2018-08-02
Saláta és időgép – egy nagy áttörés küszöbén állunk?

Az ember már nagyon régóta álmodik arról, hogy lerázza magáról az idő bilincseit. Tudományos-fantasztikus filmek és könyvek tucatjai szólnak időgépekről, és az ezeket használó vakmerő tudósokról, utazókról. Napjaink csúcstechnológiájának köszönhetően egy parányi lépéssel közelebb kerültünk a nagy álom valóra válásához. Elkészült az első olyan algoritmus, amelyik néhány percnyire előre lát az időben. Igaz, egyelőre csak a salátakészítéssel kapcsolatban!
Ahhoz pedig nem férhet kétség, hogy ha lehetséges volna kiszabadulni az idő bilincséből, hétköznapi életünk nagymértékben megváltozna. Ehhez talán nem is lenne szükség olyan időmasinára, ami a fizikai valóságunkban átrepít egy másik korszakba. Elég volna egy parányi kulcslyuk, vagy egy időablak, amin keresztül átkukucskálhatnánk a múltba, esetleg a jövőbe. Nem csoda, ha ez utóbbi felvetésen elgondolkozva esetleg önnek is a jövő heti lottószámok jutnak az eszébe.

Eszük ágában sem volt időgépet készíteni, hanem az érdekelte őket, hogyan lehet megjósolni az emberi viselkedés alakulását. Az új szoftver néhány percnyi távlatban hátborzongató pontossággal képes erre. A bonni kutatók algoritmusa először „megnézett” számos, salátakészítéssel kapcsolatos videofelvételt. Ebből megtanulta, hogy az emberek általában milyen lépésekkel készítik el az ételt. A kísérletezés következő fázisában a program megfigyelt egy salátakészítőt, és megmondta, hogy mik lesznek a következő lépései. Az előkészítő fázisban negyven, egyenként hat perces videofelvételt mutattak az algoritmusnak. Ezek mindegyike húsz, egymást követő lépésből állt.
Az algoritmus megfigyelte, hogy mi a legjellegzetesebb menetrend ,és azt is, hogy az egyes fázisok mennyi ideig tartanak. A kutatók ezt követően olyan videókat vetítettek le, amelyeket a program korábban még nem látott. A „jós számítógép” csak a filmek első perceit láthatta, majd pedig meg kellett mondania, hogy a különböző szakácsok pontosan mit fognak csinálni. A kutatás következő fázisában arra akarják megtanítani a programot, hogy ne csak néhány percre, de akár egy-két órára is előrelásson a jövőbe.
A tudósok tisztában vannak azzal, hogy a jövőbe pillantó programjukkal még csupán egy hosszú folyamat legelején állnak. Egyelőre nem létezik olyan technológia, amelyik képes volna megmondani, hogyan viselkedik az egyes ember egy óra múlva, holnap reggel, vagy a jövő héten. Gallék rövidtávú előrejelzései ugyan meglepően találónak bizonyultak, de a prognózisok pontossága egyre csökkent, ahogy távolabbra próbáltak pillantani az időben.

Nagy kérdés, hogy az ilyenfajta kutatások előnyt vagy fenyegetést jelentenek-e az átlagember számára. A bűnmegelőzés szempontjából nem lenne éppen rossz, ha pontosan meg lehetne jósolni, ki akar valamilyen bűncselekményt elkövetni. Ezzel emberéleteket lehetne megmenteni, hiszen a kellő időben letartóztatott gyilkos vagy terrorista nem tudja majd ártatlanok vérét ontani. Ugyanakkor, ha egy ilyen „érett” technológia rossz kezekbe kerül, akkor komolyan veszélyeztetheti emberi jogainkat és személyes szabadságunkat. Egy elnyomó rendszer fegyvernek használhatná fel különböző csoportok és egyének ellen. Az is kényes kérdés, hogyan változnának meg a reklámok, ha a marketingesek egész pontosan meg tudnák jósolni, hogyan viselkedik az egyes lehetséges vásárló.
Mindezektől azonban egyelőre nem kell tartanunk, mert a számítógépes viselkedés előrejelzés még csak gyerekcipőben jár. A világon azonban számos helyen folynak ilyen kutatások, mivel az eredményeit ugyanúgy felhasználhatják az állami szervek, mint a nagyobb piaci befolyásra törekvő óriásvállalatok.