Portugália – kontinensünk legnyugatibb országa

Portugália nagyon kedvelt turisztikai célpont mind az európai, mind pedig a tengerentúli vendégek, főleg a szörfösök számára. Az Ibériai-félsziget nyugati oldalán fekvő ország majdnem 2000 km hosszú víz-, pontosabban óceánparti résszel büszkélkedhet, és egyetlen szárazföldi szomszédja Spanyolország.

Mediterrán sajátosságok

Az évi napsütéses órák számát tekintve az ország benne van az európai top 10-ben, azonban az időjárás tekintetében az ország szárazföldi része három részre osztható. Az északnyugati területeken a Golf-áramlat hatására nagyobb a páratartalom és gyakoribb a csapadék, télen a Derra de Estrela- és a Braganca-hegységben síelni is lehet. Középső részén átmeneti klíma uralkodik, itt a nyarak szárazak és forrók, a telek pedig enyhék. Délen szubtrópusi éghajlat uralkodik, Algarve környékén szinte állandó napsütésre számíthatunk, a telek enyhék. 

Az Atlanti-óceánon található, Portugáliához tartozó Azori-szigeteken és Madeirán az időjárás enyhe és kissé szeles, a hőmérséklet télen sem megy 9 fok alá.

Hordók kincse

Nem meglepő, hogy a sok napsütés miatt Portugáliában elterjedtek a szőlőültetvények, és az egyik legkedveltebb desszertbor fajta a portói is innen származik. Az erős, karakteres desszertbort a legtöbbször különböző évjáratok keverékéből állítják elő, az édességét pedig úgy érik el, hogy a musterjedést a beindulás után 3-4 nappal semleges borpárlat hozzáadásával (avinálással) megállítják. A ki nem erjedt cukortartalom miatt édes maradó nedűhöz az alkoholtartalom 18-22 százalékra növelése érdekében brandyt adnak.

Nem tudni pontosan, hogy kik kezdték el a portugáliai Douro borvidékén ma már szigorú módszertani előírások betartásával előállított bort termelni, azonban az biztos, hogy térhódításához az 1678-ban kezdődött angol–francia háború nagyban hozzájárult. Ugyanis a háború miatt az angoloknak új terület után kellett nézniük, hogy kiváltsák a szigetországban népszerű francia borokat. A Porto kikötőjéből az egész világra szállított portói bor nevet a 17. század második felétől használják.

Régi és új

A portugál főváros, Lisszabon két legnépszerűbb látványosságát nemcsak földrajzi közelségük köti össze, hanem Vasco da Gama személye is. A Belém-tornyot a portugál tengerész és felfedező 1498-ban indított expedíciója emlékére építették 1521 és 1526 között. Az út célja India és Afrika felfedezése, valamint a Jóreménység fokának megkerülése volt. A Belém-toronyból nagyon szép kilátás nyílik a városra és az 1998-ban, a tengerész és felfedező útjának 500 éves évfordulóján átadott, jelenleg Európa leghosszabb hídjának számító Vasco da Gama hídra.

Európa szörfparadicsoma
 

Bár az óceán hőmérséklete sosem megy 21 fok fölé, a lelkes szörfösök Portugália legtöbb vízpartján egész évben élvezik a hatalmas hullámokat, legyen szó kezdőről vagy profiról, mindenki megtalálja a kedvére való terepet.

Nazaré, a Porto és Lisszabon között található kis halászfalu például 2011-ben került be a Guiness Rekordok Könyvébe, amikor partjainál Garrett McNamara egy harminc méter magas hullámon szörfözött. A világ legjobb szörfösei pedig Supertubos nyílt partjainál versenyeznek minden októberben a világbajnoki cím megszerzéséért.

Slow living

A lassabb életvitel itt főleg abban nyilvánul meg, hogy az emberek barátságosak, nem sietnek, nincs idegeskedés vagy tülekedés, emellett a városokban tisztaság van, valamint a közlekedési menetrendben is meg lehet bízni. Portugáliára is jellemző, hogy – mint a mediterrán országokban – hozzánk képest hétköznapokon később, 10 óra körül indul el igazán az élet, viszont este tovább fent maradnak, így az étkezések is elcsúsznak. Nem ritka, hogy a kényelmes, akár 2 órás ebéd után a vacsorára csak este 9-10 körül kerül sor, ennek ellenére a helyiek szeretik még ilyenkor is kávéval zárni az étkezést.

A portugál konyha

Nem meglepő módon a portugál gasztronómia alapját a tenger gyümölcsei és a tengeri halak adják. Fő nemzeti eledelük, a tőkehal elkészítésének legalább 150 módját ismerik, de van olyan mondás is, amely szerint egy igazán jó háziasszony az év minden napján másként elkészítve tudja a család asztalára tenni ezt a finomságot. A tengeri herkentyűk sorából érdemes megkóstolni a sok étteremben kapható, helyben, faszénen sütött polipot.

Azonban a világ nagy részén nem ezek, hanem egy édesség jut eszébe az embereknek, ha a portugál gasztronómia kerül szóba.

Pastel de nata

Ezt a világhírű portugál édességet a belémi Szent Jeromos-kolostor (Mosteiro dos Jerónimos) lakói alkották meg a 18. század előtt. A szerzetesrend lakói az akkori szokás szerint a ruháik keményítéséhez tojásfehérjét használtak, ami azt eredményezte, hogy nagyon sok tojássárgája megmaradt. Ezt kidobni nagy pazarlás lett volna, így igyekeztek olyan recepteket kifejleszteni, amihez sok tojássárgája szükséges, és ezek egyike volt a Pastel de Nata.

Több szerzetesrend is ismert, amelynek anno titkos receptjei ma már közkinccsé váltak, azonban a Szent Jeromos rend 1820-as liberális forradalmat követő feloszlatása után a Pastel de Nata receptjét eladták, és az édesség csak az 1837-ben megnyitott a Fábrica de Pastéis de Belémben bukkant fel újra. A Lisszabonban található üzlet előtt akár órákig is szívesen sorban állnak az emberek, hogy megkóstolhassák a különlegességet, ami nem csoda, hiszen a féltve őrzött és Pastel de Belém néven levédett receptet otthoni körülmények közt valószínűleg nem tudjuk elkészíteni, azonban néhány hasonló recept található házi felhasználásra is.

Pastel de Nata

Hozzávalók:

1 csomag kész leveles tészta

4 dl tej (legalább 2,8% zsírtartalmú)

5 tojássárgája

120 g cukor

30 g étkezési keményítő

őrölt vanília

fél citrom reszelt héja (kezeletlen)

1 kk. vaj

csipet só

fahéj és porcukor a szóráshoz

 

Elkészítés:

1. A sütőt benne egy tepsivel 250 fokra előmelegítjük.

2. A leveles tésztát kitekerjük, és kb. 9 cm-es kerek szaggatóval 12 kört vágunk ki belőle. Muffintepsi vagy szilikon muffinforma mélyedéseibe nyomkodjuk a tésztát úgy, hogy először az alsó peremét igazgatjuk bele, majd óvatosan felhúzkodjuk a tésztát a forma oldalára és sütésig a hűtőbe tesszük.

3. A vaníliakrémhez a keményítőt kevés tejjel és a tojások sárgájával csomómentesre keverjük, majd a maradék tejet a vajjal, cukorral, vaníliával és citromhéjjal felforraljuk, aztán folyamatos keverés mellett, lassan a keményítős folyadékhoz öntjük. 

4. A tűzhelyre visszatéve intenzív kevergetés mellett, közepes lángon 1-2 perc alatt besűrítjük.

5. A sűrű krémet a tésztakosarakba szedjük, a kibélelt formát a forró tepsire helyezzük és középső szinten, kb. 10-12 perc alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a teteje kicsit felpúposodik és feketére sül.

6. A kosárkák tetejét fahéjas porcukorral megszórva langyosan vagy akár hidegen tálaljuk.