2023-03-30
Párhuzamos életek – a két Edvi Illés Aladár

Kerületünk vadregényes részén húzódik a boldog békeidők egyik jelentős hazai alakjáról elnevezett Edvi Illés út. Amikor végigsétálunk rajta, nem csupán a közeli természeti szépségekben gyönyörködhetünk, felidézhetjük magunkban egy ősi magyar család izgalmas krónikáját is.
A Hegyvidék Budapest egyik legizgalmasabb városrésze. A természet bőkezű volt az itt élőkhöz, és a kirándulni vágyók is meseszép hegyek között, erdőkben élvezhetik a jó levegőt. Ráadásul közterületeink nevei és a házak falát ékesítő rengeteg márványtábla is megmutatja, hogy a környék milyen lenyűgöző kulturális múlttal büszkélkedhet. Ezt a kettősséget kevés helyen lehet olyan jól tetten érni, mint Farkasvölgy és a Magasút találkozásánál, az Ördög-orom Természetvédelmi Terület fáinak árnyékában húzódó Edvi Illés úton.
Egy dicső múlt emlékei
Történetünknek két főszereplője van: Edvi Illés Aladár és Edvi Illés Aladár. A névazonosságból nem nehéz kitalálni, hogy e régi Vas vármegyei család a neveket ugyanúgy igyekezett megőrizni, mint szűkebb pátriájuk, illetve az egész magyar nemzet szép hagyományait. Ráadásul akad még egy érdekesség: főszereplőink nem az Illés Aladár keresztnevet viselték, csupán Aladárok voltak, mivel az Illés nem a keresztnevük, hanem a vezetéknevük része volt.

A vasi nemesek valószínűleg meglepődtek volna, ha egy időutazó elárulja nekik, hogy az ősi nemzetségnek nem egy végvári vitéz vagy a hitéért gályarabságot is felvállaló lelkész állította a legmaradandóbb emléket, hanem két egymástól szinte mindenben eltérő alkotó.
A mérnök és a festőművész büszke lehetett közös őseire. A mohácsi csatát követően az Edviek bátran küzdöttek az országra támadó török seregek ellen. Edvi Balázs azonban kénytelen volt eladni a földbirtokait, mert a testvére hadifogságba került. Balázs gyakorlatilag földönfutóvá vált, ám semmilyen áldozattól nem rettent vissza, hogy a fivére kiszabaduljon.

Gergely sem élte túl a megpróbáltatásokat, a család többi ága azonban megmaradt, és a 19. század során több tudóst, lelkészt, írót, jogászt és nyomozót adtak Magyarországnak. A legismertebb közülük Edvi Illés Aladár gépészmérnök, műegyetemi tanár, államtitkár, illetve a másik Aladár, a Munkácsy-díjas festőművész lett.
Egy sokoldalú hazafi
A hegyvidéki Edvi Illés út névadójának édesapja a mártírhalált halt lelkész testvérének, Györgynek a leszármazottja volt, aki szerette volna, ha fia hozzá hasonlóan a jogi pályát választja, ám Aladárt inkább a természettudományok és a technika fejlődése érdekelte. Sopronban járt középiskolába, majd a fővárosi Királyi József Műegyetemen tanult. Átélhette, hogy az osztrák–magyar kiegyezést követően hazánk bekapcsolódik a birodalom és a földrész kulturális, gazdasági és technikai fejlődésébe.

Tudása elismeréseként a Kereskedelmi Minisztériumban az iparfejlesztő műszaki osztály élére állították. Sok dologhoz értett: foglalkozott a középkori európai vasgyártás történetével, a petróleumlámpákkal, a villámhárítók, a gáz- és vízvezeték kapcsolásával, az elektrolízis ipari fontosságával. 1927-ben hunyt el. A hegyvidéki utcát bő egy évtizeddel később nevezték el róla.
Nagy változások szemtanúja
Unokatestvére, a festő hosszú élete során többször is szemtanúja lehetett annak, ahogy a történelem viharai lesújtottak Magyarországra. 1870-ban született. Gyermekként úgy döntött, hogy megörökíti a magyar múlt emlékeit, az egyszerű vidéki emberek életét. Budapestre költözött, és tizennyolc éves korában beiratkozott a Mintarajziskolába. A fiatalember nem érte be a hazai mesterekkel. Útra kelt, hogy a 19. század utolsó éveiben megismerhesse a kortárs képzőművészet legfontosabb külföldi központjait.

1903-ban tért haza. Hamarosan bekapcsolódott a legjelentősebb hazai művészeti közösségek, telepek munkájába. Nem kívánta csak magának megtartani mindazt, amit a külföldi útjai során tanult. Állást vállalt a Képzőművészeti Főiskolán, ahol több mint harminc éven keresztül tanította a fiatalabb nemzedékek tagjait. Pályafutása első csúcsát 1916 jelentette, amikor Állami Aranyérmet nyert a Műcsarnokban.
A két világháború közötti időszakban tovább tanított és alkotott. 1925-ben kiérdemelte a Pállik-díjat. 1945 után a kulturális élet új irányítóinak tetszett, hogy az öreg, tekintélyes művész az egyszerű vidéki emberek, a dolgos parasztság életét ragadta meg legszebb műveiben. Ezt elismerve 1952-ben Munkácsy-díjat adtak a művésznek.
A két világháború közötti időszakban tovább tanított és alkotott. 1925-ben kiérdemelte a Pállik-díjat. 1945 után a kulturális élet új irányítóinak tetszett, hogy az öreg, tekintélyes művész az egyszerű vidéki emberek, a dolgos parasztság életét ragadta meg legszebb műveiben. Ezt elismerve 1952-ben Munkácsy-díjat adtak a művésznek.