Tudomány és hagyomány - kik azok a fagyosszentek?

A városlakók néha hajlamosak azt hinni, hogy jobban ismerik a világot az egyszerű, falusi embereknél. A néphagyomány azonban sok évszázados megfigyelésekre támaszkodik, melyek nemzedékről nemzedékre szállva dacoltak az idő múlásával. Őseink sokkal közelebbi kapcsolatban álltak a természettel, mint a mai világ négy fal közé zárt embere. Értették a szél szavát, olvastak az állatok nyomaiból, és a fák suttogása is rengeteg olyan dolgot elárult nekik, amiről mai utódaik még csak nem is álmodhatnak.
 

Dédapáinknak, a természet időtlen törvényeit remekül ismerő pásztoroknak, földműveseknek, erdőjáróknak nem volt szükségük arra, hogy megnézzék esténként az időjárás-jelentést. Egy külső szemlélő azt is gondolhatná, hogy a tündérek súgták meg nekik a felhők és az eső, a napsütés vagy a hóesés titkait. Pedig erről szó se volt, elődeink mindössze tisztelték és jól ismerték a régi hagyományokat. Ezek közé tartozik a fagyosszentek legendája is.

 

Egy tudós pap megfigyelései

Április haváról úgy tartják, hogy szeszélyes. Kiszámíthatatlanul váltják egymást a hideg és a meleg napok, néha pedig váratlan záporok zúdulnak a mit sem sejtők nyakába. Nem csoda, hogy a májust sokkal jobban kedveljük. Ez a hónap gyakorlatilag már a nyár előszobája, gyakran kellemes, bársonyos az idő.

A gazdák azonban az évszázadok során megfigyelték, hogy a hónap dereka táján gyakori a hideg idő, sőt időnként még a fagy is. Észrevételeiket megerősítették a jeles tudósok is. Hegyfoky Kabos túrkevei pap hazánk egyik legelső meteorológiai szakértője volt. Számos cikke jelent meg a Természettudományi Közlönyben. Magyar és német nyelven írt értekezést „A május havi meteorológiai viszonyok Magyarországon” címmel. Megfigyelései megerősítették a népi észrevételeket. A magyar hagyományok Pongrác, Szervác és Bonifác napját (május 12-14.) illetve a Zsófia napot (május 15.) tartják veszélyes időszaknak. Mivel számítottak arra, hogy ilyenkor lecsökken a hőmérséklet, csakis olyan növényeket ültettek el, amelyeknek nem árt a hideg. Az uborkát, a paradicsomot és a babot, viszont csakis a fagyosszentek „távozása” után ültették ki a termőföldbe.

 

A három szent

Pongrác nevét a „mindenható erőt” jelentő Pankratész elnevezésre lehet visszavezetni. Szent Pongrác a III. század végén született. Rómában maga a pápa keresztelte meg. Diocletianus császár kegyetlenül üldözte a keresztényeket, ezért megparancsolta, hogy az akkor már tizenöt éves fiút végezzék ki. 

A bátor vértanú tiszteletét Szent Bonifác terjesztette el Európában. Az angol származású vértanú, hittérítő a VIII. században lett a germán népek apostola. Bejárta a majdani Németország területét és mindenütt sok embert térített Krisztus hitére. Bátorságát jól mutatja, hogy Geismar mellett kivágta a pogány isteneknek szentelt tölgyfát, és abból épített kápolnát Szent Péternek. 755-ben pogányok támadták meg, és a társaival együtt lemészárolták. Németországban ma is nagyon népszerű. 

A Szervác név a latin Servatiusból származik. E szó jelentése az, hogy a „megmentett”. Tongerni Szervác valószínűleg Örményországban született. Alakjában minden bizonnyal két történelmi személy emléke ötvöződött. A középkori legendák szerint a IV. században Belgiumban élt. Megjósolta, hogy a környéket megtámadják a hunok. A hívők évszázadokon át az ő segítségét kérték lábfájás, reuma, a termést felprédáló patkányok és fagykárok esetén. Alighanem ez utóbbi miatt került be a népi világ fagyosszentjei közé.

A fagyosszenteket nem csak nálunk tisztelik. Németországban Eisheligen, vagy Eismänner illetve Gestrenge Herren a nevük. Az angolok Ice Saints-nek, a lengyelek Zimni Ogrodnicynek, a svédek pedig Jännattnek, vagy Ismännek hívják őket.

 

Népi hiedelmek

Őseink úgy hitték, hogy a három fagyosszent nem véletlenül „bánik” ilyen komisz módon az emberekkel. A néprajztudósok az észak-bácskai Topolyán gyűjtötték azt a magyarázatot, amelyik szerint Pongrác nagyon fázott. Hiába vett jó meleg subát magára, mert a tűző napsütés dacára is megfagyott. Szervác sem járt jobban. Vele a szomjúság végzett. Ez azért lehetett különösen kellemetlen számára, mert halálakor éppen a Tiszán hajózott. Bonifácnak a szúnyogokkal gyűlt meg a baja. Ezek a kellemetlen kis vérszívók halálra csipkedték.

A fagyosszentek valamilyen oknál fogva kínos és kellemetlen haláluk miatt az emberekre haragudtak meg. Azzal állnak bosszút rajtuk, hogy minden évben visszatérve hideg idővel büntetik őket. A régi világban persze jogosan aggódtak a földművesek. Egy komoly fagy elpusztíthatta a termés nagy részét, és olyankor nélkülözés, éhség várt a lakosságra.

A jeles napok azonban kiváló alkalmat jelentettek arra, hogy megjósolják a következő időszak időjárását. Ha a fagyosszentek idején erősen lecsökkent a hőmérséklet, akkor a vidéki emberek pontosan tudták, hogy csapnivaló termés várható és nehéz idők jönnek. Felnézve az égre viszont a borterméssel kapcsolatban vonhattak le fontos következtetéseket. Ha kéken ragyogott az égbolt, akkor biztosra vették, hogy abban az évben jól terem a szőlő, és kiváló minőségű bor készülhet.