A Svábhegy panasza - miért zsörtölődtek ükapáink, ükanyáink?

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a legendás „boldog békeidők” a nyugodt, és felhőtlen polgári élet időszakát jelentették. Sajnos a valóság távolról sem volt ennyire rózsás. Persze a 19. és a 20. század első felében élő derék felmenőink panaszainak nagy része ma már inkább mosolyt csal az ajkunkra, és jókedvű derűvel csóváljuk meg fejünket, arról értesülve, hogy száz vagy százötven évvel ezelőtt mi késztette méltatlankodásra a hegyvidékeiket. 

 

Parcellákra osztva

A nehézségek alighanem akkor kezdődtek, amikor a 19. század húszas éveiben rövid idő alatt, ám annál látványosabban átalakult a környék képe. Korábban a Hegyvidék jelentős része, köztük a mai Svábhegy is sűrű erdővel borított, romantikus sétákra csábító, meseszép tájnak számított. Kevés ember élt a fák árnyékában, és az itteni magyar és sváb gazdák a panaszaikat megtartották maguknak. Eszük ágában sem volt a szennyesüket kiteregetni az idegenek előtt. 

A helyzet akkor változott meg, amikor elhunyt a tehetős svábhegyi birtokos, Niedermayer Xavér Ferenc. Az örökösei nem kívánták megtartani földjeit. Mivel azt egy tömbben nehezen lehetett volna értékesíteni, ezért kisebb parcellákra osztották a birtokot, és így árusították ki őket. Komoly hasznot tehettek zsebre, mert a mai Svábhegy területe már akkor is rendkívül népszerű volt. 

A leggazdagabb budai polgárok versengtek a legelőnyösebb fekvésű, nagyobb parcellákért. A kisebb telkeket a helyi kapások és a vincellérek vehették meg. 

Közben gyökeresen átalakult a közeli nagyváros is. A Lánchíd állandó összeköttetést teremtett a Duna két partja között. Rengeteg új ember jelent meg a Svábhegyen, amikor a pesti polgárok is elkezdtek itt ingatlant vásárolni, és felbukkantak az első hírességek is. Az egyik úttörőnek számító új lakos 1845-ben Eötvös József volt. Hét évvel később már itt lakott a korszak ünnepelt operaénekese, Benza Károly is. Bár ekkor még nem működött korszerű tömegközlekedés, hintóval egy jó óra alatt kényelmesen ki lehetett jutni ide a belvárosból. 1853-ban egy igazi híresség, a nagy író, Jókai Mór költözött ide. Arra számított, hogy a zöldellő erdők árnyékában, nyugalomban, és békességben telnek majd a napjai. 

Jókai a megvásárolt szántóföldjeit kezdetben kiadta a helyi gazdáknak feles megművelésre. Azok dolgoztak rajta, és aratás után átadták a megtermelt javak felét. Az író egyre inkább úgy érezte, hogy csúnyán becsapják, és ő mindig csupán a hitvány terméket kapja meg. Éppen ezért 1886-ban a szántóföldjeit egyszerűen eladta, és attól kezdve már nem fájt a feje az osztozkodás miatt, hanem háborítatlanul élvezhette új otthona csendjét és mesés nyugalmát.

 

Kis emberek panasza

Az őslakosok és a betelepültek hamarosan felpanaszolták, hogy már nyoma sem maradt a régi szép idők nyugalmának. A sok ember kibírhatatlanul nyüzsög és hangoskodik, a rengeteg kiránduló eldobálja a szemetet, lelopja a fákról a gyümölcsöt, hergeli a láncra kötött házőrző ebeket, és hangos énekszavával megzavarja az estebédek nyugalmát. 

Felhánytorgatták azt is, hogy az egyszerű embernek milyen nehéz kijutni ide. Nem számított, hogy a Svábhegyen 1846-ban már háromszor annyian éltek, mint Zugligetben, mert míg oda rendszeresen jártak bérkocsik, addig valóságos csodának számított, ha valakinek sikerült rávennie egy konflis gazdáját arra, hogy hozza el egy svábhegyi címre. A bérkocsik megbízhatatlanul működtek, és üléseik gyakran felettébb koszosak voltak. A kocsisoknak nem véletlenül volt olyan rossz hírük. Gyakran felöntöttek a garatra, és sokszor igen tiszteletlenül bántak a szorult helyzetben lévő utazókkal. 

 

A panaszosok szerint komoly megpróbáltatások vártak azokra, akik helyben kívántak vásárolni. A budai piacokon sok remek árus portékája közül lehetett válogatni, ám a Svábhegyen igen szűkős volt a kínálat. Nem segített ezen az sem, hogy egy évvel az 1848-as forradalom kitörése előtt már mészárszék és szatócsüzlet is működött a hegyen. A húsüzletből el kellett küldeni az eladót, mert rengeteg panasz jött rá. „pokrocz módon” bánt a vevőkkel. Ha valakinek nem kellett a boltban lévő hús, azt durva szóval elkergette, és többé nem volt hajlandó kiszolgálni. A helybeli háziasszonyok végül megunták a helyi árusok basáskodását, és megszervezték, hogy máshonnan hozzák a friss árut. 

 

Dübörgő modern idők

1874 tavaszán hatalmas építkezési munkálatok kezdődtek. Cathry Szaléz svájci mérnök irányításával fogaskerekű vasút épült a Városmajortól fel a Svábhegyre. Az új, hangosan dübörgő, korszerű közlekedési eszköz két hónappal később már szorgalmasan rótta az útját. 

Eötvös József számolt be arról, hogy milyen különös kalandba keveredett a Svábhegy talán leghíresebb lakosa, Jókai Mór.

A híres írónak esze ágában sem volt odamenni az állomásra. Amikor megpillantotta a közeledő „teaforraló masinát”, árkon-bokron keresztül rohanni kezdett a sínek felé. Díszes attiláját összeszaggatták a tövisek, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy célba érve megállítsa a vonatot. A váltóhelynél felmászott rá, és az úri társaság együtt pöfögött fel az Eötvös-villába.

Az építkezés nem állt meg. 1890-ben már a Széchenyi-hegyig lehetett felvonatozni. Az Eötvös-villában hamarosan vendéglő üzemelt, és aki felmutatta a fogaskerekű jegyét, az kedvezményes áron vásárolhatott magának ebédet. 

Ekkoriban már egyre több fogadó és csárda működött a környéken. Némelyik tulajdonosát a gyors meggazdagodás reménye vezérelte.

Panasz érkezett, hogy egyes elvetemült fogadósok vizezik a sört, pancsolják a bort, és a virslijük minőségével kapcsolatban is akadt kivetnivaló. Nem ment zökkenőmentesen a felszolgáló személyzet kiválasztása sem. Az úri vendégek egy része kifejezetten örült a merészen kivágott ruhát viselő pincérnőknek, másokat viszont felháborított ez a ledérség. A vendéglőben felszolgált adagok nagyságára nem lehetett panasz. Aki beült valamelyik svábhegyi csárdába, ahova az itteni földművesek és birtokosok szoktak járni, az biztos lehetett abban, hogy a pénzéért megtöltheti a bendőjét.
 

Szeretnéd tudni, hogy manapság melyik éttermekben kapsz kedvezményt,
ha van Hegyvidék kártyád?
Akkor kattints IDE