Malacpersely és párnaciha – október 31. a takarékosság világnapja

Október végén, november elején szinte minden napra esik valamilyen ünnep: halloween, halottak napja és mindenszentek. A hónap utolsó napján a takarékoskodásról is megemlékezünk. Ekkor érdemes elgondolkozni azon, milyen az anyagi helyzetünk, és eldönthetjük, hogy mostantól kezdve ügyesebben bánunk a pénzünkkel, többet takarékoskodunk, hogy az így felhalmozott összegből valóra válthassuk az álmainkat.

Ha ezt szóba hozzuk a barátaink, a családunk előtt, bizonyosak lehetünk abban, hogy támogatni fognak az elhatározásunkban. A takarékosság ugyanis fontos erény, és a félretett pénz lehetővé teszi, hogy könnyebben hárítsuk el a ránk törő nehézségeket.

 

Fillérekből lesz a forint

Száz évvel ezelőtt Filippo Ravizza olasz professzor a korszak egyik legtekintélyesebb közgazdasági szakemberének számított. Amikor 1924-ben Olaszországban szervezett átfogó pénzügyi konferenciát a Takarékbankok Világszervezete, Ravizza felvetette, hogy október 31-ét nyilvánítsák a takarékosság világnapjává. Az elképzelése nagy tetszést aratott. Huszonkilenc ország képviselői döntöttek úgy, hogy visszatérve hazájukba népszerűsíteni fogják a spórolást. Igen nagy fába vágták a fejszéjüket.

Az emberekben még élt az első világháború megpróbáltatásainak, az összeomlásnak, az értékvesztésnek, a mindennapok alapjául szolgáló jó erkölcs megrendülésének az emléke. A milánói konferencián részt vevő pénzügyesek úgy vélték, hogy ha a civilizált országokban minél többen kezdenek el rendszeresen spórolni, azzal erősebbé lehet tenni a társadalmat, növelni a jólétet és az emberek boldogságát.

Távolról sem csak pénzügyi megfontolások vezették a résztvevőket. A takarékbankok képviselői az első pillanattól kezdve együttműködtek oktatási intézményekkel, a szakmunkások szervezeteivel, a nőket támogató egyletekkel, a sportklubokkal és a kulturális intézményekkel is.

Gyorsan elnyerték a különféle egyházak támogatását is. Ezen nincs miért csodálkozni, mivel több nagy világvallás tartja fontos erénynek a takarékosságot és az ahhoz kapcsolódó mértékletességet. Ugyanígy voltak ezzel a legősibb civilizációk is. Az ókori egyiptomiak, a perzsák, a kínaiak, az indiaiak, a rómaiak és a görögök is megbecsülték az erőforrásokkal takarékoskodókat, miközben lenézték és nemritkán büntették a pazarlókat, a pocsékolókat.

Amikor Arisztotelész az erényekkel foglalkozott, felismerte, hogy mennyire fontos a mértékletes takarékoskodás. A helyesen viselkedő embert kiegyensúlyozottan és nyugodtan élhet, mivel jól tudja, hogy a megtakarításai révén erős alapokon állnak a mindennapjai. Ráadásul takarékoskodni annyira nem is nehéz.

 

Járjunk a magunk útján!

A spórolást nem lehet elég korán elkezdeni. Ha valakinek a szülei, nagyszülei mutatnak követendő példát arra, az valószínűleg maga is takarékos életmódot fog folytatni. Szinte mindenkinek van olyan ismerőse, aki mintha csak az anyatejjel szívta volna magába a takarékoskodást, míg másoknak kifolyik a pénz az ujjai között. Az évszázadok során több jó módszert dolgoztak ki némi pénz megspórolására, ám tisztában kell lennünk azzal, hogy nem léteznek mindenki számára egyformán hatékony módszerek.

Amikor úgy döntünk, hogy takarékoskodni fogunk, mindenképp a nekünk leginkább megfelelő úton induljunk el. A spóroláshoz két dologra van szükségünk: józan paraszti észre és önfegyelemre. A takarékoskodás ugyanis sokban hasonlít a fogyókúrára.

Általában nyomós oka van annak, hogy belevágunk, és előfordulhat, hogy a kezdeti sikerek után elbizonytalanodunk, és olyankor semmivé foszlanak az addig elért eredményeink. Önfegyelemmel és előrelátással ezt elkerülhetjük.

 

Segítsünk önmagunknak!

Először tekintsük át anyagi helyzetünket, és határozzuk meg, mi az a cél, amit el akarunk érni. Ekkor készítsük el a költségvetésünket. Ha megvan a terv, a megvalósítása során érdemes minden kiadásunkat pontosan felírni. A megtakarítás érdekében fizetésnapkor azonnal tegyük félre az arra a hónapra beütemezett összeget. Ehhez ne nyúljunk, viszont a többiből szabadon gazdálkodhatunk.

Visszatérve az előbb említett fogyókúrához, sokat segíthet, ha főzési tervet készítünk. Így csak kevesebb ételt pazarolunk, és nem fordulhat elő, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve felesleges dolgokat vásároljunk. Azzal is pénzt takaríthatunk meg, ha nem étterembe járunk, hanem magunknak főzünk, és ezt visszük be a munkahelyünkre. Apró jutalmakra mindenkinek szüksége van, még akkor is, ha csak kis lépésekkel haladunk. Ilyen lehet a barátaink elismerése, akiktől pozitív visszaigazolást kapunk, ha sikerül valóra váltani a céljainkat.
 

A boltokban vagy a bevásárlóutcákban járva viszont álljunk ellen a csábításnak. Ha valamin megakad a szemünk, gondoljunk bele, hogy tényleg szükségünk van-e rá. Ha nem a válasz, akkor fordítsunk hátat neki. Ha igen, akkor sem kell rögtön megvásárolnunk, mert megtörténhet, hogy körülnézve egy másik helyen sokkal olcsóbban be tudjuk szerezni. Készítsünk bevásárlólistát, és attól ne térjünk el.

Végezetül pedig a takarékosság világnapja kiváló alkalom arra, hogy átgondoljuk hosszabb távú, akár évtizedes pénzügyi terveinket. Takarékoskodva jobban gondoskodhatunk az egészségünk megőrzéséről, gyermekeink jövőjéről, valamint a majdani nyugdíjas hétköznapjaink biztonságáról. Ha ezt tesszük, akkor azon az úton haladunk, amit 1924-ben a milánói kongresszus résztvevői javasoltak.