2018-06-01
Indulnak a kincskeresők? – Bányászat a világűrben
Pár éve még csak álomnak tűnt, ha valaki arról beszélt, hogy bányászati vállalkozást akar indítani a világűrben. Ma már más a helyzet. Megvan hozzá a megfelelő technológia, és az elszántság sem hiányzik. Több magánvállalat fordult a hatóságokhoz, hogy engedélyt kapjon a Föld körüli térség ásványkincseinek kitermelésére. Mennyire kell komolyan venni őket? Milyen változásokat hozhat, ha beindul a kitermelés a légkörön kívül, a Holdon, vagy éppen a kisbolygók övezetében?
Mi, magyarok sem tudtunk ellenállni az űrkutatás varázsának. Elbűvölve bámultuk a képernyőt, amikor a hazai televízió megszakította az adását, és a lelkes bemondó bejelentette, hogy Farkas Bertalan személyében egy honfitársunk is feljutott a kozmoszba.
A nagy lelkesedés azonban nem tartott túl sokáig. A nyolcvanas-kilencvenes évekre megritkultak a nagyszabású vállalkozások. Már rég nem járt újra ember a Holdon, a Föld körül keringő űrállomások személyzete pedig inkább csak unalmas rutinfeladatokat végzett el ahelyett, hogy látványos felfedezésekkel, hátborzongató kalandokkal nyűgözték volna le a közvéleményt. Úgy tűnt, hogy az emberiséget sokkal inkább érdeklik a lenti világ dolgai, mint a légkörön túli csodák.
Korábban szinte kizárólag államok foglalkoztak űrkutatással. Igazi ritkaságnak számított, ha egy-egy magánvállalat is megpróbált elcsípni magának néhány apró morzsát. A kozmosz meghódítása iszonyatos költségekkel járt. Sok millió dollárba vagy rubelbe került akár csak egyetlen óriásrakéta megépítése és fellövése is. A különféle államkincstárak ellenőrei mind gyakrabban morogtak amiatt, hogy az így elköltött pénzt más területeken sokkal hatékonyabban be lehetett volna fektetni.
A változás pillanata akkor köszöntött be, amikor magáncégek is bekapcsolódtak az űrkutatásba. Mind több dörzsölt üzletember ismerte fel, hogy a kozmosz meghódítása nem valamilyen feneketlen kút, amibe talicskaszám kell önteni a pénzt. Éppen ellenkezőleg: az Armadillo Aerospace, a Blue Origin, a Space Adventures, a SpaceX, a Virgin Galactic vagy a Boeing vezetői megszimatolták a hatalmas üzlet lehetőségét. Ma már teljesen hétköznapi dolognak számít, hogy magáncégek űrhajói juttatják el az utánpótlást és a felszerelést a Nemzetközi Űrállomásra.
Lassacskán előkészítik az űrturizmust is, lehetővé téve ezzel, hogy az igazán gazdag érdeklődők rövid időre kilépjenek a légkörből, és a világűrben élvezzék a súlytalanság állapotát. A legnagyobb üzletet azonban valószínűleg nem a bolygóközi idegenforgalom jelenti majd, hanem a bányászat. Ebben ugyanis sokkal több pénz rejlik.
Az űr meghódítása elképzelhetetlen erős ipari alapok nélkül. Rakétával egy vagyonba kerül bármit is feljuttatni bolygó körüli pályára. Embertömegek csak akkor élhetnek űrállomásokon, a Hold bázisain, vagy éppenséggel a Marson, ha sikerül megoldani az olcsó ellátásukat. Ehhez elképesztő mennyiségű fémre, építőanyagra, ezenkívül pedig oxigénre és vízre van szükség.
Ugyanakkor persze nem elengedhetetlen, hogy például termőföldet, vagy vasat és acélt szállítsunk a földi ipari központokból a távoli bázisokra. Az élethez elengedhetetlen dolgok ugyanis ott vannak a leendő űrvárosokhoz sokkal közelebb, a Holdon és a kisbolygókon. Ha a kutatók megtalálják a fent rejtőző ásványokat, nyersanyagokat, akkor ezekre támaszkodva sokkal olcsóbban lehet tudományos állomásokat és lakóbázisokat építeni, mintha a Földről lőnénk fel méregdrágán minden ezekhez szükséges alapanyagot.
Ebben a pillanatban még egyetlen cég sincs, aminek lennének konkrét munkatapasztalatai az űrbányászat területén. Ez azonban gyorsan megváltozhat, mert több vállalat, például az amerikai Moon Express vagy a luxemburgi Planetary Resources is javában készül a nagy áttörésre. Első lépésként a kisbolygókat akarják alaposabban megvizsgálni. Arra számítanak, hogy nemesfémeket, platinát, nikkelt, vagy éppen kobaltot találhatnak odafent, mégpedig elképesztő mennyiségben, akár több millió tonnás telepekben. Az eddigi vizsgálatok alátámasztják a derűlátó jóslatokat, a Föld erőforrásai eltörpülnek a kozmosz kincsei mellett.
Természetesen még számos technikai kérdésre kell választ adni, mielőtt beindulhatna a termelés. A magáncégek lelkesedése valamennyire átragadt a nagyhatalmak űrkutatási ügynökségeire is. Közös erővel akár tíz év alatt elháríthatják a még meglévő nehézségeket, így 2030 táján már be is indulhat a termelés.
Vajon mi jut el mindebből elsőként a lenti világba? A válasz meglepő. A magas szállítási költségek miatt csakis értékes dolgokat éri meg lehozni. Az első, űrben készült dolgok így valószínűleg űrplatinából vagy a kisbolygókon összegyűjtött aranyból készült ékszerek lesznek. Elképzelhető az is, hogy húsz év múlva a jegygyűrűkön is holdgyémántok vagy marsi drágakövek fognak csillogni.