Repülő autó – van értelme?

Az emberiség alig több mint egy évszázada került a gépjárművek bűvkörébe. Az „önmagától járó masina”, a belsőégésű, majd később elektromos vagy hibrid motorral meghajtott autó gyorsan a mindennapi életünk szerves része lett. Sokan el sem tudnák képzelni autó nélkül az életüket. Az évente megrendezett kiállításokra százezrek zarándokolnak el, a nagy autóversenyeket pedig milliók követik izgatottan a televízió képernyője előtt ülve.

 

Nem fenékig tejföl

A robbanómotoros járművek elterjedése ugyanakkor komoly problémákat is hozott magával. A múlt század első néhány évtizede alatt semmivé foszlott a „régi, jó világ”, tömegek keltek útra, az utcákról eltűntek a lovaskocsik, a hintók, a konflisok, és megjelentek az autók, majd számuk fokozódásával a közlekedési dugók is.. Mindezen kedvezőtlen változásokért persze nem lenne helyes egyedül az autózást hibáztatni.

Az viszont tagadhatatlan, hogy a kocsik alapvetően, talán visszavonhatatlanul megváltoztatták az életünket. A fejlettebb országokban ma már minden családban akad egy vagy éppen több ilyen jármű, a szegényebb földrészeken pedig a jólét igazi jele, ha valakinek van egy nem túl öreg motorkerékpárja.

A motorizáció az egyik oldalon a technikai fejlődés ösztönzője lett, másfelől viszont napjainkban az egyik legkomolyabb környezetszennyező tényező. Ráadásul lassan, de biztosan elhalványult az autóvezetők öröme is. Olyan sok az autó az utakon, olyan szörnyűek a dugók, hogy ma már nem lehet hódolni a kötetlen száguldás élményének. De hová meneküljön az, aki nem szeretné elviselni maga körül az arctalan tömeget? Aki nem akar reggel és este is órákat dühöngeni a csigalassúsággal haladó csúcsforgalomban?

A választ a magasban kell keresni! 

 

Régi szép álom

2008-ban a népszerű Popular Science magazin komoly cikksorozatot szentelt a repülő autók témájának. Ebből kiderült, hogy Amerikában ma már valóságos szállóige az ingerült kifakadás: „Hol vannak a repülő autók?” Merthogy a fantasztikus filmek és a regények azt ígérték, a XXI. század hajnalán ilyen csodaautókban repkedhetünk. Ma még hiába nézünk fel a fák koronája fölé, pár repülőt és nagy ritkán felbukkanó helikoptert leszámítva üres az égbolt. Egyelőre csak a prototípusok kifejlesztésénél tartunk, még nincsenek sorozatban gyártott, elérhető árú típusok. 

A repülő autó álma nem újkeletű. A híres Henry Ford már 1926-ban előállt egy együléses repülő jármű terveivel. A Sky Flivver inkább repülőgép volt, mint automobil, de így is felhívta egy egész nemzedék figyelmét arra, hogy milyen jó lenne, ha léteznének futószalagon előállított, olcsó és megbízható égi járművek.

Az azóta eltelt idő alatt sem változtak meg a siker feltételei; a repülő autótól elvárás, hogy üzembiztos, kedvező árú és nagy mennyiségben hozzáférhető legyen. Ford szilárdan hitt abban, hogy csak évtizedek kérdése, és a gyárai légi autókat is készítenek majd. Az egyik legismertebb korai modell a Volante Tri-Athodyne volt. Tíz évvel később az amerikai Hiller Helicopters cég kísérletezett légi autókkal. Ők egy egész járműcsaládot akartak kifejleszteni. Az USA hadserege repülő jeepeket akart hadrendbe állítani. A korszak olyan neves cégei kezdtek fejlesztőmunkába, mint a Chrysler, a Curtiss-Wright és a Piasecki Aircraft.

Napjainkban a lelkes kisebb cégek a fejlesztés úttörői. A pozsonyi AeroMobil mérnökei már egészen odáig eljutottak, hogy autójuk megkapta az ultrakönnyű repülőgépek forgalmi engedélyét. A cég azt reméli, hogy Stefan Klein mérnök, mint az első kereskedelmi forgalomba kerülő repülő autó atyja kerül be a technika krónikájába. A maximálisan 750 kilométeres út megtételére alkalmas kocsi nem lesz olcsó mulatság! Várhatóan 1,2 millió és 1,5 millió euró közötti áron kerül forgalomba a közeli jövőben.

Más cégek is ott loholnak a pozsonyiak nyomában: az Urban Aeronautics az X-Hawkot, a Terrafugia a Transitiont, a Moller a Skycar M400-at, a MACRO Industries, Inc pedig a SkyRider X2R-t fejlesztik. Nagyon izgalmas a helyzet, mert több kormány – például a francia, a kínai, a japán, az orosz – is támogatja nyíltan vagy éppenséggel a színfalak mögött az ilyen kutatásokat. A hazai fejlesztőket a légi motorkerékpárok is érdeklik. Nagy figyelem övezi a magyar Flike programot. Ennek résztvevői egy trikopterként működő égi motorkerékpárral akarnak sikert elérni itthon és a világpiacon.

 

Mi az előnye?

Aki repülő autót vezet, az olyan szabad lehet, mint az első úrvezetők voltak száz esztendeje. A magasban nincsenek dugók, nincsen zsúfoltság. Könnyen és gyorsan eljuthatunk háztól-házig. Míg odalent, a tömegben másfél óra is lehet, hogy reggel beérjünk a munkahelyünkre, addig az égen suhanva tizenöt perc alatt megtehetjük ezt a távolságot. Járművünk motorja csak húsz percig működik, és így sokkal kevesebb káros anyagot termel, mint lent araszolva másfél óra alatt. Többé nem kell idegeskednünk, stresszelnünk. Nem okozhat gondot, hogy egy lezárt út miatt elkésünk egy fontos megbeszélésről. Időben odaérünk a fodrászhoz, vagy a gyerekekért a napközibe.

Végezetül pedig ott van még egy nagyon fontos lélektani tényező: a presztízs. Mindenki szereti, ha felnéznek rá. Ez a repülő autók esetén átvitt értelemben, de szó szerint is igaz.

Még egy jó darabig igazi kiváltság lesz, ha valaki a magasban vezethet egy szárnyas csodagépet. A fiatalok ábrándos szemmel követik tekintetükkel az elsuhanó lebegő autókat, és arról ábrándoznak, hogy egy szép napon ők is beülhetnek egy ilyenbe.

Ráadásul ez az álom nem is olyan sokára valóra válhat. Gyermekeink nemzedéke számára talán ugyanolyan természetes lesz a „légautózás”, mint nekünk az, hogy reggelente beülhetünk a kocsinkba.

Van azonban mindezeken felül egy dolog, amivel nem nagyon foglalkoztak a külföldi jövőkutatók: milyenek lesznek a repülő autók korának közlekedési rendőrei? Hol fognak elbújni, amikor a gyorshajtókat lesik? A bárányfelhők mögé? Ha pedig leintenek egy gyanús kocsit, hogy állnak oda a letekert ablak mellé? Vagy a sofőrnek odafönt is illik kiszállnia? Lehetséges, hogy a lebegő autók kifejlesztése előtt először még derék rendőreink számára kell feltalálni a rakétás hátizsákot?