A grófok kedvenc építésze – Kallina Mór hegyvidéki építészmester

1867-ben véget ért a magyar történelem sok csalódással teli korszaka. Ferenc József császárnak Deák Ferenccel és Andrássy Gyula gróffal tárgyalva sikerült rendezni a Habsburg-ház és Magyarország ellentmondásos viszonyát. A kiegyezésnek köszönhetően példátlan fellendülés vette kezdetét hazánkban. A két főváros, Bécs és Budapest között folyamatos volt a versengés.

Ekkoriban épült azon lenyűgöző épületek többsége, amelyek napjainkban is meghatározzák a két Duna-parti nagyváros látképét. A gazdasági pezsgés, a sok építkezés az Osztrák–Magyar Monarchia teljes területéről idevonzotta a legjobb szakembereket. Így érkezett meg a magyar fővárosba Kallina Mór is.

 

Egy új város megalkotója

Kallina Mór 1844-ben született Morvaországban, a németül Gross Bitteschnek, csehül Velká Bítešnek nevezett városban, a híres Fehér-patak völgyében. Azok a fiatalok, akik nem érték be a vidéki hétköznapokkal, valamelyik nagyvárosba – Prágába vagy Bécsbe – költöztek, hogy ott folytassanak egyetemi tanulmányokat. Ezen az úton indult el Kallina Mór is. Mivel már fiatal korában érdekelte az építészet, a középiskolát elvégezve hátat fordított Morvaországnak, és meg sem állt Prágáig.

Kallina az ottani műszaki egyetemre iratkozott be, ahol német nyelven folytatta a tanulmányait. Nem érte azonban be a cseh nagyváros lehetőségeivel. Az osztrák–magyar kiegyezés évében átköltözött Bécsbe, és immár ott tanult tovább. Nem csupán építészmérnöki diplomát szerzett, de komoly művészeti és művészettörténeti tanulmányokat folytatott. Tehetségével és szorgalmával felkeltette a korszak egyik legjelentősebb építésze, Otto Wagner figyelmét. A historizmus és az eklektika nagymestere komolyan hozzájárult Bécs megújulásához, korszerűsítéséhez.

Megtiszteltetésnek számított a keze alatt dolgozni, ezért Kallina örömmel vette, hogy a mester munkát kínált neki. Bécsben azonban hamarosan ismét vonatra kellett szállnia, ám a szerelvény nem Prága felé robogott, hanem a magyar főváros felé repítette őt.

 

Lenyűgöző Budapest

A Pesti Izraelita Hitközösség ugyanis úgy döntött, hogy új zsinagógára van szüksége. A Rumbach utcai vállalkozás kivitelezésére Otto Wagnert kérték fel. Az építész a feladatot megosztotta legtehetségesebb munkatársával, Kallinával. A megbízókkal egyeztetve úgy döntöttek, az lesz a legjobb, ha a munkálatok kivitelezését a fiatalemberre bízzák, aki így nem csupán a tervek egy részét készítette el, de komoly szerepet vállalt abban, hogy megszülethessen a közadakozásból finanszírozott vallási épület és a hozzá tartozó lakóház.

Eredetileg csupán az építkezés végéig, a tervek szerint két esztendeig maradt volna Budapesten. Meglepő módon egész hamar bekapcsolódott a magyar nagyváros magával ragadó társasági és kulturális életébe. A húszas éveinek végén járt, amikor felfigyelt arra is, hogy egy kimagaslóan tehetséges építész számára Budapest a „korlátlan lehetőségek” városa.
 

Egymás után kapta a megbízásokat. Nem csupán elegáns bérházakat építhetett, de hamarosan bekapcsolódhatott a középületek megszervezésébe is. Megismerte a korszak legnagyobb hazai építészeit, például Steindl Imrét, Hauszmann Alajost és később Árkay Aladárt is. Kihasználta, hogy Budapest rohamosan fejlődik, és azért dolgozott, hogy az ő munkái is hozzájáruljanak a főváros még elegánsabb megjelenéséhez. Részt vett az Országházra kiírt pályázaton, megtervezte a Nemzeti Tornacsarnokot és részben a Szent Gellért-emlékművet. 

 

A magyarok kedvence lett

Hamarosan már a honi arisztokrácia kedvencének számított. Olyan hírességek halmozták el megrendelésekkel, mint Bethlen gróf, Bánffy gróf, Bissingen gróf vagy Baich báró. Nemcsak az előkelőségek palotáit álmodta meg, de további egyházi épületeket is tervezett, például a várban a kis evangélikus templomot. Munkásságának legmarkánsabb emlékei éppen a várhoz kapcsolódnak. Rábízták a Dísz téren a Honvéd Főparancsnokság megtervezését, hiszen a neoreneszánsz stílus nagymesterének számított.

A beilleszkedését nagyban elősegítette, hogy egy magyar lányt vett feleségül. 1874-ben nősült meg. Irma lánya később hozzáment egy tehetséges, temesvári születésű magyar műépítészhez, Árkay Aladárhoz, aki később Kallina Mór unokájával, Árkay Bertalannal megépítette a városmajori Jézus szíve plébániatemplomot. Mindhárman évtizedeken át itt éltek a Városmajor utcában, a tervezőjéről Kallina-villának elnevezett épületben. Arisztokrata barátainak hála, elhalmozták kitüntetésekkel és elismerésekkel. 1896-ban átvehette a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.

Hatvannyolc évesen hunyt el. A Morvaországból közénk került építész azzal hálálta meg a magyaroknak a befogadását, hogy izgalmas és monumentális épületeivel még szebbé tette a boldog békeidők nagyvárosát.