Korompa – a vas és az ezüst városa

Szepes vármegye a történelmi Magyarország vadregényes területei közül is kitűnt a szépségével. Itt találhatók a Magas-Tátra legszebb vonulatai, és a természet kegyes volt az errefelé megtelepedő népcsoportokkal, akik nem riadtak vissza a kemény munkától. A hegyek mélyén a legkülönfélébb ércek rejtőztek. Találtak jó keménységű vasércet, de ezüstöt is.

A honfoglaló magyarok érkezésekor alig élt valaki a hegyek árnyékában. A környék eredetileg Borsod vármegye része lett, ám ahogy egyre erősebb lett őseink királysága, a fejlődés a Gömör-Szepesi-érchegységet és Korompa környékét sem kerülte el. Megszületett a sok népcsoport otthonául szolgáló Szepes vármegye. Korompa fejlődésében nagyon fontos szerepet játszott a Hernád folyó.

 

Békében és háborúban

A 12. század legvégén párhuzamos fejlődés vette kezdetét. III. Béla király idején szász bányászok érkeztek a hegyek közé. A Szepesség tőlük nyerte el történelmi nevét. Legkiemelkedőbb alakjai egészen a modern korig fontos szerepet játszottak a magyar politikai életben. Első vezetőjük Arnold volt, a Görgey család őse.

A szászok megtelepedésével együtt kiépült a nemesi vármegye is. Az első ispán nevét 1246-ban jegyezték fel. Korompa negyven esztendővel később bukkant fel a magyar krónikákban. Csupán néhány nemzedéknyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a település a szepes-gömöri vasgyártás egyik kiemelkedő központjává váljon. Az utolsó Árpád-házi királyok odafigyeltek rá, hiszen a szászok ekkor már ezüstöt is kitermeltek a föld mélyéből. 

A dinasztia kihalását követő évtizedekben Korompa környéke sem kerülhette el a zűrzavart. Bár a Szepesi váruradalom része volt, a környéken dúló seregek többször is fenyegették. A polgárháborúnak Károly Róbert győzelme vetett véget, és az uralkodó megtörte a kiskirályok hatalmát. Korompa vásártartási jogot kapott, ami mutatta, hogy milyen komoly fejlődésen ment keresztül.

A gazdagodás jele volt, hogy saját plébániát kapott, majd 1424-ben elkészült a gótikus temploma. Ekkoriban komoly vihart kavart, hogy Luxemburgi Zsigmond tizenhárom szepesi várost zálogba adott a lengyel királynak. Korompa elkerülte ezt a sorsot, viszont felbukkantak hazánk új ellenségei. Miközben az országot délről a török fenyegette, Szepes vármegyében cseh zsoldosok garázdálkodtak, és Mátyás királynak komoly erőfeszítéseket kellett tennie a kiszorításuk érdekében. A török portyázók Mohács után is csak ritkán jutottak el erre a vidékre, viszont magyar nagyurak között gyakran robbant ki fegyveres ellentét.

 

A szász világ alkonya

Korompa életében egyre fontosabb szerepet játszott a Gundelfinger család. A törökök ellen harcoló országnak rengeteg fegyverre volt szüksége, így a nagyurak és a király is szívesen költött a jó minőségű alapanyagra, a vasra. Korompában egyre több vashámor működött, és az itt élő gazdag kereskedőfamíliák elérték, hogy 1602-ben a település szabad királyi város rangot kapjon.

A szász eredetű lakosság jelentős része áttért az evangélikus vallásra. Amikor megkezdődött az ellenreformáció, a hitükhöz ragaszkodó egykori bevándorlók egy része új otthont keresett magának. A településeik azonban nem maradtak sokáig üresen, mert a városokba és a falvakba beköltöztek a szlovákok.

A történelem további viharokat tartogatott a korompaiak számára. Északról a Lengyelországot elözönlő svédek fenyegették Szepes vármegyét, a Hernád partján pedig kuruc seregek portyáztak. A kisváros azonban átvészelte a megpróbáltatásokat, és a török kiűzését követően nem túl nagy, de gazdag településnek számított. A környék földesurai: a Gundelfingerek és a Csákyk gondoskodtak arról, hogy a fejlesztés ne álljon le, a vas- és az ezüstbányák továbbra is működjenek.

Az egykori szászok helyét egyre inkább szlovákok, vagy ahogy akkoriban mondták, a tótok vették át. A 19. században itt is lesújtott a kolera, megtizedelve a lakosságot. A túlélők folytatták a vas- és az ezüstbányászatot, amit új tevékenységek, mézgyűjtés, fafaragás, zsindelykészítés és gyorsszövés egészített ki.

 

Minden megváltozik

Hála a kiegyezésnek, Magyarország fejlődésnek indult a 19. század végén. A Hernád partján is letették egy korszerű vasmű, a Korompai Vastermelő Üzem alapkövét. Míg korábban alig kétezren éltek a városban, a vasmű már háromezer-ötszáz dolgozónak adott munkát. Az első világháború azonban itt is éreztette a hatását.

A Hernád völgyének nagy részét külföldi csapatok szállták meg, és Korompa hanyatlásnak indult. Magyarország egykori virágzó vasműve bezárta a kapuit, emiatt 1921-ben felkelés robbant ki. A prágai hatóságok a korompaiak ellen katonaságot küldtek, és a megmozdulásukat nemcsak letörték, de a gyárat is felszámolták. Az ipari termelés csupán tizennégy évvel később indult be újra.

A településen komoly harcok dúltak a második világháborúban, ám ezek nyomait eltüntették, és az elmúlt ötven évben sokat fejlődött az idegenforgalom is. Idelátogatva érdemes megnézni a plébániatemplomot, a kápolnákat, a kastélyt és a helytörténeti múzeumot. Korompától nincs messze a Gömör-Szepesi-érchegység legmagasabb csúcsa, a Sztolica. A túrázóknak persze érdemes résen lenniük, mert a fenyőerdőkben gyakran felbukkan a barna medve is.