Hihetünk a szemünknek? – Jönnek az élethű hologramok

Manapság már a tévé képernyője előtt ülve sem lehetünk biztosak abban, hogy egy ünnepelt híresség tényleg ott ül-e a stúdióban, vagy máshonnan jelentkezik be.
 

Az idei nyár egyik legfontosabb sporteseménye a labdarúgó világbajnokság volt. A belga La Une tévécsatorna nézői örömmel értesültek arról, hogy a brazil válogatott elleni mérkőzést követően egyik nagy kedvencük, Adam Hazard mesélni fog az élményeiről.

Amikor megkezdődött a műsor, a legtöbben nem is figyeltek fel egy érdekes furcsaságra. A beszélgetést egy hazai stúdióból adták le, a piros sportmezt viselő Hazard viszont a távoli Kazanyban volt. A látszólagos ellentmondás szó szerint látszólagos volt. A kiváló sportoló ugyanis a kivívott győzelem után nem a maga testi valóságában, hanem térhatású hologramként jelent meg a műsorvezetők előtt.

Az, hogy ez a technológia egyáltalán létezik, egy nagyszerű magyar tudósnak köszönhető.

 

Az egész megragadása

A mai emberek számára a holográfia nem ismeretlen jelenség. A tudományos-fantasztikus filmekben gyakran látunk térhatású képeket kivetítő kommunikációs eszközöket. Klasszikus példa erre, ahogy a legkorábbi Csillagok háborúja filmben a kis robot az ifjú főszereplő elé vetíti ki az elrabolt hercegnő üzenetét.

Ilyenfajta berendezésekről évtizedeken át csak álmodozhattak a tudományos felfedezések rajongói. Az elmúlt időszakban azonban több jelentős áttörésre is sor került, nem utolsósorban azért, mert a szórakoztatóipar felismerte, milyen hatalmas üzleti lehetőség rejtőzik az elhunyt sztárok, például Elvis Presley, Roy Orbison vagy Michael Jackson „feltámasztásában”. Előfordult, hogy egy énekesnek, például Tupac Shakurnak csak egy alkalommal szerveztek virtuális fellépést, míg mások esetén egész koncertsorozatokról is szó esik.

Az ilyen híres énekesek nevét mindenki ismeri szerte a világon, azt viszont sajnálatos módon jóval kevesebben tudják, hogy egy nagyszerű magyar tudós, a Nobel-díjas Gábor Dénes nélkül nem láthatnánk újra a színpadon, a koncerteken a hírességeket. A budapesti születésű fizikus, gépészmérnök az elektromosság területén is jelentős eredményeket ért el. Tanult többek között a budapesti és a berlini műszaki egyetemen is.

Az első világháborúban az olasz fronton harcolt, majd a húszas években megismerkedett Albert Einsteinnel is. A nácik előretörése miatt kénytelen volt távozni, és 1934-ben Angliában talált új otthonra. A negyvenes években itt dolgozta ki a holográfia alapjait. 
 

Majdnem három évtizeddel később Nobel-díjjal jutalmazták a munkásságát. A britek hálásak voltak a páratlanul tehetséges tudósnak, és elhalmozták kitüntetésekkel. Nevét Londonban ugyanúgy emléktábla őrzi, mint budapesti otthona és egykori iskolája falán.

A holográfia szót azért választotta, mert úgy vélte, hogy a módszer kiváló a dolgok egészének leírására. Az ilyen képek ugyanis alkalmasak arra is, hogy rendkívül sok információt tároljanak velük. Az eljárás a fény hullámtermészetén alapul. Kezdetben csupán tárgyakról sikerült térhatású képet létrehozni, Gábor Dénes módszerét azonban továbbfejlesztették, és lézersugarakkal kombinálták. A mind fejlettebb eljárások lehetővé tették, hogy felvételek készüljenek mozgó dolgokról, élőlényekről és természetesen emberekről is.

 

Sokoldalúan felhasználható

A legegyszerűbb hologramokkal a bankkártyákon, vagy például a CD-k matricáin találkozhatunk. Remekül alkalmasak az eredetiség bizonyítására, mivel nagyon nehéz hamisítani őket. Nem csoda, hogy világszerte mind jobban elterjedtek az olyan bankjegyek, amelyeken már hologram is található. Komoly kutatások folynak azért, hogy az eljárást felhasználják arra, amire eredetileg Gábor Dénes is szánta, vagyis az információ tárolására. Alkalmazzák a rendkívül rövid idő alatt lezajló jelenségek elemzése során is. Igen nagy mélységélességű, ultragyors fényképeket lehet készíteni például robbanásokról, vagy a repülő puskagolyó mozgásáról. A legnépszerűbb felhasználási mód azonban mégiscsak a körbejárható, háromdimenziósnak tűnő képek megalkotása. A filmgyártás is kísérletezik holografikus filmekkel.

 

Egy új világ kapujában

A belgiumi Hazard-interjút azonban nem hagyományos holografikus eljárással készítették. A grafikai megjelenítéssel foglalkozó cégek „teleportálásnak” nevezik azt a módszert, amikor, hasonlóan a leglátványosabb filmek trükkjeihez, a valóságot „kiegészítve” idézik meg az interjú alanyát. A közreműködő cégek, a belga Dreamwall, a török Zero Density és az amerikai Epic Games vezetői úgy érzik, az alkalmazott módszerek előtt óriási jövő áll.

A jelenlegi legfontosabb feladatuk, hogy kidolgozzák, miként lehetne olcsóbbá tenni az eljárást, mert akkor fiatal filmesek egész nemzedéke kezdhet ilyen virtuális interjúk készítésébe. A beszélgetés Hazarddal rendkívül gondos előkészítést igényelt, és nem lehetett volna megvalósítani a komoly cégek nagy gyakorlattal rendelkező szakembergárdája nélkül. Oda kellett figyelni többek között arra is, hogy gond nélkül működjön a műholdas összeköttetés.

Elképzelhető, hogy az alkalmazott eljárás letisztulása után mindennapi életünk számos területén találkozhatunk ilyen, háromdimenziósnak tűnő képekkel. Akkor majd tényleg komoly kihívást jelent eldönteni, hogy a valóságot látjuk-e, vagy pedig egy szép virtuális tündérmesét.