2023-05-17
A Wesselényiek ősi fészke – Zsibó város meséi

Szilágy megyében, a Szamos folyó partján található az egykori Magyar Királyság egyik nagy múltú városa Zsibó, melynek nevét egy utca őrzi kerületünkben, az Istenhegyen. Ott sétálva érdemes felidézni magunkban egy ősi magyar család, a Wesselényiek fénykorát.
Az első világháborút lezáró békekötések után kerületünkben is több utcát neveztek el olyan városokról, amelyek idegen uralom alá kerültek. A győztes hatalmak rátették a kezüket a Felvidékre, Kárpátaljára, a Délvidékre, Erdélyre és a Partiumra is. Itt található Zilahtól nem messze egy apró városka, a nagy múltú Zsibó.
Ha valakinek alkalma nyílik ellátogatni ide, és megtekinti a megmaradt történelmi emlékeket, azonnal felfedezi, hogy a városka évszázadokon keresztül az egyik legnevesebb magyar főnemesi család, a Wesselényiek központja volt. A romos kriptában olyan személyiségek alusszák örök álmukat, akik életük során fegyverrel vagy tollal a kezükben küzdöttek a magyar szabadságért.
Város egy veszélyes helyen

A Wesselényi család 1584-ben kapta meg a környéket Báthory István erdélyi fejedelemtől. Wesselényi Ferenc főkincstárnokként szolgálta Erdély urát. Követte Lengyelországba, és kitüntette magát az oroszok elleni harcok során. Emiatt a lengyelektől is sok elismerést kapott, és a bárói rangra emelték. A Wesselényiek azon arisztokraták közé tartoztak, amelyek az első sorban harcoltak a csatákban, akkor is, amikor már Erdélyben vagy Bécsben igen magas udvari rangot viseltek. A legtöbben hatalmas termetű férfiak voltak, akiknek a fizikai erejéről és a vadságáról legendákat mesélt a nép.
Ugyanakkor nemcsak fegyverrel szolgálták a hazát, hanem sokat tettek a magyar kultúra ápolásáért, támogatták az iskolákat, a színházakat és az irodalmat.

A család talán leghíresebb tagja Wesselényi Ferenc gróf, Magyarország nádora lehetett. A 150 éves török uralom időszakában született, és az élete végéig küzdenie kellett az országra törő ellenségekkel szemben. Igazi hősként harcolt a törökök ellen, és akkor sem habozott, amikor IV. Ulászló lengyel király a segítségét kérte. Magyar csapataival – hasonlóan elődjéhez, Ferenchez – az oroszok és a tatárok ellen harcolt.
Bár a század közepén a pozsonyi országgyűlés megválasztotta Magyarország nádorává, mind többször került összetűzésbe a császári udvarral. Csatlakozott Zrínyi Miklóshoz, és előkészített egy Habsburg-ellenes mozgalmat. Ebből lett a jól ismert Wesselényi-összeesküvés. Ferenc azonban meghalt, mielőtt az addig udvarhű, tekintélyes főnemesi családok valóra válthatták volna az elképzeléseiket.
A „zsibói bölény” és az utódai
A törököt végül sikerült kiűzni, és amikor 1750-ben megszületett (idősebb) Wesselényi Miklós, neki már nem jutott túl sok lehetősége arra, hogy a csatatéren tűnjön ki, bár ő is katonaként szolgált. A figyelme a magyar kultúra felé fordult, és a reformelképzelések híve lett. Eltérően más főnemesektől, szerelmi házasságot kötött. Sokan féktelen, duhaj személyiségnek tartották, aki nem riadt vissza attól, hogy saját kezűleg leckéztesse meg az ellenfeleit.

Kiszabadulva a rendi országgyűléseken támogatta a reformokat és a nemzeti kultúrát. Az erdélyi magyar színjátszás nagyon sokat köszönhetett neki. Kortársait elképesztette a műveltségével. Négy idegen nyelven is folyékonyan beszélt, és magyarra fordított külföldi műveket. Maga is írt színdarabokat. A híres „árvízi hajós”, ifjabb Wesselényi Miklós, a féktelen nagyúr gyermekeként maga is Zsibón született.
A Wesselényiek emlékét a környéken ma már leginkább romos műemlékek őrizik. 1850-ben a lakosság kétharmada magyar volt, ám az első világháború után megfordult az arány. A XXI. század küszöbén hatszor annyi román élt Zsibóban, mint magyar. A város képe jelentősen átalakult, ipari üzemeket hoztak létre, az új lakótelepekre pedig román területről hoztak munkásokat.
