2023-01-31
A túlfogyasztás a gardróbban is probléma

Korábban már írtunk arról, hogy az egyik legnagyobb környezetszennyezést okozó szeméttermelés legjobb ellenszere, ha nem vásárolunk feleslegesen. Ez az állítás minden, a háztartásunkban előforduló árucikkre, így a ruházati cikkekre is igaz.
Több régi kabaréjelenetben szerepel a szituáció, amikor egy nő kinyitja csordultig telt szekrényét, és kétségbeesetten azt mondja: „Nincs egy rongyom sem, amit felvegyek!” Szerencsére egyre jobban elterjed hazánkban is ennek az ellentéte, amikor egy minimális alapruhatárból, úgynevezett kapszulagardróbból hozhatjuk ki a legváltozatosabb összeállításokat.
Azonban, ha erre a váltásra rászánjuk magunkat, felmerül a kérdés, hogy mihez kezdjünk meglévő ruháinkkal. A legrosszabb megoldás, ha ezek a darabok a szemétben landolnak, mert például egy bőrcipő lebomlási ideje 25–40 év is lehet, nem beszélve a műszálas, műanyagokat, gumit tartalmazó termékekről. Mit tehetünk akkor a megunt ruháinkkal?
Mindennek van helye

A másik kupacba került, használható állapotú ruhákat továbbosztjuk MEGY és MARAD kupacra. Nézzük meg, hogy az utóbbi két évben hordtuk-e az adott ruhadarabot, mert ha nem, akkor nagy valószínűséggel már nem is fogjuk, így ezek mindenképp a MEGY kupacba kerülnek.

Egy ilyen szelektálás után a megmaradt ruhadarabok biztosan olyanok lesznek, amelyeket szívesen hordunk, jól állnak, és jól érezzük benne magunkat.
Csere
Ráadásul a megunt ruhánk másnak kincs lehet. A ruhatárunkból kiselejtezett darabokat felajánlhatjuk segélyszervezeteknek, bár egy báli ruhával vagy egy kiskosztümmel nem biztos, hogy segíteni tudunk a rászorulóknak.

A Swappis filozófiája szerint: „Kinek ne lenne egy-egy régi darabja, amit ő maga már megunt, vagy soha nem is tetszett neki, de valaki más pont egy olyan színt vagy fazont keres, és kincsként hordaná újra. Minél többen adnak le ruhát, annál szélesebb a paletta, amiből válogathatunk, és közben még a pénztárcánknak is jót teszünk vele. Így mindenki nyer.”
