Hackerek – az internet fekete vagy fehér szellemei

A 21. század második évtizedében egyre többet lehet hallani az internet sötét oldaláról, ahol félelmetes, szinte már varázslói hatalommal rendelkező bűnözők bujkálnak. Ők a hackerek, azok a számítógépes mágusok, akik állítólag vállalatokat, óriáscégeket tudnak tönkretenni, kifosztják a bankokat, és kellemetlen, sőt káros vírusokkal fertőzik meg azokat, akikre megharagszanak. A valóság ennél sokkal árnyaltabb. Érdemes tisztázni a velük kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.

 

Nem minden hacker gonosz

A pletykalapok és az igénytelen filmek mindent megtesznek azért, hogy napjaink embere féljen a hackerektől. A valóság azonban az, hogy a félhomályban létező, számítógépes mágusok jelentős része egyáltalán nem rosszindulatú. A mai hackerek azok közül az átlagosnál jóval intelligensebb fiatalok közül kerülnek ki, akik szenvedélyes érdeklődéssel foglalkoznak a korszerű számítástechnikával.

Eltérően sok millió társuktól, nem on-line játékokban vadásznak a szörnyekre, próbálnak meg kincseket szerezni, hanem napi tíz-tizenkét órán keresztül csiszolják és fejlesztik a tudásukat. Számukra az jelenti a legnagyobb kihívást, ha bejuthatnak egy jól védett számítógépes rendszerbe. Az interneten erre sokkal több lehetőség kínálkozik annál, mint amit gondolnánk. A sikeres hackelések nagy részéről még csak nem is hallunk. A titkosszolgálatok, a nagy bankok, vagy éppen a közüzemi szolgáltatók nem verik nagydobra, ha valaki bejut a mindaddig biztonságosnak hitt rendszerükbe.

A hackerek egy része kihívásból választ magának éppen ilyen célpontokat. Meg akarják mutatni, hogy még ezek a beképzelt óriások sem sebezhetetlenek. Persze a legcsekélyebb mértékben sem érdekli őket, ha egy-egy sikeres támadás után – ilyen lehet egy nagyhatalmú katonai szervezet honlapjának feltörése és a köszöntő oldal átírása - hullnak a fejek, osztályvezetőket meg illetékes bürokratákat rúgnak ki.

Más hackelésekről viszont az egész világ értesül. A közvélemény reagálása attól függ, hogy a behatoló okozott-e kárt valakinek. Ha egy öntelt hatalmasságot figurázott csak ki, akkor a kommentekben sokan dicsérik, viszont, ha például a szegényektől lopott, akkor az interneten rázúdul a jogos harag viharja. A hackerek között ugyanis ugyanúgy találunk hősöket, mint gazembereket.

 

Fehér sapkák, fekete sapkák

A számítógépes kalózoknak az internet szlengjében számos elnevezésük van. A fekete sapkások igazi bűnözők. Van, amelyiket a haszonszerzés vágya vezérel, míg mások egyszerűen rosszindulatúak. Szinte már mániákusan gonoszkodnak embertársaikkal, és azt élvezik, hogy kárt okoznak például pusztító vírusokkal. A fekete sapkások az internet legsötétebb bugyraiban tevékenykednek. Jó pénzért hajlandóak együttműködni a szervezett bűnözőkkel, a kábítószercsempészekkel, a fegyverkereskedőkkel is. 

Adott esetben elnyomó diktatúrák keze alá is bedolgoznak. Ha egy zsarnok nem tudja elnémítani az ellenzék, vagy az elnyomott nemzeti kisebbségek külföldön működő szervezeteit, akkor etikátlan hackereket uszít rájuk. A legprofibb bűnözők csupán csak a terroristákkal nem hajlandók együttműködni. Ezt nem erkölcsi megfontolásokból teszik, hanem azért, mert nem akarják elpusztítani a fejős tehénnek tekintett nyugati világot. Gazdagságra, hatalomra vágynak, és hidegen hagyják őket a terroristák zavaros céljai. Az illegális szervezetek ezért kénytelenek saját hackereket kiképezni. Ezek tudása azonban ma még messze elmarad az igazi nagymenőkétől.

 

Jókedvű bajkeverők

Az etikus hackereknek is nevezett fehér sapkások olyan fiatalok, akiket nagyon érdekel a számítástechnika, és szeretnék jobbá tenni a világot. A kíváncsiság vezérli őket, amikor felderítik a különféle rendszerek gyenge pontjait. Nem élnek vissza vele, nem lopják el mások pénzét, hanem szólnak az illetékesnek. Megmutatják nekik, hogy milyen réseket találtak a védőpajzsukon. Az intelligens cégek vagy hatóságok ilyenkor nem háborognak, hanem megköszönik a fehér sapkások fáradozását. Tudják, hogy egy fontos veszélyre hívták fel a figyelmüket, és így még időben elkerülhető a baj.

 

A valódi arcuk

A fiataloknak szóló filmekben a hackerek szinte kivétel nélkül elképesztően jóképű, legmenőbb ruhákat hordó, kisportolt, ápolt külsejű, iszonyúan jó dumájú fiúk és lányok. Ennek alighanem az az oka, hogy követendő, pozitív hősöket akarnak a tizenévesek elé állítani.

A valóságban a legtöbb hacker nem ilyen. Aki napi tizennégy órát ül a számítógépe előtt, annak nincs ideje lejárni a konditerembe, vagy éppen síelni, szörfözni, hegyet mászni. Nem érdeklik a divatos ruhák, és a fodrásszal is csak ritkán találkoznak. Ami igazán fontos számukra, hogy a ruhájuk kényelmes legyen, és ne kelljen sokat matatni, félbehagyni a munkát, ahhoz, hogy elegendő étel és ital álljon a rendelkezésükre. Ugyanakkor nem magányosak. Az interneten rengeteg cimbora és néhány, igazán jó, megbízható barát vár rájuk. Velük együttműködve olyan dolgokra képesek, melyek miatt égnek áll a haja a biztonságtechnikai vállalatok vezetőinek.

A hackerek legfontosabb tulajdonsága azonban mégis csak az, hogy láthatatlanok. Senki nem tudhatja, hol élnek, mivel foglalkoznak, mire készülnek. Ezekre a titkaikra ugyanis minden másnál jobban ügyelnek.