Füst a szemében… – Cseh Tamás története és dalai

Születtem Magyarországon, Légy ma gyerek, Csönded vagyok, Meztelen ember, Minden álmomban és persze a felejthetetlen Eszembe jutottál. A kultúra, az irodalom és az elgondolkodtató dalszövegek rajongói jól ismerik ezeket a dalokat. Egy olyan páratlan, zenei karrier emlékei, amelyik 1970-ben kezdődött, és a hatóságok rosszallása dacára évtizedeken át tartott. Előadójuk, Cseh Tamás 80 évvel ezelőtt született.

Szeptember 20-án a MOM Kulturális Központban tartanak különleges zenei-irodalmi megemlékezést, meghitt hangulatú születésnapot az elhunyt művész barátai és rajongói. Bérczes László Beszélgetőkönyve jó kiindulási pont ahhoz, hogy a szemünk láttára elevenedjen meg Cseh Tamás élettörténete. Ráadásul e korképet több mint húsz klasszikus dal foglalja keretbe.

 

Miért ez a különös cím?

A Cseh Tamás 80. születésnapjáról megemlékező program különleges címet kapott: „Füst a szemében – Cseh Tamás története és dalai”. Ahhoz, hogy megfejthessük, mire utal a cím első fele, képzeletben útra kell kelnünk a múlt század hatvanas éveibe, hogy megismerkedhessünk a Bakonyban őshonos indián törzsek tagjaival.

Akkoriban nemes vademberek éltek a magyar bércek között, a Gellért-hegyen bukkantak fel, gyorsan meghódították a Vértest, majd az igazi hazájuk a Bakony lett. Jókedvű középiskolások szerveztek maguknak kéthetes szabad táborozást a gyönyörű környezetben. Cseh Tamás, a „magyar indián” az első pillanattól közéjük tartozott. Az indiánkaland évekre szóló élményekkel ajándékozta meg. Az amerikai őslakosok életmódját felidéző közösségek minden tagja kapott „igazi” indián nevet. Cseh Tamást „Füst a szemében”-nek hívták. Az előadás címe e romantikus kalandnak is emléket állít.

 

Egy különös korszak gyermekei

A múlt század hetvenes évei a magyar kulturális élet egyik legizgalmasabb korszakának számítanak. A szigorú ideológia és a mindenkit szemmel tartó hatóságok árnyékában olyan értékek születtek, amelyek a cenzúrával dacolva eljutottak az akkori fiatalok jelentős részéhez. Cseh Tamás és a barátai, Bereményi Géza, Kecskeméti Gábor, Márta István és Novák János nem lehetett annyira ismert, mint azoknak az együtteseknek a tagjai, akiket támogatott a szocialista államhatalom. Gyanúsak voltak, mert nem csupán szórakoztatni akarták a fiatalokat, hanem dalaikkal az élet értelmét keresték és megpróbálták gondolkodásra késztetni a hallgatóságukat. A kulturális élet irányítóinak ez nem annyira tetszett.

Cseh Tamás hosszú utat tett meg szülőhelyéről, a Bakáts térről az országos hírnévig. 1943-ban született. A zenét, az éneklést egy Fejér megyei faluban szerette meg, 1956-ig ugyanis Tordason élt a családja. A muzsikálás felé végzős gimnazistaként indulhatott el. A nagyszüleitől kapott gitárt ajándékba, majd megérezte a hatvanas évek pezsgését és megalapította az első saját együttesét. Szeretett volna továbbtanulni, ehelyett segédmunkásként kellett dolgoznia. Ekkoriban jelentették fel először a „jóakarói”.

Gyűlölte az akkori politikai rendszert, ezért hátat fordított Budapestnek. Később nevelőtanár lett egy szakmunkásképzőben, majd Egerben sikerült diplomát szereznie. A szürke hétköznapokból a bakonyi indiánok között talált menedéket. Végül egy új évtized kapujában egy barátságnak köszönhette, hogy az önmagát kereső fiatalemberből a hazai zenei élet meghatározó alakja lehetett.

 

Ragyogó fények – töprengő gondolatok

Bereményi Géza 1970-ben találkozott Tamással. Több száz dalt írtak közösen, ám ezek nagy részét sokáig senkinek nem merték megmutatni, mert féltek az államhatalomtól. A nagy áttörést Jancsó Miklós filmje, a Még kér a nép jelentette. Mozilátogatók százezrei figyeltek fel Cseh Tamás tehetségére.

Egyre többször léphetett fel koncerteken, sőt színházakban. A hangja felcsendült a televízióban is. Az évtized második felében több nagylemeze is született. Ezek érzelmes, elgondolkodtató dalai nem jutottak el olyan széles tömegekhez, mint a korszak diszkóslágerei, ám különleges hangulatukkal, mondanivalójukkal elbűvölték a fiatalok jelentős részét. A nyolcvanas években is sokat szerepelt, új albumai jelentek meg.

A rendszerváltást követően megkapta azt az elismerést, amire az előző rendszerben nem számíthatott. Elhalmozták díjakkal, bejárta az országot és még film is készült róla. 2006-ban immár Kossuth-díjas művészként tartotta meg utolsó önálló koncertjét.

Súlyosan megbetegedett, ám még ekkor is volt ereje arra, hogy segítsen elkészíteni a szeptember 20-i előadás alapjául szolgáló Beszélgetőkönyvet. Halála megdöbbentette a rajongóit. Kerületünkben, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, ám Cseh Tamás emléke továbbra is él, és dalait ma már az interneten is megtaláljuk.

A szeptember 20-ai előadásra Hegyvidék Kultkuponnal tízszázalékos kedvezménnyel lehet jegyet venni.