Hatezer oldal az utókornak – Hegedős Károly, a bátor honvéd építész

Keresztülsétálva a Magyar jakobinusok terén, szemünkbe ötlik egy karakteres külsejű társasház. A 2–3. szám alatti épület rendkívül érdekes. Látszik rajta, hogy nem mostanában készült, ugyanakkor tökéletesen ki van dolgozva, minden részletét átgondolták, és felveszi a versenyt a legkorszerűbb új házakkal is.

Az alkotó emléktábláját hiába keresnénk az utcán. Ám ha valakinek odabent akad dolga, akkor az előcsarnokban megtalálja a feliratot, mellette pedig Hegedős Károly mesterjegyét. 

 

Szerelemből háborúba

A XIX. század végén a Hegedős család Mezőberény elitjéhez tartozott. A Békés vármegyei város több hírességet adott a magyar és az egyetemes kultúrának. Itt született többek között Orlai Petrich Soma festőművész, Halmi Ferenc színész, Somos András kertészmérnök, Réti Csaba operaénekes, Bereznai Péter festőművész és 1895 márciusában Hegedős Károly. Jómódú szülei miatt azt gondolhatnánk, hogy a kis Karcsira felhőtlen gyermekkor várt. A sors azonban jó néhány megpróbáltatást tartogatott a leendő mérnöknek.

Kiskorában elhunyt az édesanyja és az édesapja is, így az árva gyerek felnevelése a bátyjára hárult. Karcsiról már az iskola első osztályában kiderült, hogy mennyire tehetséges és szorgalmas. Nemcsak jól tanult, hanem ügyesen rajzolt és festett is. Sokoldalúságával zavarba hozta a környezetét. Nevelői nem tudták eldönteni, milyen pályára küldjék a felcseperedő kamaszt.

Mi legyen belőle?

Károly a bohém barátaira hallgatva arra gondolt, hogy festőművész lesz. Mezőberényben azonban nem sokan támogatták ezt az elképzelését. Attól féltek ugyanis, hogy a festegetésből nem lehet tisztességesen megélni. Ezért beiratkozott Budapesten a Műszaki Egyetemre. Az építészmérnöki hivatást valamennyi barátja, ismerőse tiszteletreméltó és biztos jövővel kecsegtető életútnak tartotta. Fogalmuk sem lehetett arról, hogy alig két évvel később Károly szerelmes lesz, és jó néhány alkalommal találja magát életveszélyes helyzetben az első világháború során.

 

Az egyetemről a vérzivatarba

1913 őszén azonban ezt még nem lehetett előre látni. A műszaki egyetemisták lelkesen tanulták a mérnöki tudományokat, többek között a matematikát. Károly életét ez utóbbi több szempontból is meghatározta. Békeidőben házakat, épületeket tervezhetett a szülővárosában, de Békéscsabán, Párizsban és Budapesten is, ám a matematikai képzettsége miatt a fegyveres erők is felfigyeltek rá. Az első világháború kirobbanását követően a műszaki végzettségűeket többnyire tüzértisztként mozgósították.

A háború kitörését óriási lelkesedés övezte. Rengetegen jelentkeztek önként katonának. A magyar haderő legnépszerűbb fegyvernemének a huszárok számítottak, Károly úgy döntött, beáll közéjük.

Emellett szólt, hogy remekül lovagolt, ám a döntése döbbenetet váltott ki a barátai között. A bátyja lebeszélte arról, hogy a lovaskatonai szolgálatot válassza. A huszárok fölött ugyanis elszállt az idő, a vágtázó magyar elit csapatokat percek alatt legéppuskázta a lövészárokban megbújó ellenség.

Károly belátta, hogy a tudását sokkal jobban hasznosíthatja tüzértisztként. Amikor egyéves önkéntesi szolgálatra jelentkezett, Nagyváradra küldték. Itt gyorsan az úri társaság népszerű tagja lett. A katonaruhát viselő, jó családból származó fiatalembereket örömmel látták a „zsúrokon”, a bálokban, a vacsorákon. Károlyra ekkor talált rá a szerelem. Rimanóczy Rózsa, vagyis Rozál egy szerencsét hozó nyakláncot is adott a kedvesének.
 

Az ifjú tábori tüzért az olasz frontra vezényelték. San Michele térségében heves küzdelem dúlt, emiatt Károly is sokszor került életveszélyes helyzetbe. Tüzérfelderítőként gyakran kellett farkaszszemet néznie a halállal. Később Oroszországban, majd ismét Olaszországban, végül Albániában szolgált. Elöljárói elhalmozták kitüntetésekkel. Kalandjairól és tapasztalatairól részletes feljegyzéseket készített, és ezeket gondosan megőrizte.

 

Nehéz újrakezdés

1918-ban két pofont is kapott a sorstól. A szerelme, Rozál otthagyta, és egy másik férfi felesége lett. Ráadásul Károly olyan súlyosan megbetegedett, hogy maláriásan hosszú időre kórházba került. A háborús vereséget követően elszántan járta a maga útját. A 20-as években már sikeres építésznek számított. Saját tervezőirodát alapított, és 1939-ben építette meg egyik leghíresebb alkotását, a Magyar jakobinusok terén látható, akkoriban korszerűnek számító bérházat. A saját bőrén tapasztalta, milyen az, ha valaki körül az egyik pillanatról a másikra a feje tetejére áll a világ.

Vele is ez történt 1918-ban, majd 1945-ben. Nyugdíjba vonulásáig építészmérnökként dolgozott. Jutott ideje megírnia életművét, egy hatezer oldalas visszaemlékezést. Az emlékét őrző tábla a leánya, Hegedős Piroska kezdeményezésére került fel az épület falára.

* A képek forrása, ahol Hegedős Károly harctéri emlékeiről is olvashatnak: nagyhaboru.blog.hu