Séta a múltban – Miről mesél a Kiss János altábornagy utca?

Ez alkalommal a Kiss János altábornagy utcát járjuk be. A táblákon olyan hírességek nevét láthatjuk, mint Gáborjáni Szabó Kálmán, Kuti László, Fery Oszkár, Petress Zsuzsa, Gadányi Jenő, Cavallier József, és természetesen az utcának a nevét kölcsönző híres magyar főtisztét, Kiss János altábornagyét.

 

Egy nagyszerű festő és pedagógus

Sétánkat kezdjük a Kiss János altábornagy utca 34. előtt. 1950-től egészen haláláig itt élt és alkotott Gáborjáni Szabó Kálmán festő- és grafikusművész, egyetemi tanár. A művész 1897-ben Debrecenben született. Munkássága ezer szálon kötődik az ottani Református Kollégiumhoz és a népi írók mozgalmához. 1926-ban készült híres metszetsorozata, amelyben Jézus életét mutatta be. Tizenhárom évvel később pedig a Református Kollégium számára készített lenyűgöző freskósorozatot a magyar történelem legfontosabb pillanatairól. 1945-ben Budapesten ő szervezte meg az első gyermekrajz-kiállítást.

 

A lírai doktor és a tragikus sorsú csendőrtiszt

A másik tábla a falon azt jelzi, hogy 1962-1975-ig itt élt dr. Kuti László. A kiváló magyar orvos 1904-ben született. Nagyon sokan köszönhetik neki az egészségüket, mivel Kuti professzor szervezte meg hazánkban a rákszűrést. Rendkívül komoly tudományos munkássága mellett jutott ideje az irodalomra, a lírára is. Emlékét az egykori lakóhelye falán elhelyezett márványtábla mellett számos általa írt vers és az orvostudomány történetével foglalkozó munkája is őrzi.
 

Az utca túloldalán, a 40-es szám falán két táblát is láthatunk. Mind a kettő egy-egy magas-rangú, magyar főtisztnek állít emléket. Az utca névadójának, Kiss János altábornagynak küzdelmes életéről egy külön cikkben fogunk megemlékezni. 

A második tábla Fery Oszkár csendőr altábornagynak állít emléket. A magas-rangú tisztet 1919 nyarán ebben az épületben gyilkolták meg. Fery Oszkár Rimaszécsen született 1860-ban. Apja katonai pályára szánta, ám a fiú tanulni akart. Itthon elvégezte a jogi egyetemet, majd Bécsben és Berlinben folytatta a tanulmányait. Sikeres csendőrtiszti vizsgát tett, kiválóan sportolt, és számos magyar városban, például Ungváron, Zilahon és Szombathelyen is szolgált. Kolozsvári szolgálata során többször is összetűzésbe került a román nacionalistákkal. 

Erdélyből való áthelyezésének hírére a helyi magyarok úgy vélték, most már sokkal könnyebb dolguk lesz a Magyarország ellen szervezkedő erőknek. A világháború harmadik évében már tábornokként szolgált. A Monarchia hadvezetése felajánlotta neki, hogy legyen Szerbia kormányzója, de ő ezt nem fogadta el, mert fontosabbnak tartotta a hazai közbiztonság megerősítését a nehéz időkben. 1918-ban kénytelen volt nyugállományba vonulni. 

Nem élhette meg, hogy Magyarország fölül elvonuljanak a történelem viharfelhői. A tanácsköztársaság idején egy névtelen levélben államellenes összeesküvéssel vádolták meg. Elfogták, és két volt bajtársával együtt halálra kínozták. A holttestét éjszaka a Dunába dobták, és mivel nem sikerült megtalálni, így csupán jelképes sír őrzi az emlékét a Farkasréti temetőben. A Kiss János altábornagy utca korábban Fery Oszkár nevét viselte.

 

A primadonna és a festő

A páratlan oldalon továbbhaladva az 41-es számú ház előtt állunk meg. 1928 és 2001 között élt a nagyszerű primadonna, Petress Zsuzsa. A tábla az érdemes és kiváló művész nevével 2013-ban került fel a falra. E két rangos címen kívül 1954-ben elnyerte a Jászai Mari-díjat is. A színésznő 1928-ban született, 1949-ben végezte el a Színiakadémiát. A kerületünkbe 1951-be költözött, ekkor született meg a kisfia, Szabolcs.

A szélesebb közönség 1953-ban ismerkedett meg vele, amikor a nagysikerű Állami Áruház című filmben Gábor Miklós partnereként eljátszotta Ilonka szerepét. Rengeteg alkalommal játszott főszerepet operettekben és musicalekben. Fellépett Strauss, Offenbach, Lehár Ferenc és Kálmán Imre darabjaiban. Különösen emlékezetes volt alakítása A víg özvegyben és a Csárdáskirálynőben.

 

Az 55-ös számú épületen Gadányi Jenő tábláját látjuk a ház oldalán. A Szinyei Merse Pál Társaság díjával kitűntetett festőművész Vaszary János tanítványa volt. 1945-től egészen a haláláig lakott és alkotott ebben a házban. A modern, magyar festőművészet egyéni hangvételű képviselőjének munkáját Picasso és Matisse befolyásolta. 1946-tól a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított. 

A pályája 1948-ban tört meg. A hatóságoknak cseppet sem tetszett, hogy milyen képeket állított ki az Ernst Múzeumban, ezért kirúgták, és belső emigrációba kényszerítették.  Műveit csupán 1957-ben mutathatta be újra a nagyközönségnek.

 

A ház falán a harmadik táblából kiderül, hogy 1935 és 1950 között itt működött a Magyar Kórus. A Bárdos Lajos és Kertész Gyula nevével fémjelzett közösség Liszt, Bartók és Kodály műveit adta elő.

 

Az üldözöttek pártfogója

Néhány lépéssel arrébb, az 57-es számú házban lakott Dr. Cavallier József, katolikus közíró. A rendkívül művelt hírlapíró 1891-ben született. Komolyan érdeklődött a vallás és a társadalmi igazságosság iránt, és talán éppen ezért csatlakozott a keresztény szocialista mozgalomhoz. A második világháború előtt számos folyóiratnak volt a munkatársa, ahol is élesen szembekerült a szélsőjobboldallal. A haladó katolikusok közé tartozva elítélte a náci eszméket. A Magyar Szent Kereszt Egyesület világi elnökeként az életét kockáztatva küzdött a zsidótörvények miatt üldözöttekért. A nyilasok kis híján megölték.

A világháborút követően nehéz évtizedek vártak rá. Elbocsájtották és megvonták a nyugdíját, ezért fordításokból és nyelvtanításból élt. A mindenkori üldözöttek pártfogójának emlékét őrző tábla a két évvel a rendszerváltást követően került fel az épület falára.