Tavaszi csokor – irodalmi válogatás

Mostanában már egyre többször fordul elő, hogy nem csak délidőben ragyog a kék égbolton a nap. Mindenki igyekszik elfeledkezni arról, hogy az előző hónapban a szeszélyes április igencsak rászolgálva rossz hírére, dermesztő szelekkel, és helyenként térdig érő hóval csúnyán megtréfált minket. A kellemetlen élmények elfelejtésében sokat segíthet, ha kézbe vesszük kedvenc versesköteteinket, például napnyugtakor, amikor minden varázslatos rózsaszín-arany árnyalatú, letelepszünk kedvenc fotelünkbe, és egy csésze finom teát kortyolgatva átadjuk magunkat az irodalom élvezetének. Csokorba gyűjtöttünk néhány szép verset és idézetet. 

 

Kezdjük egy halhatatlan klasszikussal, William Shakespeare Rómeó és Júliájával:

 

„A piperés Tavasz - megannyi ringó

Szép lány között, aki akár a bimbó.

Nézd mindjüket, figyeld, ne légy te rest,

S ki legkülönb köztük, csak azt szeresd.”

 

Tornóczi Köles Ildikó felfedezi a természetfölötti szépséget is az élet megújulásában. Egy mesebeli világ elevenedik meg a Tavasztündér című versében:

 

„Aranyhaja libben

holdsugár tükrében,

Tavasztündér táncol,

csillagfényes éjben.

 

Lágy, selymes hangja

bűvöli a tájat,

dallamára langyos szél

ringatja a nádat.”

 

 

Várnai Zseni a Csodák csodája című költeményében nagyszerűen megragadta a tavaszi zsongás boldog pillanatait:

 

„Tavasszal mindig arra gondolok,

hogy a fűszálak milyen boldogok:

újjászületnek, és a bogarak,

azok is mindig zsonganak,

a madárdal is mindig ugyanaz,

újjá teremti őket a tavasz.”

 

A nagyszerű orosz írót és költőt, Puskint az újjászületés és a vágyakozás gondolata ihlette meg, amikor ezeket a sorokat írta az Anyeginben:

 

„A földbe hullott mag is kikel,

Ha a tavasz rálehel.

Vágytól rég búra vált a kedve,

Már rég hevült s ábrándozott,

Végzetes italt szomjazott:

Fiatal keble rég epedve

Hordozta gyötrő vágyait,

S várt, várt a lelke… valakit.”

Szabó Lőrinc felfigyelt a tavasz és a szerelem erős kapcsolatára. Ezt írta a Veszett sugárban:

 

„Hagyj el, kis lepkém, drága szerelmem,

így fény maradsz vakult egemen:

egy kis fény, tavasz, kék lobogás,

édes tündérhegedű zokogás –

vesztett sugár, de végre égi jel,

hisz magam engedtelek el!”

 

 

Juhász Gyula a Dal című versében viszont nem feledkezik meg az idő múlásáról sem:

 

„Tavaszi szél száll, rügy bimbója pattan,

Valami kászálódik e tavaszban,

Ilyenkor sírnak gyantát fiatal fák,

Ilyenkor fáj az elmúlt fiatalság!”

 

Azt is pontosan tudja, hogy a hosszú tél után milyen csodálatos, amikor megérkezik az újjászületést ígérő szép idő. Erről így ír a Tavaszvárásban:

 

„A déli szélben lehunyom szemem

És gyöngyvirágok szagát érezem.

Az esti égen violás a szín

És kikeletben járnak álmaim.”

 

Tavaszi összeállításunkat kivel is zárhatnánk le, mint egy lángoló lelkű fiatal magyar költőről, aki számára nem létezett fontosabb dolog e világon, mint a szabadság és a szerelem. Petőfi Sándor csodálatos sorokban örökítette meg a tavasz nagy titkát A virágnak megtiltani nem lehet című versében:

 

„A virágnak megtiltani nem lehet,

Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;

Kikelet a jány, virága szerelem,

Kikeletre virítani kénytelen.”

 

 

Játék

Irodalmi játékra hívjuk a szép verseket kedvelő olvasóinkat.

Osszák meg velünk és a Hegyvidék magazin többi olvasójával kedvenc nyári versüket. Küldjék be nekünk az info@hegyvidekkartya.hu e-mail címre, hogy önök szerint melyik költő vagy író ragadta meg legjobban e meseszép évszak csodáit. A beküldött idézetekből a tavasz végén, a nyár legelején megjelentetünk ugyanitt egy összeállítást.
 

Beküldési határidő: 2017. május 31.