elkísérhette Weimarba és Rómába is.Kapcsolatuk a kölcsönös tiszteleten alapult.
 

Thomán rengeteget tanult Liszttől, és később pontosan úgy oktatta a saját hallgatóit, ahogy azt a mestere tette. Képes volt úgy irányítani a Bartók Bélához hasonló tálentumok fejlődését, hogy azok tehetségén a legcsekélyebb csorba sem esett. Liszt Ferenc nem csupán a legfontosabb külföldi zenei központokba vitte magával, Thomán együtt turnézhatott a mesterével. Környezetük elismerte e két zenész különleges szakmai kapcsolatát, és amikor Liszt meghalt, Thomán abban a megtiszteltetésben részesült, hogy egyike lehetett azoknak, akik a sírhoz vitték az elhunyt koporsóját. Fontosnak tartotta, hogy a mestere örökségét átadja a hazai zeneművészek következő nemzedékének.

 

Eleven örökség

Mestere ajánlására lett a Zeneakadémia tanára, ahol Bartók Béla mellett Dohnányi Ernő, Engel Iván, Ferenczy György és Keéri-Szántó Imre is a tanítványa volt. 1899-ben született meg a lánya. Mária örökölte az apja tehetségét, és a második világháborút megelőző időszak egyik leghíresebb hegedűművésznője lett. Thomán erejéből eközben arra is tellett, hogy itthon és külföldön is rengeteg hangversenyt adjon, miközben fáradhatatlanul dolgozott legjelentősebb, hatkötetes pedagógiai művén. A zongorázás technikája című szakkönyv 1906-ban jelent meg, abban az évben, amikor elköszönt a Zeneakadémiától.

A 19. század utolsó évtizedeiben korábban sosem tapasztalt pezsgés indult meg a magyar zenei életben. Bartók Béla szerint ebben óriási szerepet játszottak a Thománhoz hasonló odaadó és tehetséges zenepedagógusok. Lenyűgözőnek tartotta Thomán szorgalmát, türelmét és munkabírását. Valószínűleg rajta kívül nem volt senki, aki ilyen rövid idő alatt ilyen sokat tett a magyar zenepedagógia fejlődéséért.

Thomán az élete végén súlyos beteg lett, és 1940. szeptember 22-én hunyt el. Tíz évvel ezelőtt a szülőföldjén szobrot emeltek a tiszteletére, alakja felbukkan a Liszt Ferencről szóló magyar televíziósorozatban, és mind a mai napig végigsétálhatunk kerületünkben a Thomán István nevét viselő utcán.

A pályafutása csúcsán ő maga is felfigyelt arra, hogy a munkássága hidat jelent Liszt Ferenc nemzedéke és az új tehetségek generációja között. Élete utolsó évtizedeiben büszkén emlegette, hogy az egyik legnagyobb zenész, Liszt Ferenc volt a mestere, míg a korszak legnagyobbja, Dohnányi Ernő a legkedvesebb tanítványának számított.