Menekülő Habsburgok a Hegyvidék vendégei

1866-ban válságos helyzetbe került a Habsburg Birodalom. Ferenc József császár uralkodása nem bővelkedett nagy sikerekben, diadalokban. A birodalom nyugati felén az osztrákok azt tudták be legnagyobb érdemének, hogy 1849-ben leverte a magyarok szabadságharcát és eltiporta a forradalmat. Az ifjú uralkodó keménykezű politikája azonban nem vezetett eredményre. Az osztrák seregek számos csatát veszítettek és Ferenc József pont a legértékesebb tartományairól volt kénytelen örökre lemondani.
 

Bécsben a sok kudarc után néhányan pedzegetni kezdték, hogy a magyarok nélkül Ausztria csak félkarú óriás. Nem csak az adójukra és a katonáikra van szükség, de a jövő záloga az, hogy az 1848-as felkelők utódai is felsorakozzanak az uralkodóház mögött. Az ilyen hangokat azonban gyorsan elhallgattatták.

A császárvárosban nem sok barátja volt a magyaroknak, viszont közéjük tartozott az uralkodó gyönyörű, ifjú felesége, a bajor származású Wittelsbach Erzsébet, vagyis Ausztria császárnéja.

 

A menekülő család

Ferenc Józsefet nem szerették a magyarok, és kevesebb, mint húsz évvel a forradalmuk leverése után kiderült, hogy a német nyelvű tartományok lakóira sem számíthat. Egyre több alattvalója fordult ugyanis a mind erősebb Berlin felé. Sokan úgy vélték, hogy a gyenge Habsburgok ideje lejárt, és elkerülhetetlen egy hatalmas, egységes Németország születése.

A kérdés a csatatereken dőlt el.

1866 nyarán a poroszok megrendítő vereséget mértek az osztrák hadseregre. Repedések jelentek meg a birodalom építményén. Az ellenséges csapatok ellenállhatatlanul nyomultak Bécs felé, ahol a császári udvaron úrrá lett a zűrzavar és a kétségbeesés. Miközben kint az utcákon hangos tömeg követelte németül a Habsburgok elűzését, a palotában már azon tanácskoztak, hova lehetne elmenekülni a hűtlen császárvárosból.

A meglepő válasz az volt, hogy Magyarországra! Az ott élők ugyanis nem rajongtak a poroszokért, és bár nehezteltek Ferenc Józsefre, habozás nélkül tűzbe mentek volna ifjú feleségéért és gyermekeiért. A magyarok jó szívére a legnehezebb helyzetben is lehetett számítani.

A császár parancsára július elején a biztonságos Budai várba küldték a Hofburg legértékesebb kincseit, Erzsébet királynő is útra kelt, ám ahhoz ragaszkodott, hogy elkísérjék a gyermekei is. A felséges asszony rangjához méltóan a várban kapott új otthont, Gizella hercegnőt és Rudolf trónörököst viszont kerületünkben, a Zugligetben helyezte el.

 

Szomorú emlékek

Erzsébet nem szívesen lakott a Budai várban. Nagyon szomorú emlékei kapcsolódtak hozzá. 1857-ben Ferenc József táraságában indult hivatalos magyarországi útra. Idősebb lányuk, Zsófia hercegnő már Bécsben sem érezte jól magát. Az udvari orvosok úgy vélték csupán egy enyhe lefolyású, teljesen hétköznapi gyermekbetegségben szenved. Úgy gondolták, jót tesz neki, ha a hűvös Ausztria helyett inkább a napfényes Magyarországon tölti a tavaszt.

Szegény Zsófia csak Budáig jutott el. Az állapota egyre romlott, így nem kísérhette el a szüleit Kelet-Magyarországra. Az uralkodót és feleségét Debrecenben csak megkésve értesítették arról, milyen súlyos beteg a lányuk. Erzsébet aggódva azonnal elindult vissza, Budára. 

Ott élte át a tragédiát. Zsófia hercegnő ugyanis egy rendkívül súlyos betegségben, tífuszban szenvedett. Legyengült szervezete nem tudott sokáig ellenállni. Május 29-én késő este meghalt szegény teremtés. Erzsébet összeomlott az iszonyatos csapás miatt. Magyarországi útja lidércnyomássá vált. A megrázkódtatást csak lassan, nagy nehezen tudta kiheverni, amiben komoly szerepet játszott Bécsben az ellenséges környezet és rosszindulatú anyósa. A sorscsapások után a fiatal nő lassan mégis magára talált. 1860-tól kezdve az osztrákokkal dacolva elkezdett magyarul tanulni.

 

A Hegyvidék barátja

Honfitársaink természetesen felfigyeltek arra, hogy a császár felesége egyre jobban kedveli hazánkat. Erejükhöz mérten igyekeztek viszonozni a kedvességét. Amikor csak lehetett, kinyilvánították tiszteletüket, odaadásukat és szeretetüket. Erzsébet egyre inkább úgy érezte, hogy számíthat a magyarokra.

1865 őszén a bécsi protokoll előírásaival nem törődve magyar küldöttség köszöntötte fel születésnapján. A bécsi udvaroncok megértették, a korábban „buta szépségnek” tartott Sisit mostantól komolyan kell venni. Ráadásul a színfalak mögött csendes tárgyalások indultak meg egy osztrák-magyar kiegyezésről. A bajt hozó 1866 januárjában Erzsébet Pesten járt. Honfitársaink elhalmozták rajongásukkal.
 

Erzsébet akkor is nálunk töltötte volna a nyarat, ha nem robban ki a háború Poroszországgal. A nehéz helyzet miatt szertefoszlott a balatoni pihenés lehetősége, ezért szabadidejét inkább a Budai várhoz közeli hegyvidéki erdőkben töltötte. Miközben olyan fontos politikusainkkal találkozott, mint Deák Ferenc és a jóképű Andrássy Gyula gróf, jutott ideje arra, hogy bejárja a gyönyörű tájat.

Rudolfot és Gizellát a Budakeszi úton, egy gyönyörű, világos épületben helyezte el. Kochmeister Frigyes 1852-ben építette elegáns nyaralóját. Örömmel bocsátotta a királyi gyermekek rendelkezésére. Az egyszerű, svájci stílusban épült nyaralót ápolt park vette körül. A Hegyvidék jó levegője erővel és energiával töltötte el az amúgy bágyadt Rudolf herceget. A két gyermek a kertben játszott és ott is tornázott.

 

Nálunk szabad lehetett

Anyjuk rendszeresen kocsiba ült és átjött a várból hozzájuk, így neki az emeleten alakították ki a lakosztályt. Távol a bécsi intrikáktól, itt arra is jutott ideje, hogy elmélyítse magyar tudását, és jobban megismerje hazánk kultúráját, hagyományait.

Figyelemre méltó, hogy a felséges asszonynak nem volt szüksége testőrökre. Fegyveres kíséret nélkül, szabadon sétálhatott a közeli erdőben. Jókedve átragadt a környezetére, a környéken élők pedig döbbent örömmel tapasztalták, hogy mennyire barátságos az ország legelső asszonya, ez a tüneményes, elegáns hölgy. 

Fontos barátokat szerzett magának. Szerette volna, ha megszűnnek a magyarokat sújtó igazságtalanságok, miközben jó anyaként arra törekedett, hogy egységbe forrassza és megerősítse a birodalmat, amiről azt remélte, hogy egy szép napon majd szeretett fia, Rudolf fog örökölni.

E páratlan asszony emlékét őrzi a Budakeszi-erdőben az Erzsébet-térdeplő és Budapest legmagasabb pontján, a János-hegy csúcsán álló Erzsébet-kilátó is.