5 meglepő tipp a fiús anyukáknak

A modern világban, amikor a patriarchális társadalom szerkezete már lassan a múlté, joggal kérdezhetik a fiús anyukák, hogyan neveljék fel úgy gyermekeiket, hogy kiegyensúlyozott, érzelmeiket felvállaló, tisztelettudó és nyitott gondolkodású felnőtt férfiak legyenek.

A tudatos, szívvel érző és gondolkodó, erőszakmentes férfi tölti be manapság a hős szerepét, és ez már nem csak mese. A Weinstein-botrány óta a pszichológiai szakma felkapta annak a témáját, miként nevelhető a fiúgyermekekből a női nemet tisztelő, érzelmeiről, kétségeiről nyíltan beszélni tudó férfi. Az alábbi tippek jól jöhetnek a fiúgyermeküket egyedül nevelő, de akár minden fiús anyukának.

 

1. Szabályozzuk a tévénézésre és a videójátékra fordított időt!

A Boys Adrift (A fiúk lerohannak) című könyv szerzője, Leonard Sax pszichológus szerint a legjobb dolog, amit egy fiúgyermekért tehetünk, ha korlátozzuk a külvilágból érkező, őt ért erőszakos tartalmakat. A legújabb kutatások ugyanis bebizonyították, hogy minél több időt tölt egy fiú erőszakot tartalmazó videójátékokkal vagy filmek nézésével, annál inkább hanyatlik a szociális és empatikus készsége. Sőt, a videójátékok esetében még az erőszakmentes játékok is aláássák a szociális készségeket. Az erőszakot tartalmazó játékok pedig hosszútávon olyan karaktergyengeséghez vezethetnek, mint a hazudozás, a türelmetlenség, és a rejtett agresszió.

Tehát ajánljunk alternatív programokat a videójáték és a tévé helyett. Válasszunk ki tévéműsorokat, és ha azoknak vége, kapcsoljuk is ki a készüléket. A játékok esetében pedig szabjunk időbeli korlátokat, és rendkívül következetesen szakítsuk is meg a játékot azok lejárta után. Nyugodtan megbeszélhetjük a gyermekkel, hogy miért tesszük ezt, illetve arról is beszélhetünk vele, hogy mit látott a tévében, a játék során, az szerinte jó vagy rossz, mit érzett azzal kapcsolatban. A játék után menjünk ki a gyermekkel a szabadba, hogy láthassa a valós világot is, és mozgással levezethesse az energiáit.

 

2. Ne sulykoljuk a gyermekbe, hogy férfiaknak erősnek kell lenniük!

Tanítsuk meg inkább a női és férfi energiák és tulajdonságok elfogadására. Találjuk meg az egyensúlyt a maszkulin és feminin energiák között. A való világ így elég életre szóló lecke lesz a gyermeknek arról, hogyan kell erősnek maradni. Nekünk, anyaként nem ennek a megtanítása a feladatunk.

Nőként megtaníthatjuk inkább, hogyan lépjen kapcsolatba a világ női aspektusaival, hogyan tisztelje a természetet, más élőlényeket és a Földet. Tanítsuk meg otthonosan mozogni a természetben, rácsodálkozni a világ szépségeire. Fogadtassuk el velük érzékeny oldalukat azzal, hogy hagyjuk őket felfedezni azt. 

 

3. Hagyjuk, hogy átéljék a haragot!

Genevieve von Lob klinikai pszichológus, a Five Deep Breath: The Power of Mindful Parenting (Öt mély belégzés: a tudatos nevelés ereje) című könyv szerzője szerint, ha hagyjuk, hogy gyermekünk azt érezze, amit érez, és nem ítélkezünk felette, vagy nem fegyelmezzük azon nyomban, akkor a gyermek megismeri, kiismeri saját érzelmeit, és megtanul azokról beszélni is. Tehát meg tudja majd fogalmazni haragja okát, és ezáltal fel is tudja számolni azt. Haragot érezni teljesen természetes dolog, inkább azt tanítsuk meg a gyermeknek, hogy hogyan vezesse le azt. Például sporttal, írással vagy épp légzésgyakorlatokkal és meditációval. 

A fiúgyerekek csoportban kegyetlenek tudnak lenni egymással, nagy nyomás nehezedik emiatt a fiúkra. A gyermeknek emiatt szüksége lesz egy egészséges férfi modellre is, aki nem adja meg magát a kortársak nyomásának, sokkal inkább bízik magában, határozott véleménye van, tiszteli magát és a környezetét, kedvesen bánik a nőkkel. Ha az édesapa valamiért nincs jelen a fiúgyerek életében, akkor ez lehet egy erős egyéniségű férfi rokon vagy egy edző, akire felnéz a gyermek.

 

4.  Beszéljünk nyíltan a negatív tapasztalatainkról!

Merjünk nyíltan beszélni arról a fiúgyermekünkkel, ha korábban esetleg nőként valamilyen igazságtalanságot vagy elnyomást éltünk át. Magyarázzuk el neki, miként éreztük magunkat.

Természetesen ehhez a gyermeknek már nagyobbnak kell lennie. Okosan elmagyarázva egy kamasz már bele tudja magát képzelni mások helyzetébe. Például abba, milyen érzés lehet, ha szégyelljük a testünket, és a mai napig lépten-nyomon úgy ábrázolják a nőket, hogy szikével vagy photoshoppal eltörlik a ráncaikat, lefaragnak a csípőjükből, vagy feltöltik a mellüket. 

Vigyázzunk arra azonban, hogy ne keltsünk a gyermekben bűntudatot! Ne csoportosítsunk ti és mi-re. Inkább koncentráljunk arra, hogy minden individuum egyedi. Azzal, hogy nyíltan beszélünk ilyen dolgokról is, nyitottá és érzékennyé tesszük a gyermeket ezekre a témákra, így tudatosabbá is válik, és szabadon eldöntheti, neki mi a véleménye ezekről a kérdésekről. 

 

5. Kezdjük a nevelést magunkon!

A szülő a gyermek szemében követendő példa. Ahhoz, hogy a gyermek egészségesen éljen, mozogjon, kiegyensúlyozott legyen, és nyíltan kommunikálni tudjon, kell egy ugyanilyen környezet is, amelyből meríthet. Ha otthon nem ez veszi körül, magyarázhatunk neki bármit is. Sose felejtsük el, saját tetteink a gyermekünknek többet mondanak minden szónál. Ha mi is megengedjük magunknak a sebezhetőség állapotát, ugyanakkor együttérzőek, tettrekészek vagyunk, a másik ember iránt tisztelettel, szeretettel viseltetünk, és ezt látja a család férfitagjainál is, akkor gyermekünk követni fogja a jó példát.