Hírességek kedvenc fogadói és éttermei a Hegyvidéken

Kerületünk lankás tájain már régóta fontosnak számító útvonalak húzódnak. A Dunántúl felől kereskedők, utazók, szerzetesek és királyi futárok haladtak erre. A Budai-hegység patakjai, tiszta vizű forrásai oltották a szomjukat, és a vándorok ellátására hamarosan fogadók épültek. A zordabb történelmi korokban, mint amilyen a török hódoltság százötven esztendeje volt, sok útszéli csárda elpusztult, ám hazánk felszabadulása után ezek egy részét is újjáépítették, a legszerencsésebb helyen fekvők pedig virágzásnak indultak. A Hegyvidéken sok olyan országos hírnévnek örvendő étterem is működött, amelyek helyén egykor az egyszerű utazók fogadója állt. Zugliget különösen népszerű helynek számított. A budai polgárok családjuk társaságában szívesen kijöttek a hegyek közé, hogy fejedelmi ebédet fogyaszthassanak el a Fácánban, a Szarvasban, a Disznófőben és kicsit arrébb, kerületünk szomszédságában, a Szép Juhászné fogadóban.

 

Népszerű kirándulóhely

Zugligetet a 19. század derekáig sűrű erdők borították, amelyekben rengeteg különféle állat élt. A magyar uralkodók, köztük Mátyás király, előszeretettel jártak ide vadászni. A török háborúkat követően a környéket németül Sauwinkelnek, vagyis Disznózugnak hívták. Ezt változtatták meg a helybeliek a sokkal jobb csengésű Zugligetre.

A városrész népszerűségén nagyot lendített az egyre javuló tömegközlekedés. Amikor működni kezdett a fogaskerekű vasút, a budaiak számára már igazi fogalomnak számított a Laszlovszky-majorban működő vendéglő. Az 18. század legvégén a legtöbben Laszlovszky Józsefet tartották Buda legtehetősebb polgárának. 1795-re három gyönyörű házat építetett a mai Zugligeti útra. Ezek egyikében működött a nemesség és gazdag polgárok között egyaránt népszerű vendéglő, ahova 1860-at követően már lóvasúttal is el lehetett jutni.

A vendégek egészen a 20. század elejéig élvezhették az itteni jó borokat, a hideg sört és az egyszerű, de kiváló ételeket. Nem messze működött a Szarvas kocsma, amelynek tulajdonosa kihasználta a helyzetet, amikor bezárt a Laszlovszky, és gyorsan magához édesgette a konkurencia törzsvendégeit. A Szarvas előtt alakították ki a bérkocsi és az omnibusz állomását is.

Zugligetben több jó minőségű, hangulatos étterem várta a vendégeket. A Fácán azonban igazi különlegességnek számított, mivel eredetileg üdülőtelepnek szánták. Az épületeit a korszak híres építésze, Hild József tervezte. A Fácán hamar népszerűvé vált. Nem csupán a hírességek jártak el ide, de az egyszerű budaiak és pestiek is. Elég nagy volt ahhoz, hogy bálokat tartsanak, kongresszusokat és nagygyűléseket szervezzenek itt. A 19. század utolsó évtizedeiben a környék népszerű nyaralóhellyé változott. A Szarvas környékén a kocsmát üzemeltető Szakál Lukácsné, a Fácán közelében pedig Engelhardt Lénárd segített nyaralót bérelni.

 

Bilincs Kossuth kezén

A mai Szilassy út elején is egy jó nevű vendéglátóipari egység működött. A környékbeliek jól ismerték az Istenszeme fogadót, míg az ország közvéleménye akkor figyelt fel rá, amikor 1837. május 4-én éjjel a Habsburgok rendőrsége itt tartóztatott le egy fiatal, de egyre nagyobb hatású magyar politikust. Kossuth Lajost a Törvényhatósági Tudósítások miatt körözték. Az egyenruhások a fogadóban csaptak le rá. Elítélték, és négy évre búcsút kellett mondania a szabadságnak.

Zugliget első fogadója már 1760-ban is üzemelt. A környék első híres lakosa, Johann Karl von Stettner udvari tanácsos majort vásárolt magának a környéken. Örömmel látta, hogy a közelben egy olyan kis tó található, ami az Alpok tengerszemeire emlékeztette. A vendégfogadó először német néven működött. A környékbeli svábok örömmel ültek be a Zum Auge Gottesbe egy jó sörre. Az évek folytán a német név feledésbe merült, és a helyét átvette a magyar Istenszeme elnevezés.

 

A Disznófő fogadó

A nagy magyar költő, Vörösmarty Mihály is előszeretettel látogatott el Zugligetbe. Barátai laktak a közelben, akikkel szívesen beült a környékbeli fogadókba és csárdákba. A kedvenc helye alighanem a Disznófő-forrás közelében épült vendéglő lehetett. Ezen a helyen a török hódoltság idején a budai pasák háremhölgyei találtak menedéket a nyári forróság elől. A hárem épületei elpusztultak a háborúban, és az erdő hosszú időre visszahódította a hegyoldalakat. 1820 körül egy kisebb házat emeltek a forrás fölé, amire később egy vadkan fejét ábrázoló vas csorgófej került. 

A híres vendéglő 1840 táján kezdett el működni. Kihasználta, hogy a környék ekkor népszerű kirándulóhelynek számított. A fénykorában akár hatszáz ember is beülhetett ebédelni, vacsorázni a Disznófőbe.

Eredetileg csak ideiglenes vendéglőnek szánták, hogy valamivel pótolják az akkoriban leégett Istenszemét. Vörösmarty és barátai gyakran étkeztek itt, és feljegyzéseikből tudhatjuk, hogy ekkoriban a háromfogásos ebédek voltak a divatban, „egy ezüst húszasba” került a szalonnás gombóclevesből, sült csirkéből és palacsintából álló menü. A borért külön kellett fizetni. Vörösmarty arra is jól emlékezett, hogy életében először itt találkozott Táncsics Mihállyal, mivel a hazai politikusok is előszeretettel ebédeltek Zugligetben. A Disznófőben az átlagosnál szebb pincérnőket alkalmaztak, és többnyire oldott, vidám hangulat uralkodott. A korszak neves előadóművészei, Szerdahelyi József, Kántorné vagy Déryné is gyakori vendégnek számítottak. Ha kellőképpen emelkedett volt a hangulat, akkor dalra fakadtak, és énekszóval örvendeztették meg a többi vendéget.

 

Vastagon fog a ceruza

1876-ban a Vasárnapi Újság munkatársa dicsérően írt arról, hogy itt elsősorban a környékbeli sváb meg a dunántúli magyar falvak termékeit dolgozzák fel. Az viszont már cseppet sem tetszett Rostyányi Nándornak, hogy mindezeket a finomságokat méregdrágán kínálták. Némi fanyar gúnnyal még azt is felvetette, hogy az akkori pénzügyminiszter, Széll Kálmán maga is gyakran feljárt ide, és amikor látta, hogy a magyarok ennyire gazdagok, ilyen drága ételekre is telik nekik, akkor ezen felbátorodva gyorsan bevezetett egy újabb adónemet.

Amikor átalakították a régi fogadóépületet, az új tulajdonos szeretett volna új nevet a közönségesnek tartott Disznófő helyett. A vendéglő egy darabig a Kies Domb nevet viselte. Az ötlet azonban nem vált be, mert a vendégek ragaszkodtak a régi elnevezéshez. A zugligeti vendéglősök már akkoriban is panaszkodtak a rövid szezonra. Ősszel és télen kevés vendég jött fel ide, így a forgalmuk java részét a meleg hónapok során bonyolították le.

 

A Szép Juhászné vendéglő

A Budakeszi úton 1770 körül nyitották meg a Szép Juhásznét. A fogadót a közeli pálos kolostor köveiből építették. Száz évvel később az útikalauzok már a legfontosabb budai zöld vendéglők közé sorolták. Ebédelt itt Deák Ferenc, Boros József  festőművész,  és magyarországi látogatása során eljött ide Erzsébet királyné is.