Magyar csoda Bécsben – Beethoven legnagyobb szerelme

Beethoven emlékét kerületünkben emléktábla őrzi a róla elnevezett utca egyik házának falán. Csontos László alkotása az idős művészt ábrázolja. A magas homlok ráncai, a keserű arckifejezés és az ádáz tekintet jól mutatja, hogy őt sem kímélte a sors. Ludwignak azonban volt egy másik arca is.

A barátságos, ereje teljében lévő férfi ezt mutatta meg, amikor 1799-ben Bécsben találkozott Brunszvik Terézzel és az akkor húszéves Jozefinnel. A huszonkilenc éves zseni Terézt is rokonszenvesnek tartotta, ám Jozefinre pillantva azonnal fellángolt benne a szerelem. Ekkor vette kezdetét egy olyan szenvedélyes kapcsolat, amelynek az emlékét több zenei és irodalmi mű is őrzi.

 

A kultúra fővárosa

Beethoven 1770-ben született, Németföldön. Az apja felismerte, hogy a kisfiú milyen elképesztően tehetséges, ezért megpróbált csodagyereket faragni belőle. E korszakban Bécs számított Európa kulturális fővárosának. Olyanok alkottak itt, mint Mozart vagy Haydn. Minden országból érkeztek Bécsbe muzsikusok, hogy a legnagyobbaktól tanulhassanak. Beethoven is követte a példájukat, mert szeretett volna a két nagymestertől tanulni. Hamarosan már virtuóz zongoraművésznek számított.

Ekkor érkezett meg a császárvárosba Brunszvik Antal gróf özvegye, Anna bárónő, mégpedig a két lánya társaságában. A hölgyeket nem a zene iránti rajongás vezette: Anna szerette volna férjhez adni Terézt vagy Jozefint, esetleg mindkettőjüket. Az arisztokrata hölgy tisztában volt azzal, hogy a zene fővárosában követelmény, hogy egy finom úri kisasszony zongorázni is tudjon.

Ragaszkodott ahhoz, hogy gyermekei képzését egy igazi hírességre, a korszak egyik ünnepelt sztárjára bízza. Beethovent választotta, aki meglepő módon cseppet sem örült a felkérésnek. A zeneszerző ugyanis a komponálásra akart összpontosítani, és hagyta, hogy a tanítással azokkal keressenek pénzt, akik nem tudtak volna megélni a műveik eladásából. Anna bárónő azonban igazi „anyatigrisnek” bizonyult. Kiharcolta, hogy Ludwig fogadja a gyermekeit. Ekkor nem is sejthette, hogy a rámenősségével milyen események sorozatát indítja el.

 

Egy nagy múltú család

A Nyitra vármegyei Brunszvikok a török megszállók ellen küzdve kerültek be a magyar nemesség sorába. A nemzettség központja nem sokkal Beethoven születése előtt Martonvásár lett. Itt épült fel híres kastélyuk, Magyarország egyik legismertebb főnemesi rezidenciája, ahol több előkelőség, főnemes és koronásfő is megfordult. A kastély leghíresebb vendége azonban Beethoven volt. Brunszvik Antal 1774-ben vette feleségül Anna bárónőt. A királyi udvarhölgy a korszak egyik szépsége volt, okos és talpraesett teremtésnek tartották.

Négy gyermekük született: Teréz, Ferenc, Jozefin és Karolina. A lányok örökölték édesanyjuk szépségét, így Anna bízott abban, hogy Bécsben talál majd megfelelő férjet számukra. Ehelyett egész más történt. Teréz és Jozefin tudta, ki az új tanáruk. Jól ismerték több művét és a császárváros pletykái is eljutottak a fülükbe. Ludwigot lenyűgözte a két kisasszony szépsége és kedvessége.

Bár nem szeretett növendékekkel foglalkozni, velük kivételt tett, és egyre több időt töltött a társaságukban. Alig valamivel több mint két hét állt a rendelkezésére, hogy magasabb szintre emelje a hölgyek zenei műveltségét. Hamarosan reggeltől estig ott állt mellettük. Az is segített, hogy Jozefinék az átlagosnál tehetségesebb tanítványnak bizonyultak.

Beethoven beleszeretett az ifjabbik grófkisasszonyba.

 

A halhatatlan kedves

Búcsúzáskor négykezes zongorakísérettel előadott dalt írt neki, Goethe egyik versének szövegére. A kedves közelléte szövege egyértelművé tette, mit érez a zeneszerző. Bár a lányok emlékkönyvében Beethoven csak őszinte, tisztelettel teli barátnak nevezte magát, Goethe sorai szerelemről tettek tanúbizonyságot.

Csakhogy kettőjük szerelme nyíltan sosem bontakozhatott ki. Egy ötvenéves arisztokrata, Deym titkos tanácsos megpillantotta Jozefint. Azonnal beleszeretett és megkérte a kezét. A lányok anyját cserbenhagyta híres szimata: azt hitte, hogy a kérő dúsgazdag, ezért rákényszerítette a lányát arra, hogy hozzámenjen az idős férfihez.

A szerelem azonban nem ismer lehetetlent. Jozefin Bécsbe költözött, és az úri társaság leggyönyörűbb asszonya lett. A férje hamarosan meghalt, és ekkor már semmi sem akadályozta meg, hogy boldog legyen Beethovennel. Egyetlen nő sem került olyan közeli kapcsolatba a zeneszerzővel, mint a magyar úrnő. Ludwig halhatatlan kedvesnek nevezte Jozefint.
 

A világ jóval később, a XX. század elején tudhatta meg, milyen forrón lángolt a kettőjük szerelme. Ekkor kerültek elő azok a levelek, amelyeket Beethoven a kedveséhez írt. Ezekből kiderült, hogy kettőjük szerelme miatt a zeneszerző a világ legboldogabb emberének érezte magát.