A fizika megújítója – a Nobel-díjas Wigner Jenő

A Konkoly-Thege Miklós úton végigsétálva érdemes egy pillanatra megállni a kutatóközpont épületegyüttese előtt. Gyönyörű környezetben, a budai hegyek árnyékában komoly tudományos kutatómunka folyik. A központ két, rendkívül fontos intézetnek is otthont nyújt: itt működik a Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet, valamit a Szilárdtestfizikai és Optikai Intézet. Itt kiváló hazai szakemberek tárják fel a világegyetem titkait. Gyakran érkeznek hozzájuk vendégek a világ legfontosabb intézeteiből. Lenyűgöző, mi mindennel foglalkoznak Csillebércen a magyar tudósok.
 

Munkájuknak része az elméleti kutatás, a kísérletek elvégzése és új technológiák, berendezések kifejlesztése. Tanulmányozzák a relativitáselmélet, a részecskefizika, az űrfizika, a plazmafizika, a szilárdtest fizika, a neurobiológia, a kvantumoptika és a kvantuminformatika nehezen átlátható, ám a civilizáció fejlődésének szempontjából kulcsfontosságú titkait. Az intézet névadója alighanem büszke lenne XXI. századi utódaira, és a mai hegyvidéki tudósok minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy méltók legyenek Wigner Jenő örökségére.

 

Egy lenyűgöző nemzedék

Amióta júliusban bemutatták a hazai filmszínházakban a Robert Oppenheimer életéről és munkásságáról szóló filmet, az érdeklődés középpontjába kerültek az amerikai kutató kortársai, így azok a magyar szakemberek is, akik közreműködtek a nyugati világ legmerészebb álmainak valóra váltásában.

Wigner Jenő két évvel volt idősebb Oppenheimernél. A nevét azon hazai tudósok között tartják számon, akik öregbítették a magyar természettudomány hírnevét. E csapat tagja volt az Oppenheimer filmben szerepet kapó Teller Ede, Szilárd Leó, Erdős Pál, Kármán Tódor és Neumann János.

Szilárd Leó ismerte fel, hogyan lehetséges nukleáris láncreakciót létrehozni. Ő volt Wigner Jenő legjobb barátja. A hegyvidéki kutatóintézet névadóját azonban nem csak az tette híressé, hogy barátjának segített megzabolázni az atom erejét.

 

Budapestről a világhírbe

Izgalmas belegondolni abba, hogy száz évvel ezelőtt Budapest utcáin sétálva milyen sok zsenivel találkozhattak ükapáink és ükanyáink. Az előbb felsorolt természettudósok  az Osztrák–Magyar Monarchia fénykorában születtek. Gyermekként átélték az első világháborút, majd nagyszerű magyar és külföldi professzoroktól tanulhattak. Wigner Jenő a középiskolában találkozott Neumann Jánossal. Felsőfokú tanulmányait a Műszaki Egyetemen kezdte, majd Németországban folytatta. Bekapcsolódott az ottani tudományos életbe, és beülhetett a korszak legjelesebb tudósainak, többek között Albert Einsteinnek, Max Plancknak és Werner Heisenbergnek az óráira. Ráadásul több új barátra tett szert.

Berlinben ismerkedett meg Szilárd Leóval és a polihisztor Polányi Mihállyal. A húszas években ő is Göttingenben tanult, mint Oppenheimer. Elég magabiztos volt ahhoz, hogy Einsteinnel is szembeszálljon, ha úgy vélte, hogy egyes létkérdésekben nem neki van igaza. 1931-ben már a világ egyik leghíresebb tudósának számított. Hitler hatalomra jutását követően távozott Európából, mivel bírálta a nácik ideológiáját. Az elsők között ismerte fel, hogy Hitlerrel nem lehet tárgyalni.

Amerikában még többet foglalkozott az atommag kutatásával. Az USA leghíresebb egyetemein kutathatott és taníthatott. Támogatta az atombomba létrehozását, mert úgy vélte, ezzel meg lehet állítani Hitlert.

 

Az atomkor nagy alakja

Érzékeny szívű, töprengő emberként elkeserítette, hogy a nukleáris fegyvereket nem csupán fenyegetésre használták, hanem Japánban be is vetették. Ugyanakkor jól látta, hogy az atomenergiát a béke szolgálatában is fel lehet használni. Ő tervezte meg a világ első kísérleti atomreaktorát.

Az 50-es években egyre inkább úgy érezte, hogy magára maradt, mivel sorra elhunytak a zseniális nemzedék legnagyobb jelentőségű tagjai. Örökre el kellett köszönnie Neumann Jánostól, Albert Einsteintől. A békességet és a megnyugvást a matematikában találta meg. Miután 1963-ban megkapta a fizikai Nobel-díjat, hamarosan a legnagyobb élő matematikusok között tartották számon. Élete utolsó évtizedében négy alkalommal is hazalátogatott.

Sokat gondolkodott azon, hogy mi az élet értelme. Jó kedélyét, legendás udvariasságát az élete végéig megőrizte. 1995-ben hunyt el az USA-ban. Emlékét szerte a nagyvilágban ápolják. 2001 óta a csillagos égen is „találkozhatunk vele”, mert egy kisbolygót neveztek el a Wigner Fizikai Kutatóközpont névadójáról.