Honthy Hanna Csárdáskirálynő, az operett csillaga a Hegyvidéken

Honthy Hanna Kossuth-díjas magyar színész 130 éve született, 1893-ban Budapesten, Hügel János nyomdász és Hanrich Emma varrónő lányaként. Gyermekkorát az erzsébetvárosi Nefelejcs utcában töltötte, és már 10 évesen az Opera balettiskolájában tanult.

Később egy gazdag mecénás támogatásával magánúton végezte színi tanulmányait Rákosi Szidi, majd Bárdi Ödön tanítványaként, később a világhírű tenorista, Anthes György is tanította énekelni. Tehetsége mellett rendkívüli szorgalommal és elszántsággal küzdött azért, hogy a magyar színjátszásban méltó szerephez jusson. A sok befektetett munka és tanulás hamar meghozta számára a sikert. 

 

Ünnepelt primadonna

 

Kezdetben a Népopera társulatában lépett fel, majd különböző budapesti színházakban kapott szerződést, úgymint a Vígszínház, a Revü Színház, a Blaha Lujza Színház, a Király Színház és a Belvárosi Színház. Igazi áttörést A bajadér című operett hozott számára, amelyben a kor ünnepelt primadonnájával, Fedák Sárival játszott. Ettől kezdve lett igazán ismert Budapesten. Az évek során jó néhány operettben és daljátékban lépett fel, és nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is hatalmas sikereket ért el. 

Mint ünnepelt primadonna, rengeteg összejövetelt és kerti partit tartott, amelyek közül több a hegyvidéki Istenhegyi úton lévő villában volt. Az egyik ilyen összejövetelről beszámolt a Szinházi Magazin 1939 júliusában, ahol az is kiderült, hogy jobban szerettek férfiak nélkül ünnepelni az ottani hölgyek. 

„Mint hajdanában a véres kardot, úgy hordozták körül most is a kétnyári színházban Honthy Hanna meghívóját, amely szól a következőképpen: »Édes Szívem! Nyár van és mi tagadás, meleg. Végy erőt magadon, húzd fel legszebb dirndlidet és hétfőn baktass fel hozzám az Istenhegyi útra. (Gavallér nem kelt)« És miként hajdanában Buda felé, úgy most is megindult a sereg Honthy villájába, ahol az előreküldött kémek jelentése szerint: bő kuglóf és kávézsákmány várja az érkezőt.”

A korabeli cikk úgy mutatja be az összejövetelt, mintha az egész egy háború lenne, és a szembenálló felek – vagyis a beszélgetőtársak – csak a közös ellenség miatt álltak volna végül össze. A cikk így folytatta: „A második félidő már kissé zavarosabb képet mutat, mert a két hadtest szereplői összekeveredtek, azaz békét kötöttek és megerősített állásukból támadást intéztek a jelen nem lévő, ősi ellenség ellen, akit a természetrajzkönyvben úgy jelölnek: »a hímnem«. Pillanatokon belül egyöntetű és összehangolt lett a társalgás. Ha a szóban forgó neveket le akarnánk írni, megkönnyíthetnénk munkánkat azzal, hogy a naptár idevonatkozó feljegyzéseit helyettesítenénk be. Egyszóval: mindenki szidta a férfiakat. A vitában csak a háziasszony nem vett részt […]

Minket is megkínált magasütésű kuglóffal és reméljük, nem sértődik meg, ha azt mondjuk: nehéz lenne elbírálni, hogy háziasszonynak vagy színésznőnek jobb-e? A társaság hangulatmestere Kiss Manyi volt. Játszóruhában jelent meg, úgy, hogy maximálisan hat, de legfeljebb hétévesnek gondolhattuk. Fejes és Somogyi, a két elválaszthatatlan barátnő később titokzatos suttogásba kezdett. A suttogás következményeként a »szigorúan nőknek« rendezett dirndli-partyra befutott az örök ellenségből egy példány: Delly Ferenc. Egy ideig farkasszemet néztek vele, aztán addig nézték, míg lassan békülékenyebb lett a hangulat és »már úgy is kibeszéltük magunkat« sóhajtással befogadták maguk közé. De múlik az idő, be kell menni a színházba. A dirndli-party résztvevői szétszéledtek és Honthy, mint háziasszony — ahogy az a jó kapitányhoz illik — utolsónak hagyja el a fedélzetet, hogy estére a kitűnő háziasszonyból a kitűnőszínésznővé váljék.”

A következő években is több helyen olvashatjuk, hogy Honthy Hanna Istenhegyi úti villájához vonult az egész színésztársulat mulatozni, később a szintén hegyvidéki Deres utcai villájában élt.

A Deres utcai otthonát harmadik férje, Rácz László 1940-ben építtette Péter Sándor építésszel. Ebben a házban élt 1941-től egészen haláláig, az 1970-es évek végéig, ami szintén sok összejövetel és portréfotózás színtere volt.

 

A Csárdáskirálynő

 

A második világháború után, túl az ötvenen, búcsút kellett mondania a hivatalos primadonnaszerepeknek, és a korai nyugdíjazása is felmerült, de Gáspár Margit szerződtette a Fővárosi Operettszínházhoz, ahol átírták számára a Luxemburg grófja szövegkönyvét.

Ennek köszönhetően ismét főszereplőként léphetett elő Madame Fleury szerepében. Honthy Hanna a „grande dame” szerepkörben teljesen megújult, és még több mint 25 évig volt a színpadon. A legnagyobb sikerét azonban a szintén a kedvéért átírt operett, a Csárdáskirálynő hozta meg, amit nem lehetett levenni a műsorról, és több mint 1500-szor adták elő. 

Honthy Hanna háromszor házasodott meg, de igazából a színháznak élt, ahol a színpadon valódi csodát teremtett. Rendkívüli színészi tehetségével és mély szakmai tudásával varázslatos atmoszférát hozott létre, amely magával ragadta a nézőket. A színpadi tér minden zugát ismerte, és pontosan tudta, mikor kell a közönség elé lépnie, hogy a legnagyobb tapsot kapja. Estéről estére képes volt a nézőket egy gyönyörű álomvilágba vezetni. 

Nemcsak hazánkban, hanem szerte Európában is elismerték tehetségét. Telt házas előadásokon lépett fel többek között Angliában, Ausztriában, Franciaországban és Olaszországban, de még az Egyesült Államok és Kanada közönsége is megismerhette ragyogó alakításait. Még 70 éves korában is énekórákra járt, és a 80. születésnapján is fellépett, természetesen a Csárdáskirálynőben. 

 

A művésznő iránti érdeklődés egészen haláláig töretlen volt, és nagyon sok cikk készült vele a hegyvidéki Deres utcai villájában. A művésznő 85 éves korában halt meg 1978 decemberében, sírja a kerületi Farkasréti temetőben található. Emlékét 2016 óta őrzi egy egész alakos szobor a Budapesti Operettszínházban, ahol minden évben átadják az emlékére 2017-ben alapított Honthy-díjat is.