2023-02-15
Zord korszakok krónikása – Gera György író születésnapjára

A mauthauseni koncentrációs tábor poklából emelkedett ki a második világháború utáni magyar irodalom egyik páratlanul érdekes alakja, Gera György. A hegyvidéki író elemző tárgyilagossággal megírt műveiben pontosan és éleslátással ragadta meg a XX. századi magyar értelmiség konfliktusait, megalkuvásait és küzdelmét egy élhetőbb létezésért. Ma, február 23-án emlékezünk a születésnapjára.
Gera György regényeit ma is ott találjuk a könyvtárak polcain, a műveit újra kiadják, ám sikerei dacára sem került be a legnépszerűbb hazai írók közé. A vészkorszak krónikásaként ugyanis olyan témákat dolgozott fel, amelyeket nem lehet könnyed lektűrként olvasni.
Fontosnak tartotta az önvizsgálatot, a saját emlékeinek feldolgozását, ám eközben – mialatt itt élt közvetlen szomszédságunkban, a Városmajor utcában – komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy a későbbi nemzedékek tagjai is megismerhessék múltunk légkörét és a magyar értelmiségre váró erkölcsi dilemmákat. Bár a műveiben súlyos problémákat dolgoz fel, írói munkásságán nagyon fontos az alkotómunkába vetett hite. Könyveiben egy olyan ember szól hozzánk, aki túlélt egy náci koncentrációs tábort, utána képes volt új úton elindulni, jobbá tenni maga körül a világot.
Nagyváradról a Hegyvidékre

Gera György jól érzékelte, ahogy szülővárosában fojtogatóvá válik körülötte a légkör. A valóság elől a tanulásban és a haladó eszmékben keresett menedéket.
Első írásai 1941-ben jelentek meg Budapesten. Éppen csak hogy betöltötte a huszadik évét, amikor munkaszolgálatra vezényelték. Már a következő hetek élményei is szörnyűek lehettek volna ahhoz, hogy egy átlagos értelmiségi megroppanjon tőlük, ám Gera kitartott. Nem engedte, hogy a világháború szörnyűségei megtörjék.

A sors azonban további csapásokat tartogatott számára. A munkaszolgálatból a mauthauseni haláltáborba került. A nácik alig öt hónappal Ausztria bekebelezése után hozták létre ezt a helyet. 1945-ben az amerikai csapatok szabadították fel.
Amikor a kapun át begördültek az első dzsipek, az élet és a halál határmezsgyéjén álló Gerának is döntenie kellett. Úgy gondolta, az lesz a legjobb, ha visszatér a szülőföldjére.
Amikor a kapun át begördültek az első dzsipek, az élet és a halál határmezsgyéjén álló Gerának is döntenie kellett. Úgy gondolta, az lesz a legjobb, ha visszatér a szülőföldjére.
Új rendszer, új világ
Kolozsváron beiratkozott a Bolyai Tudományegyetemre. 1947-ben szociológia, esztétika és filozófia szakon szerzett diplomát. A korszak legnevesebb erdélyi szakemberei tanították. Már fiatal korában is imádta a francia kultúrát, ám ez az intellektuális szerelem még inkább eluralkodott rajta. Addigi élete legboldogabb pillanatát jelentette, amikor 1947-ben Párizsba mehetett ösztöndíjasként. A Sorbonne hallgatójaként láthatta a világháborút követően önmagára találó Nyugat-Európa kulturális fellendülését, az irodalom, a társadalomtudományok és a művészetek pezsgését. Ezért ismét döntenie kellett.

Neki is be kellett állnia a sorba. Elvárták tőle, hogy erősen átpolitizált „termelési beszámolókat” írjon. A sztálinista kulturális diktatúra azonban cseppet sem tetszett neki, ezért új feladatot keresett magának.
Évtizedeken át a francia és a német irodalmat közvetítette a magyar olvasók felé. Több mű mellett ő fordította le magyarra Robert Merle két remekművét, a Mesterségem a halált és a Két nap az életet. Az 50-es évek második felétől megjelentek nagy hatású regényei is. A Pokoltáncban egy gazdag zsidó család sorsát mutatja be a második világháború zűrzavaros évei alatt.

Talán leghatásosabb regényének, a Terelőútnak a főszereplője egy olyan magyar zsidó, aki szembesülni szeretne élete legszörnyűbb időszakával, a koncentrációs táborral.
Utolsó regénye, az Endogén expedíció csak halála után jelenhetett meg. A történet látszólag tudományos-fantasztikus kalandok sora, Gera azonban ebben a munkájában is a XX. század legszörnyűbb eseményeinek állított emléket.
Megállva a Városmajor utcai emléktáblája előtt, érdemes fejet hajtanunk e sokat szenvedett, de megtörhetetlen hegyvidéki íróra gondolva.
* Gera György fotó forrása: Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó